"Én lenni italiano álruhás idegen, ugróbajnok vagyok a hegyvidéki gyepen"
Közép- és délkelet-európai elterjedésű, száraz hegyvidéki viszonyokhoz alkalmazkodott faj. Elterjedésének északi határát a Kárpát-medencében éri el. Hazánk középhegységeiben szórványosan fordul elő, a Cserhátban egy nagy (Nagylócon) és két kisebb egyedszámú (Garábon) állománya ismert.
A meleg, száraz, alacsonyfüvű élőhelyeket részesíti előnyben. Sziklagyepekben, sztyeppréteken, irtásréteken, nyílt tölgyesekben ismertek előfordulásai. A talaj felső rétegében elhelyezett petékből lárvái tavasszal kelnek ki. Kifejlett állapotban júliustól szeptemberig figyelhetők meg. A talajon és az alacsony növényzeten tartózkodnak, növényevők.
A faj terjedő képessége kicsi, állományai elszigeteltek, ezért veszélyeztetettek. Élőhelyeinek cserjésedése, mesterséges beerdősítése, inváziós növényfajok terjedése érinti negatívan természetvédelmi helyzetét. A nagyvad állományok élőhely-lerontó hatása szintén jelentős tényező.
Az álolaszsáska jellemző élőhelye a Cserhátban
