Egy fecskementés krónikája 2020.04.30. 17:15

Gyakori eset a nyár derekán, hogy a repülést éppen csak gyakorló fiókák kiesnek a fészekből.

Ilyenkor, ha lehet, megkíséreljük a visszahelyezést, vagy, ha sérülés következik be, a legközelebbi madármentő állomásra szállítjuk őket. Ilyesmi történt 2019 júliusában is, amikor egy speciális szociális intézmény területéről érkezett segítségkérés, mégpedig egy szerencsétlenül járt fecskefióka ügyében. A helyszínre érve egy kis molnárfecskét (Delichon urbicum) találtam.

Fészeképítéshez sarat gyűjtő molnárfecskék (Fotó: Fitala Csaba)

Nem akartam elvinni a madármentő állomásra a fecskét, mert éppen kirepülős fióka volt, ráadásul semmi baja, azt leszámítva, hogy picit korán ugrott ki, vagy kilökték a testvérei az eleség utáni tülekedésben – ki tudja? Ezért úgy döntöttem, visszateszem valamelyik fészekbe. Egyeztettem a munkatársammal, aztán nekiláttam egy megfelelő korú fiókákat tartalmazó fészket keresni, kezemben a doboz a fecskével, jó pár bentlakóval a kíséretemben. A hátam mögül izgatott hangok hallatszottak: "Milyen gonosz vagy! Meg akarod ölni azt a madarat?! " Az ápolónő kedvesen csitította őket, nyugodjanak meg, ellenkezőleg, éppen meg akarjuk menteni! Akkor miért nem engeded el, ha meg akarod menteni?! Nem szabad a kismadarakat bántani, az gonosz dolog! Megver majd az Isten!

Próbáltam egy viszonylag eldugott helyet keresni, ahol nem vagyok szem előtt, és elérhető magasságban fészek is van az eresz alatt. Végül nem lett szerencsém, ki kellett menni az egyik épület bejárati homlokzatához, mert ott voltak alkalmas fészkek, megfelelő korú fiókákkal. Közben kerítettek egy nem túl biztonságosnak kinéző falétrát, aztán az összegyűlt tömeg közepén és a pánikhangulat tetején el is kezdtem felfelé mászni a fészkekhez. Sűrű fohászkodás közben, hogy megtartson az a rozzant létra, visszatettem a fiókát. Földet érve hirtelen elém ugrott egy öreg bácsika, és közvetlen közelről az arcomba bámulva elhadarta: Ti, tudjátok, nagyon aranyosak vagytok, hogy megmentettétek azt a kicsi madarat, így biztosan a mennyországba fogtok jutni...

Frissen kirepült füsti fecske fiatalok (Fotó: Fitala Csaba)

Szívet melengető, hogy az otthonban lakók tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy nem szabad bántani, hanem épp ellenkezőleg, vigyázni kell a fecskéinkre. Magyarországon a füsti fecske (Hirundo rustica), a molnárfecske (Delichon urbicum) és a partifecske (Riparia riparia) még viszonylag nagyszámú fészkelő, míg a vörhenyes fecske (Cecropis daurica) ritka vendég, és ezidáig egy alkalommal, 2017-ben bizonyították költését hazánkban. Sajnos az összes rendszeresen fészkelő fajunk állománya erősen megfogyatkozott az elmúlt évtizedekben. Az 1999-2009 között végzett felmérések alapján a partifecskék állománya 30%-kal, a füsti fecskéké 44%-kal, míg molnárfecskéké 65%-kal csökkent 10 esztendő alatt! Épp ezért választották a fecskéket a 2010-ben az év madaraivá Magyarországon.

Partifecskék jellegzetes, partfalba vájt költőüregüknél (Fotó: Fitala Csaba)

Sajnos az azóta eltelt időszak megfigyelései is hasonló tendenciát sejtetnek. Mindhárom fajt nemcsak a környezetszennyezés, hanem a klíma- és élőhelyváltozás is veszélyezteti. Ráadásul még manapság is előfordulnak olyan esetek, mikor a fészkes épületek tulajdonosai nem tolerálják a fecskék jelenlétét. Jobb esetben csak megpróbálják elriasztani a madarakat, rosszabb esetben viszont le is verik a fészkeket, nem törődve a bennük rejtőző tojásokkal, fiókákkal. Pedig némi odafigyeléssel, a fészkek alá felszerelt ún. fecskepelenkákkal meg tudnák előzni a madarak okozta kellemetlenségeket.

Szerencsére még ma is az emberek többsége kedveli, félti a fecskéket, és ezért sokan szeretnének tenni a megóvásukért. Mi is segíthetjük megtelepedésüket sárgyűjtőhelyek létrehozásával vagy éppen műfecskefészkek kihelyezésével. És akkor talán mi is a mennyországba kerülünk.

Magyarországon minden fecskefaj védett, a madarak, tojások, költőhelyek zavarása, elpusztítása tilos, a fészkek eltávolítása csak hatósági engedély birtokában, költési időn kívül lehetséges!


A vörhenyes fecske csak néhány éve tagja Magyarország madárfaunájának (Fotó: dr Havasi Máté)

Felhasznált irodalom:

Barati Sándor
természetvédelmi őr
Balázsi Péter
Balázsi Péter
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022.08.23. 15:40
Ipolytarnoc; Unser Aufenthalt im Nirgendwo[26.5.2022- 5.6.2022.; 28.6.2022.-7.7.2022]Während unseres Freiwilligendienstes wohnten wir insgesamt einen Monat in Ipolytarnóc, einmal Anfang Juni und einmal Anfang Juli. Das Visitorcenter gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark wird aber vom Direktorat mitverwaltet. Wir wohnten in einem der Gästehäuser am Waldrand und hatten immer mal wieder pelzigen Besuch durch den dort lebenden Kater. Unsere Arbeit war etwas anders als im Direktorat, wir saßen nicht im Büro sondern waren meist draußen unterwegs. Bevor wir nach Ipolytarnóc fuhren gab uns Balázs Excel Tabellen über verschiedene Wanderpfade rund um Ipolytarnóc. Unsere Aufgabe war die Pfade abzulaufen, die Infotafeln mit einem GPS-Gerät zu markieren und alles mit Fotos festzuhalten. Anschließend trugen wir alle Auffälligkeiten in den Tabellen zusammen. Eine weitere unserer Aufgaben war etwas sehr besonderes, Ipolytarnóc ist für seine Fülle und Qualität an Fossilien bekannt und noch ist längst nicht alles freigelegt. Wir durften die Ausgrabungen weiterführen und uns selbst als Archäologen versuchen. Die Arbeit machte viel Spaß aber natürlich war auch die Umgebung traumhaft schön. Unsere Unterkunft befand sich mitten im Wald, was wir durch kleine Ausflüge und Spaziergänge nutzen Während unseres zweiten Aufenthaltes fand die Reevaluation statt, mehr dazu können sie im Blogeintrag „Hoher Besuch in Ungarn“ lesen.
Tovább olvasom
2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:48
Besucher aus dem Kiskunság Nationalpark [13.06.2022-19.06.2022]Am Montag, den 13. Juni kamen Lara und Jakob dann mit nach Eger, um ein bisschen was vom Bükk Nationalpark zu sehen. Am ersten Tag bestiegen wir einen kleinen Aussichtspunkt in Szarvaskő und besichtigten das Western Gate Besucherzentrum.Dienstag unternahmen wir eine kleine Wanderung direkt vom Direktorat aus und am Mittwoch zum Tar-kő Aussichtspunkt. Auch für Marie und mich war dies einer der beeindruckendsten Orte, die wir im Bükk gesehen haben. Danach besichtigten wir gemeinsam mit einem Ranger das Plateau und er erklärte uns einiges über die vorkommenden Pflanzen und einen Schmetterling, der weltweit nur in einem sehr kleinen Umkreis auf dem Plateau zu finden ist. Anschließend fuhren wir zu einem sogenannten „Virgin Forest“, einem Wald, der weder von der Forstwirtschaft genutzt werden darf noch von Wanderern betreten. Somit soll der Wald sich ohne jeglichen Einfluss des Menschen entwickeln. Am Donnerstag fand eine Art Evaluation des Observatoriums und umliegender Attraktionen statt. Wir halfen bei der Vor- und Nachbereitung und nahmen an den Führungen teil. Am letzten Tag des Austausches besichtigten wir in Lillafüred die Szent István-Höhle und die Annahöhle. Bei der Szent István-Höhle handelt es sich um eine Tropfsteinhöhle, in der ein bestimmtes Klima herrscht, welches besonders gut für die Gesundheit sein soll. Deshalb ist ein bestimmter Bereich der Höhle für Touristen gesperrt. Hier haben Leute mit verschiedenen Krankheiten die Möglichkeit sich, mit Schlafsack oder Decke, für ca. drei Stunden täglich hinzulegen, um die Heilungsprozesse im Körper zu unterstützen.Nach diesen zwei gemeinsamen Wochen war der Austausch vorbei. In der Zeit konnten wir alle einiges über sowohl den anderen als auch den eigenen Nationalpark lernen.
Tovább olvasom