A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság madármentő állomására az idei év nyarán négy fehérgólya-fióka (Ciconia ciconia) került be. Mostanra, az augusztus végi vonulásukhoz közeli időpontban, kollégánk szakszerű ápolásának köszönhetően, hármat közülük jó kondícióban lehetett szabadon ereszteni. A negyedik példány sérülése miatt nálunk tölti a telet.

Akárcsak az elmúlt évtizedekben, évszázadban, úgy idén is május legvégén, június elején jelentek meg az első fehérgólya-fiókák (Ciconia ciconia) fejei a főként villanyoszlopokon található fészkeikben.

Külföldi nyaralásaink során gyakran elszörnyedve tapasztaljuk, hogy az ún. fejlődő országok lakosai mennyire nem vigyáznak a környezetükre.

A nagyméretű, több hektáron egybefüggő szántók nem tartoznak a legjobb madár-élőhelyeink közé, hisz a legtöbb faj nem találja meg életfeltételeit a gyakran intenzíven vegyszerezett, ezért kevés rovartáplálékot nyújtó, valamint fészkelőhelyekben is szegény területeken. Ilyen nagyméretű mezőgazdasági táblák találhatók a Bogács-Mezőkövesd-Tard közötti háromszögben.

A hazai terepmadarászok számára az év legizgalmasabb időszakai közé tartozik az őszi madárvonulás. Ez idő tájt megnő az esélye annak, hogy a gyakoribb madárfajok mellett egy-egy ritkább is a szemünk elé kerüljön. Az idei ősszel két ilyen madarat is megfigyelhettünk a Tiszabábolna melletti Nagy-Szék-lápán.

A fehér gólyák (Ciconia ciconia) az év különösen izgalmas időszakát élik most, hiszen a napokban kelnek a fiókáik.

A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) az egyik legveszélyeztetettebb gerinces állatfajunk, ezért védelmére kiemelt figyelmet kell fordítanunk. Az elmúlt másfél évtizedben - a 2006-os „újrafelfedezése” óta – intenzív kutatás folyik a faj megőrzése érdekében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységében.

Mindig örül az ember, ha egy régi, „kedves” ismerőséről kap jó hírt. Ez kiváltképp igaz akkor, ha ez az illető csőrt és tollakat visel.

A Hejőkeresztúr melletti Debreczeni-tavon egy eddig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még korábban nem észlelt madárfaj, egy jeges búvár (Gavia immer) került elő.

Nem kell ornitológusnak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk arra, miként befolyásolja a madarak jelentős részének vonulását a rendelkezésükre álló táplálék mennyisége és minősége.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság évek óta részt vesz sérült, legyengült, elárvult védett állatok, madarak felnevelésében, gyógyításban.

Gyakori eset a nyár derekán, hogy a repülést éppen csak gyakorló fiókák kiesnek a fészekből.

Ha kinézünk most az ablakon, akkor nehéz elhinnünk ebben a zord időben, hogy már március közepe van, vagyis itt van végre a tavasz!

Az emberek, ha „jó” madarászhelyet keresnek, akkor általában nem egy szeméttelepre és a mellette lévő bányatavakra gondolnak.

Az emberek általában kíváncsisággal vegyes csodálattal tekintenek a baglyokra, és ennek megfelelően örülnek annak, ha megpillanthatnak akár csak egy példányt is.

A madármentés legszebb része az, amikor szabadon engedhetjük a már felgyógyult, egészséges madarakat.

Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is számos bejelentést kaptunk sérült, elárvult, emberi segítség nélkül feltételezhetően elpusztuló állatokról. Ezek nagyrészt madarak, melyeket autó gázolt el, áramütést vagy mérgezést szenvedtek, esetleg ablaknak ütköztek, de minden évben jelentős számban érkezik segítségkérés olyan fiókákhoz is, melyek „kiestek a fészekből”.