A fedél nélkül maradt bagolyfiókák története 2019.12.13. 08:45

Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is számos bejelentést kaptunk sérült, elárvult, emberi segítség nélkül feltételezhetően elpusztuló állatokról. Ezek nagyrészt madarak, melyeket autó gázolt el, áramütést vagy mérgezést szenvedtek, esetleg ablaknak ütköztek, de minden évben jelentős számban érkezik segítségkérés olyan fiókákhoz is, melyek „kiestek a fészekből”.

Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is számos bejelentést kaptunk sérült, elárvult, emberi segítség nélkül feltételezhetően elpusztuló állatokról. Ezek nagyrészt madarak, melyeket autó gázolt el, áramütést vagy mérgezést szenvedtek, esetleg ablaknak ütköztek, de minden évben jelentős számban érkezik segítségkérés olyan fiókákhoz is, melyek „kiestek a fészekből”. Fontos azonban már itt megjegyezni, hogy nem minden fióka szorul megmentésre! Jó néhány olyan madárfaj van (pl. rigófélék, baglyok stb.), melyek utódai még azelőtt elhagyják a fészküket, hogy gondoskodni tudnának magukról. Ilyen esetekben mindig érdemes alaposan tájékozódni, hogy szükség van-e a beavatkozásra, mivel előfordulhat, hogy a jóhiszemű „mentéssel” éppen mi okozzuk a problémát.

2019. augusztus 29-én Egerlövőről hívták fel a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot, hogy az egyik ház tetőcseréje során gyöngybagolyfiókákat és tojásokat találtak a padláson. Ez esetben fennállt a fészekalj megsemmisülésének a veszélye, ezért a Dél-borsodi Tájegység természetvédelmi őre még aznap délelőtt felkereste a bejelentőt és az említett épületet.

Gyöngybagoly (Tyto alba)

A gyöngybagolyról (Tyto alba) általánosságban elmondható, hogy az emberi településekhez kötődő, ún. kultúrakövető faj, mely egykor a vidéki templomtornyok, pajták, magtárak gyakori lakója volt. Közepes termetű, hosszú lábú és szárnyú bagoly, melyet szív alakú arcfátyláról és jellegzetes, rikoltó hangjáról viszonylag könnyű felismerni. Jellemző még a fajra, hogy általában a teljes sötétség beálltával indul vadászni. Elsősorban különböző pocok-, egér- és cickányfajokat, valamint apróbb énekesmadarakat zsákmányol, de időnként denevéreket és ásóbékákat is fog. A számára megemészthetetlen részek köpetelésével jelentősen segíti a természetvédelmi szakemberek munkáját, hiszen ezeknek a köpeteknek az elemzéséből lehet következtetni a környék kisemlős-faunájára. A Borsodi-Mezőség bizonyos részein gyűjtött köpetekből rendszeresen előkerül a világszerte veszélyeztetett – és meglehetősen rejtett életmódot folytató – magyar szöcskeegér (Sicista trizona) koponyája is.

A gyöngybagoly köpete

Még a közelmúltban is úgy tartották, hogy a gyöngybagoly az Antarktiszt leszámítva az összes kontinensen előfordul. A legújabb kutatások viszont azt mutatják, hogy a nálunk is honos faj csak Európa középső és déli területein, a Közel-Keleten és Afrikában él, míg a világ többi részen más, hozzá hasonló fajok fordulnak elő. A Magyarországon költő 800-1000 pár többsége a Dél-Dunántúlon él, de az Alföldön is sokfelé lehet vele találkozni. Főképp mezőgazdasági területek közelében telepszik meg, ahol megfelelő fészkelőhelyet és elegendő táplálékot is talál. Hazai állományát leginkább a táplálkozó-területeinek és a költőhelyeinek megszűnése (templomtornyok, zavartalan padlások lezárása, nyestek terjedése), a közúti gázolások, az áramütés okozta pusztulások és a rágcsálóirtószerek miatt fellépő másodlagos mérgezések veszélyeztetik. Az egyedszámukat jelentősen visszavetik a keményebb telek is, hisz ilyenkor nem találják meg a zsákmányállataikat a vastag hótakaró alatt, és éhen pusztulnak. Magyarországon fokozottan védettek, a pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 100 000 Ft.

A fentebb említett egerlövői helyszínre érkezés pillanatában világossá vált, hogy az addig általunk még nem is látott költőhelyről biztosan el kell szállítani a tojásokat és fiókákat, mivel az épületen már nem volt háztető! Az ingatlan tulajdonosa elmondta, hogy tudott róla, hogy gyöngybaglyok költenek a tetőszerkezetben, és nagyon büszke is volt rá, hogy nála ilyen madarak élnek. Ezért figyelte, hogy mikor repülnek ki az ez évi fiatalok, és csak akkor kezdett neki a tetőszerkezet cseréjének, mikor már jó ideje nem észlelte őket. Ám azt nem is sejtette, hogy táplálékbőség idején a gyöngybaglyok másodköltésbe is belekezdhetnek, és ebben az esetben is ez történt. Szerencsétlenségükre a költés a padlástér legbelső, legeldugottabb részén volt, ezért már csak akkor vette észre, mikor az egész tetőt elbontották.

A mentett fiókák és tojások

Miután átadta a kis műanyag vödörbe összeszedett két, néhány napos fiókát és a négy, még ki nem kelt tojást, reményét fejezte ki, hogy jövőre visszatérnek hozzá az öreg madarak. (A baglyok rendszerint az első tojás lerakás után elkezdenek kotlani, így a fiókák nem egyszerre kelnek ki, hanem akár 10 nap is lehet a legkisebb és legnagyobb utód között.) Ilyen esetekben általában az a legjobb megoldás, ha olyan, azonos fajú madárpárral tudjuk adoptáltatni a tojásokat és a fiókákat, akiknek hasonló fejlettségű utódaik vannak. Néhány telefonhívás után világossá vált, hogy ebben az esetben ez nem fog sikerülni, ezért a BNPI madárvédelmi munkatársához, Kelemen Tamáshoz szállítottuk a madarakat. Mivel mind a fiókák, mind pedig a tojások nagyon érzékenyek a megfázásra, könnyen kihűlnek, ezért az Egerlövőről Egerbe történő szállítás során az autó utasterében még az ablakot sem lehetett lehúzni. Ez egy igazán izzasztó kihívás volt az augusztus végi hőségben, és különösen azután vált azzá, mikor kiderült, hogy egy áramütött vörös vércsét (Falco tinnunculus) is be kell gyűjteni az egyik borsodi-mezőségi tanyáról. Eme kitérő után sikeresen felértünk a 4 tojással, 2 fiókával és 1 vércsével az egri kollégához, aki ezután „szárnyai alá vette” őket.

A fiókák és a tojások keltetőgépbe kerültek, ahol a következő hét során még további két csöppség kelt ki. A későbbi vizsgálat megerősítette, hogy a másik két tojás terméketlen volt. Sajnos a legkisebb madár nagyon gyenge volt, a táplálékot sem fogadta el, és a kikelése után pár nappal elpusztult. A másik három fióka viszont szépen cseperedett. Mivel a gyöngybaglyok igazi éjjeli madarak, így a pótszülőnek a következő néhány hét minden éjszakáján többször is fel kellett kelnie, hogy megetesse őket. Ráadásul ezt egy általa gyártott álarcban kellett megtennie, elkerülendő, hogy túlságosan hozzászokjanak a madarak az ember jelenlétéhez.

A „Pótapuka” és az etetőmaszk

Október 12-re már kezdtek bagolyalakot felvenni a fiókák

Néhány hét múlva a kisbaglyok már elég nagyok voltak ahhoz, hogy egy kültéri volierbe (röpdébe) lehessen őket költöztetni, és az etetések száma is megritkult. A nevelt madárfiókákat viszont csak addig érdemes fogságban tartani, míg el nem érik azt a fejlettséget, mikor már megfelelően repülnek, el tudják látni magukat és nem szorulnak a „szülők” segítségére. Mivel a gyöngybaglyok ragadozók, ezért arról is meg kellett bizonyosodni, hogy a későbbiekben maguknak is képesek lesznek megfogni a táplálékukat. Szerencsére ezt az akadályt is sikerrel vették.

A három „felnőtt” madár

Az enyhe időjárás lehetővé tette, hogy még november második felében elengedhessük őket. Ezért kerestünk nekik egy olyan területet a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben, ami remélhetőleg megfelelő a számukra (bőven találnak táplálékot, messze van középfeszültségű oszlopoktól és közutaktól, búvóhely is rendelkezésükre áll). Itt, az ornitológiai gyűrűvel történő megjelölésük után, mindhárom madarat szabadon engedtük. Ezután már csak annyit tehetünk, hogy reménykedünk benne, hogy hosszú és utódokban gazdag életük lesz.

Az elengedés után egyikőjük még jól megnézett magának minket

Fotók: Balázsi Péter, Barati Sándor, Kelemen Tamás

Felhasznált irodalom:

IOC World Bird List Version 9.2 https://www.worldbirdnames.org/bow/owls/

MME (2019) Magyarország madarai: Gyöngybagoly. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-tytalb

MME (2019) Fajvédelmi programok: Gyöngybagoly. http://www.mme.hu/gyongybagoly_tyto_alba

Kapcsolódó

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom
2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom
4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom