A fedél nélkül maradt bagolyfiókák története 2019.12.13. 08:45

Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is számos bejelentést kaptunk sérült, elárvult, emberi segítség nélkül feltételezhetően elpusztuló állatokról. Ezek nagyrészt madarak, melyeket autó gázolt el, áramütést vagy mérgezést szenvedtek, esetleg ablaknak ütköztek, de minden évben jelentős számban érkezik segítségkérés olyan fiókákhoz is, melyek „kiestek a fészekből”.

Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is számos bejelentést kaptunk sérült, elárvult, emberi segítség nélkül feltételezhetően elpusztuló állatokról. Ezek nagyrészt madarak, melyeket autó gázolt el, áramütést vagy mérgezést szenvedtek, esetleg ablaknak ütköztek, de minden évben jelentős számban érkezik segítségkérés olyan fiókákhoz is, melyek „kiestek a fészekből”. Fontos azonban már itt megjegyezni, hogy nem minden fióka szorul megmentésre! Jó néhány olyan madárfaj van (pl. rigófélék, baglyok stb.), melyek utódai még azelőtt elhagyják a fészküket, hogy gondoskodni tudnának magukról. Ilyen esetekben mindig érdemes alaposan tájékozódni, hogy szükség van-e a beavatkozásra, mivel előfordulhat, hogy a jóhiszemű „mentéssel” éppen mi okozzuk a problémát.

2019. augusztus 29-én Egerlövőről hívták fel a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot, hogy az egyik ház tetőcseréje során gyöngybagolyfiókákat és tojásokat találtak a padláson. Ez esetben fennállt a fészekalj megsemmisülésének a veszélye, ezért a Dél-borsodi Tájegység természetvédelmi őre még aznap délelőtt felkereste a bejelentőt és az említett épületet.

Gyöngybagoly (Tyto alba)

A gyöngybagolyról (Tyto alba) általánosságban elmondható, hogy az emberi településekhez kötődő, ún. kultúrakövető faj, mely egykor a vidéki templomtornyok, pajták, magtárak gyakori lakója volt. Közepes termetű, hosszú lábú és szárnyú bagoly, melyet szív alakú arcfátyláról és jellegzetes, rikoltó hangjáról viszonylag könnyű felismerni. Jellemző még a fajra, hogy általában a teljes sötétség beálltával indul vadászni. Elsősorban különböző pocok-, egér- és cickányfajokat, valamint apróbb énekesmadarakat zsákmányol, de időnként denevéreket és ásóbékákat is fog. A számára megemészthetetlen részek köpetelésével jelentősen segíti a természetvédelmi szakemberek munkáját, hiszen ezeknek a köpeteknek az elemzéséből lehet következtetni a környék kisemlős-faunájára. A Borsodi-Mezőség bizonyos részein gyűjtött köpetekből rendszeresen előkerül a világszerte veszélyeztetett – és meglehetősen rejtett életmódot folytató – magyar szöcskeegér (Sicista trizona) koponyája is.

A gyöngybagoly köpete

Még a közelmúltban is úgy tartották, hogy a gyöngybagoly az Antarktiszt leszámítva az összes kontinensen előfordul. A legújabb kutatások viszont azt mutatják, hogy a nálunk is honos faj csak Európa középső és déli területein, a Közel-Keleten és Afrikában él, míg a világ többi részen más, hozzá hasonló fajok fordulnak elő. A Magyarországon költő 800-1000 pár többsége a Dél-Dunántúlon él, de az Alföldön is sokfelé lehet vele találkozni. Főképp mezőgazdasági területek közelében telepszik meg, ahol megfelelő fészkelőhelyet és elegendő táplálékot is talál. Hazai állományát leginkább a táplálkozó-területeinek és a költőhelyeinek megszűnése (templomtornyok, zavartalan padlások lezárása, nyestek terjedése), a közúti gázolások, az áramütés okozta pusztulások és a rágcsálóirtószerek miatt fellépő másodlagos mérgezések veszélyeztetik. Az egyedszámukat jelentősen visszavetik a keményebb telek is, hisz ilyenkor nem találják meg a zsákmányállataikat a vastag hótakaró alatt, és éhen pusztulnak. Magyarországon fokozottan védettek, a pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 100 000 Ft.

A fentebb említett egerlövői helyszínre érkezés pillanatában világossá vált, hogy az addig általunk még nem is látott költőhelyről biztosan el kell szállítani a tojásokat és fiókákat, mivel az épületen már nem volt háztető! Az ingatlan tulajdonosa elmondta, hogy tudott róla, hogy gyöngybaglyok költenek a tetőszerkezetben, és nagyon büszke is volt rá, hogy nála ilyen madarak élnek. Ezért figyelte, hogy mikor repülnek ki az ez évi fiatalok, és csak akkor kezdett neki a tetőszerkezet cseréjének, mikor már jó ideje nem észlelte őket. Ám azt nem is sejtette, hogy táplálékbőség idején a gyöngybaglyok másodköltésbe is belekezdhetnek, és ebben az esetben is ez történt. Szerencsétlenségükre a költés a padlástér legbelső, legeldugottabb részén volt, ezért már csak akkor vette észre, mikor az egész tetőt elbontották.

A mentett fiókák és tojások

Miután átadta a kis műanyag vödörbe összeszedett két, néhány napos fiókát és a négy, még ki nem kelt tojást, reményét fejezte ki, hogy jövőre visszatérnek hozzá az öreg madarak. (A baglyok rendszerint az első tojás lerakás után elkezdenek kotlani, így a fiókák nem egyszerre kelnek ki, hanem akár 10 nap is lehet a legkisebb és legnagyobb utód között.) Ilyen esetekben általában az a legjobb megoldás, ha olyan, azonos fajú madárpárral tudjuk adoptáltatni a tojásokat és a fiókákat, akiknek hasonló fejlettségű utódaik vannak. Néhány telefonhívás után világossá vált, hogy ebben az esetben ez nem fog sikerülni, ezért a BNPI madárvédelmi munkatársához, Kelemen Tamáshoz szállítottuk a madarakat. Mivel mind a fiókák, mind pedig a tojások nagyon érzékenyek a megfázásra, könnyen kihűlnek, ezért az Egerlövőről Egerbe történő szállítás során az autó utasterében még az ablakot sem lehetett lehúzni. Ez egy igazán izzasztó kihívás volt az augusztus végi hőségben, és különösen azután vált azzá, mikor kiderült, hogy egy áramütött vörös vércsét (Falco tinnunculus) is be kell gyűjteni az egyik borsodi-mezőségi tanyáról. Eme kitérő után sikeresen felértünk a 4 tojással, 2 fiókával és 1 vércsével az egri kollégához, aki ezután „szárnyai alá vette” őket.

A fiókák és a tojások keltetőgépbe kerültek, ahol a következő hét során még további két csöppség kelt ki. A későbbi vizsgálat megerősítette, hogy a másik két tojás terméketlen volt. Sajnos a legkisebb madár nagyon gyenge volt, a táplálékot sem fogadta el, és a kikelése után pár nappal elpusztult. A másik három fióka viszont szépen cseperedett. Mivel a gyöngybaglyok igazi éjjeli madarak, így a pótszülőnek a következő néhány hét minden éjszakáján többször is fel kellett kelnie, hogy megetesse őket. Ráadásul ezt egy általa gyártott álarcban kellett megtennie, elkerülendő, hogy túlságosan hozzászokjanak a madarak az ember jelenlétéhez.

A „Pótapuka” és az etetőmaszk

Október 12-re már kezdtek bagolyalakot felvenni a fiókák

Néhány hét múlva a kisbaglyok már elég nagyok voltak ahhoz, hogy egy kültéri volierbe (röpdébe) lehessen őket költöztetni, és az etetések száma is megritkult. A nevelt madárfiókákat viszont csak addig érdemes fogságban tartani, míg el nem érik azt a fejlettséget, mikor már megfelelően repülnek, el tudják látni magukat és nem szorulnak a „szülők” segítségére. Mivel a gyöngybaglyok ragadozók, ezért arról is meg kellett bizonyosodni, hogy a későbbiekben maguknak is képesek lesznek megfogni a táplálékukat. Szerencsére ezt az akadályt is sikerrel vették.

A három „felnőtt” madár

Az enyhe időjárás lehetővé tette, hogy még november második felében elengedhessük őket. Ezért kerestünk nekik egy olyan területet a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben, ami remélhetőleg megfelelő a számukra (bőven találnak táplálékot, messze van középfeszültségű oszlopoktól és közutaktól, búvóhely is rendelkezésükre áll). Itt, az ornitológiai gyűrűvel történő megjelölésük után, mindhárom madarat szabadon engedtük. Ezután már csak annyit tehetünk, hogy reménykedünk benne, hogy hosszú és utódokban gazdag életük lesz.

Az elengedés után egyikőjük még jól megnézett magának minket

Fotók: Balázsi Péter, Barati Sándor, Kelemen Tamás

Felhasznált irodalom:

IOC World Bird List Version 9.2 https://www.worldbirdnames.org/bow/owls/

MME (2019) Magyarország madarai: Gyöngybagoly. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-tytalb

MME (2019) Fajvédelmi programok: Gyöngybagoly. http://www.mme.hu/gyongybagoly_tyto_alba

Kapcsolódó

3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

2023.04.19. 14:15
MareiAn einem Samstagmorgen, dem 22. Oktober 2022, ging es früh los, um an einer ganz besonderen Wanderung teilnehmen zu können. Mit etwa dreißig Personen machten wir uns von Répáshuta zu Fuß auf den Weg zum sogenannten „Virgin-Forest“. Das bedeutet konkret, dass dieser Wald beziehungsweise ein bestimmtes Waldgebiet seit einer Zeitspanne von mehreren hundert Jahren nicht von Menschen berührt wurde. Dieses „nicht-Berühren“ ist natürlich nicht wortwörtlich zu nehmen, sondern meint, dass seit besagter Zeitspanne kein Mensch in das Wachstum und die Entwicklung dieses Waldgebietes eingegriffen hat. Die besondere Bedeutung eines Virgin-Forests liegt nicht nur in der Unberührtheit, sondern auch in der damit einhergehenden hohen Biodiversität. Nicht nur die Pflanzen selbst sind teilweise stark geschützt und selten, sie bieten auch Lebensraum für viele seltene tierische Spezies. Daher darf der Virgin-Forest im Bükk-Nationalpark nur auf speziellen Touren betreten werden, die von Ranger:innen geleitet werden, und ist zudem mit Schildern ausgewiesen sowie eingezäunt.Begleitet haben uns auf dieser Wanderung auch zwei weitere UNESCO-Naturfreiwillige aus dem Kiskunság Nationalpark, die dabei nicht nur den Virgin-Forest, sondern auch die Waldgebiete von Répáshuta, Nagyvisnyó und Felsőtárkány kennenlernen konnten. Besonders eindrucksvoll waren Karstformationen wie die Dolinen und der unterschiedlich geschichtete, für den Bükk charakteristische Kalkstein, auf die uns der Ranger Attila Bartha hinwies. Anschließend ging es für uns noch auf die sogenannte „Jüdische Wiese“. Diese erhielt ihren Namen durch ihren früheren jüdischen Besitzer und die ursprüngliche Nutzung als Marktplatz, auf dem vor allem viele jüdische Personen ihre Produkte angeboten haben. Heute ist diese Wiese ein strenges Naturschutzgebiet, das Besucher:innen auf eigene Faust betreten dürfen. Nach mehreren Stunden spannender Wanderung überraschte uns der Regen glücklicherweise erst auf den letzten Metern.
Tovább olvasom
2023/1 1. Sziasztok!

2023/1 1. Sziasztok!

2023.04.19. 14:34
Hallo zusammen! Mein Name ist Hanna und ich bin die neue Freiwillige der Organisation kulturweit aus Deutschland. Ich werde bis Ende August dieses Jahres in Eger bleiben. Hier sind ein paar Fakten über mich: Aufgewachsen bin ich in einem kleinen Dorf namens Trautmannshofen in Bayern, das in der Nähe der Stadt Neumarkt in der Oberpfalz liegt. Die nächstgrößere Stadt ist Nürnberg (Vielleicht habt ihr schon mal davon gehört.) Im Februar bin ich 23 Jahre alt geworden. Zusammen mit meinen Eltern wohne ich noch in Trautmannshofen. Mein älterer Bruder Lukas wohnt in Neumarkt. In meiner Freizeit bin ich gerne draußen, gehe wandern oder fahre mit dem Fahrrad. Außerdem lese ich gerne spannende Romane oder Krimis und gehe an den Wochenenden mit Freunden aus. Nachdem ich 2016 meinen Realschulabschluss gemacht habe, habe ich eine Ausbildung zur Industriekauffrau bei der örtlichen Öko-Brauerei "Neumarkter Lammsbrau" gemacht. Seit 2019 war ich bei der Thule GmbH in Neumarkt im technischen Kundendienst tätig. Nun war es Zeit für ein neues Abenteuer! Da ich schon immer mal für eine gewisse Zeit im Ausland arbeiten wollte, nutzte ich die Gelegenheit und bewarb mich für den Naturfreiwilligendienst bei kulturweit. Glücklicherweise wurde ich angenommen und mir wurde angeboten, den Freiwilligendienst im Bükk-Region Geopark in Eger, Ungarn zu absolvieren. Ich habe das Angebot angenommen und bin nun glücklich und neugierig, welche Erfahrungen dieser neue Lebensabschnitt für mich bringen wird!
Tovább olvasom