Ex lege

1

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 23. §-ában foglaltak alapján a törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár. A 28. §-ban foglaltak alapján a védett láp és a szikes tó országos jelentőségű természetvédelmi területnek, míg a védett forrás, víznyelő, kunhalom és a földvár országos jelentőségű természeti emléknek minősül.

A természet védelméről szóló törvény alapján:

  • Barlang: a barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és - jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni - mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást.
  • Forrás: a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad.
  • Víznyelő: az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye.
  • Láp: olyan földterület, amely tartósan vagy időszakosan víz hatásának kitett, illetőleg amelynek talaja időszakosan vízzel telített, és
    • amelynek jelentős részén lápi életközösség, illetve lápi élő szervezetek találhatók, vagy
    • talaját változó kifejlődésű tőzegtartalom, illetve tőzegképződési folyamatok jellemzik.
  • Szikes tó: olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók.
  • Kunhalom: olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak.
  • Földvár: olyan védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel.

Barlangok

Források

Igazgatóságunk a működési területén eddig több mint ezer forrás felmérését végezte el. A források felmérése során többek között az alábbiakat vizsgáljuk:

  • Pontos földrajzi helymeghatározás GPS segítségével, Egységes Országos Vetületrendszer (EOV) -koordinátákkal.
  • Felszínrelépés körülményei.
  • Befoglaló kőzet.
  • Kapcsolódó műtárgyak.
  • Befogadó vízrendszer.
  • Vízhozam (mérés alapján).
  • Hőmérséklet, pH, fajlagos vezetőképesség (mérések alapján).
  • Kapcsolódó vizes élőhely.
  • Környező növényzet.
  • Környező állatvilág.
  • Veszélyeztető tényezők.
  • Fotódokumentáció.
  • Stb.

A felmért adatok digitális adatbázisban, valamint térinformatikai rendszerben kerülnek feldolgozásra és tárolásra.

Víznyelők

Karsztvidékeink jellegzetes felszínalaktani és tájképi értékei a víznyelők, amelyek a rajtuk keresztül koncentráltan a karszt belsejébe jutó vizek révén a karsztok legsebezhetőbb pontjait jelentik. A víznyelőkhöz – azok felszín alatti folytatásaként és gyakran közvetlenül átjárható módon – barlang is kapcsolódik. A víznyelők közhiteles nyilvántartásához szükséges felmérés-sorozat még nem kezdődött meg.

Lápok

Hazánkban az egykori lápterületeknek mára mintegy 97 %-a semmisült meg a múltban emberi tevékenységek – lecsapolás, vízelvezetés – következtében. A megmaradt lápok minden tekintetben sajátos, kiemelkedően értékes lápi életközösségek, élőhely-együttesek, amelyek történelmi és történeti földrajzi, életföldrajzi tekintetben egyaránt a régi idők hírmondói. Az Európai Unió országaiban hatályos, 1992-ben elfogadott és életbe léptetett, a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények védelméről szóló szabályozás (92/43/EEC) I. függelékében 13-féle lápi élőhely szerepel, valamennyi fontos alkotóeleme az EU ökológiai hálózatának és a Natura 2000 hálózatnak. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található, összesen közel 2026 ha kiterjedésű lápterületek által érintett földrészletek helyrajzi számos listáját a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény erejénél fogva védett lápok jegyzékéről szóló 8005/2001. (MK. 156.) KöM tájékoztató tartalmazza.

Szikes tavak

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén szikes tavak nem találhatók.

Kunhalmok

„Ti vagytok a mi katedrálisaink” – ekképp említi Illyés Gyula az Alföld eme sajátos földépítményeit, tájképi elemeit. A kunhalmokhoz sok esetben mondák, regék kapcsolódnak, a halomtestek pedig több esetben kimagasló értékű leleteket őriznek. Ezek a Kárpát-medence területén élt elődeink által emelt, a síkságból szigetszerűen kiemelkedő unikális létesítmények meghatározó elemei a tájnak, de tájképi értékükön túl felszínalaktani, régészeti, kultúrtörténeti; illetve – mivel az esetenként rajtuk fennmaradt löszgyep-maradványoknak, értékes társulásoknak, „ősgyep”-eknek köszönhetően jelentős szerepet töltenek be a biológiai sokféleség megőrzésében is – botanikai, zoológiai értékeik miatt is védelemre érdemesek. Maga a kunhalom elnevezés Horváth István (1784-1846) nevéhez fűződik, aki létesítésüket a letelepedő kunoknak tulajdonította. Valójában a régészeti kutatások, feltárások alapján ezek túlnyomó része rézkori, bronzkori, szarmata, germán, honfoglaláskori és Árpád-kori keletkezésű, és csak ritkábban őrzik kun temetkezések nyomait.
A természetvédelmi törvény nem tesz különbséget a kunhalmok különböző halomtípusai között – a lakódombok (tell típusú halmok), a sírdombok (kurgánok), az őrhalmok, a laponyagok és a határhalmok mind egységesen védelmet élveznek. A kunhalmok veszélyeztetettsége napjainkra felerősödött, pusztulásuk felgyorsult. Leggyakrabban a roncsolás, elhordás, a mélyművelés, a beerdősítés és beépítés miatt szűnnek meg halmok, vagy károsodik vegetációjuk, kultúrrétegük. Emiatt védelmük a természetvédelem kiemelten fontos feladata. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a kunhalom-kataszterezés keretén belül napjainkig 119 kunhalom került felmérésre. A kunhalmok felmérése során többek között az alábbiakat vizsgáljuk:

  • Pontos földrajzi helymeghatározás GPS segítségével, Egységes Országos Vetületrendszer (EOV) – koordinátákkal.
  • Halomtest állapota.
  • Környező művelési ágak.
  • A halom állapotára kihatással lévő műtárgyak.
  • Régészeti leletek, esetlegesen meglévő régészeti adatok.
  • Környező növényzet.
  • Környező állatvilág.
  • Veszélyeztető tényezők, szükséges intézkedések.
  • Irodalmi adatok.
  • Fotódokumentáció.
  • Stb.

A felmért adatok digitális adatbázisban, valamint térinformatikai rendszerben kerülnek feldolgozásra és tárolásra. A felmérések során együttműködünk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, valamint múzeumokkal.

Földvárak

A kunhalmokhoz hasonlóan az őskori és középkori földvárak is jelentős felszínalaktani, tájképi, kultúrtörténeti és botanikai, zoológiai értékek képviselnek – bár azoktól eltérően ezeket leginkább a hegy- és dombvidékeinken hozták létre. A régészeti kutatásokból napjainkra világossá vált, hogy az általánosan használt „földvár” elnevezés téves. Részben azért, mert a várak valójában nem elsősorban földből, hanem sokkal inkább fából épültek – rendszerint rekeszes szerkezetű, földdel kitöltött falú faépítmények voltak; kivételt leginkább a földhalomvár (motte) képviselt, mely teljes tömegében földből felhalmozott csonkakúp alakú mesterséges domb, amelyet azonban torony elhelyezésére használtak. Másrészről szintén téves az elnevezés, mivel építésük idején nem használták rájuk ezt a szót – a „földvár” kifejezést egy XIV. század eleji adat alapján csak a már elpusztult, földdel egyenlővé tett, használaton kívüli várakra alkalmazták.
Építésük helyszínéül általában a magas hegyek előterében található alacsonyabb dombokat használták, melyek nagyobb utak, vagy folyók mentén helyezkedtek el; építésüknél többnyire követték a természetes vonulatokat, így méretüket és alakjukat tekintve ezek többnyire erőteljesen eltérnek egymástól. Falaikat (vizes)árok vette körül, az innen kitermelt földből emelték a falakat, magasították a várbelső területét. Az ezen várakban és körülöttük kialakult települési központjaink középkori mértékkel mérve városoknak minősültek – ezt igazolja maga a magyar város kifejezés is, amely kezdetben vár-as helyet, várakban, vagy ezek mellett kialakuló települést jelölt.
A X-XI. századi földváraknak az ország határainak védelmében volt szerepük, vagy nemzetségfői illetve megyésispáni központok voltak – a XII-XIII. századtól kezdve pedig egyre több nemes építtetett az előzőeknél kisebb alapterületű „magán” földvárat, melyek központjában rendszerint egy kő- vagy fatorony állt. A nagy méretű, ispánsági földvárak az Árpád-kor végére korszerűtlenekké váltak, ezért felhagyták őket, szerepüket a kővárak foglalták el, melyeket több esetben az egykori földvárakon, illetve azok helyén építettek fel. A korai megyeszékhelyek építési idejéről és módjáról, a bennük egykor folyt életről kevés írásos adatunk van, ezért is kiemelkedően fontos a földvárak védelme.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a földvár-kataszterezés keretén belül napjainkig 178 földvár került felmérésre. A földvárak felmérése során többek között az alábbiakat vizsgáljuk:

  • Pontos földrajzi helymeghatározás GPS segítségével, Egységes Országos Vetületrendszer (EOV) – koordinátákkal.
  • A földvár, sáncok/földművek állapota.
  • Környező művelési ágak.
  • A földvár, (sáncok/földművek) állapotára kihatással lévő műtárgyak.
  • Régészeti leletek, esetlegesen meglévő régészeti adatok.
  • Környező növényzet.
  • Környező állatvilág.
  • Veszélyeztető tényezők, szükséges intézkedések.
  • Irodalmi adatok.
  • Fotódokumentáció.
  • Stb.

A felmért adatok digitális adatbázisban, valamint térinformatikai rendszerben kerülnek feldolgozásra és tárolásra. A felmérések során együttműködünk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, valamint múzeumokkal.

Barlangok, Ex-lege védelem, Karsztvíz, Kunhalmok, Natura 2000 Kapcsolódó