A hazai terepmadarászok számára az év legizgalmasabb időszakai közé tartozik az őszi madárvonulás. Ez idő tájt megnő az esélye annak, hogy a gyakoribb madárfajok mellett egy-egy ritkább is a szemünk elé kerüljön. Az idei ősszel két ilyen madarat is megfigyelhettünk a Tiszabábolna melletti Nagy-Szék-lápán.
Október második hétvégéjén a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság nyugalmazott munkatársa, Szitta Tamás madarakat fotózott a területen, mikor is egy nagyméretű, fura színű „kacsára” lett figyelmes. Ugyan a madár meglehetősen távol, a tó túloldalán úszott, de ennek ellenére egyértelműen felismerte, hogy egy vörös ásólúddal (Tadorna ferruginea) van dolga. A fajnak ez volt az első megfigyelése a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben.
Bizonyítófotó a tiszabábolnai vörös ásólúdról (Fényképezte: Balázsi Péter)
A vörös ásólúd Észak-Afrika és Eurázsia mediterrán, sivatagi és sztyeppi területeinek madara. Nevét színéről és jellegzetes költési szokásáról kapta, miszerint leginkább földi üregekben szeret fészkelni. Európa-szerte kedvelt díszmadár, valamint többfelé előfordulnak vadon megtelepedett állományai is. Ezért valószínű, hogy a hazánkban évente megfigyelt néhány példány egy része fogságból szökhetett meg. Így hát elképzelhető, hogy a közel egy hetet itt tartózkodó madár sem vad eredetű volt. Ám ennek a feltételezésnek ellentmond, hogy vonulási időszakban került elő, meglehetősen félénken viselkedett és tenyésztői gyűrűt sem viselt a lábán. Mikor nem a tavon szűrögetve, csipegetve táplálkozott, akkor legszívesebben a parti növényzet takarásában tartózkodott, ami jelentősen megnehezítette a megfigyelését. A vörös ásólúd Magyarországon védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
A repülő ásóludak könnyen felismerhetőek (Fényképezte: Kovács Norbert)
Október 21-én, a szokásos csütörtöki daru (Grus grus) számlálásra készülve vizslattam a leszáradó szikes tavon lévő madarakat, mikor is a bíbicek (Vanellus vanellus) között egy már régóta áhított, ám mégis váratlan madárra lettem figyelmes. Ez a madár pedig nem volt más, mint a világszerte kritikusan veszélyeztetett lilebíbic (Vanellus gregarius) egy fiatal példánya!
Bizonyítófotó a Nagy-Szék-lápán látott lilebíbicről (Fényképezte: Balázsi Péter)
A lilebíbic Közép-Ázsia sztyeppéinek emblematikus költőfaja, melynek csökkenő számú világállományát mindössze 11200 példányra becsülik. Jól felismerhető jellegzetes fejmintájáról, valamint röptében a szárnyán lévő fekete-fehér háromszögekről. Nálunk leginkább az őszi vonulása során jelenik meg, mikor is bíbiccsapatokba keveredve tart afrikai, illetve dél-ázsiai telelőterülete felé. Tavaszi megfigyelései jóval ritkábbak, és általában nem látnak többet évi 1-4 egyednél (az eddigi összes magyarországi adata 40 alatt van).
Fiatal lilebíbic (Fényképezte: Kókay Bence)
Ez a példány viszont nem csak a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetre volt „új faj”, hanem egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyére is. A találást követő két nap délutánján még meg lehetett figyelni a tavon ezt a bíbicek között pihenő impozáns partimadarat, majd az érkező fronttal együtt ő is továbbállt. A lilebíbic Magyarországon fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500 ezer forint.
Szerző: Balázsi Péter
Felhasznált irodalom:
http://birding.hu/doc/NB2016.pdf
http://birding.hu/doc/NB2018-2019.pdf
http://datazone.birdlife.org/species/factsheet/soc...
