Engedjék meg, hogy rövid áttekintéssel kezdjem cikkemet a fenti témában.
Az 1990-es évek elején, természetvédelmi munkám kezdetének hajnalán, a Mátra-nyugatbükki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság (Egererdő Erdészeti Zrt elődje) parádfürdői erdészeténél a fahasználati munkák végzése vegetációs időben még bőven zajlott. Március, április de, -horribile dictu- május hónapokban is folyt a termelés. Ez nem volt pozitív hatással az állatfajokra és szaporodásukra, hiszen folyamatos zavarást jelentett. A faanyag vonszolásos közelítése során az erdészeti feltáró nyomokban, erdészeti utakban kátyúk keletkeztek, amik vízzel feltelítődve kiváló élő- és szaporodó helyei voltak az alpesi gőtének (Ichthyosaura alpestris). Ezek a sekély kisvizek könnyen felmelegedve megfelelő szaporodó helyeket biztosítottak a fajnak. A fahasználatok, fakitermelések vegetációs időben történő végrehajtásával azonban, ezek az élőhelyek ökológiai csapdaként, veszélyeztetett élőhelyekké váltak. Sajnálatos módon ezekben a kis mikro élőhelyekben az állatok elpusztultak, illetve elpusztulhattak a gépjármű forgalom miatt. Ezért ezekből a kis pocsolyákból az állatok mentése mellett döntöttünk.
Gőték mentése egykoron dúzerúton kialakult pocsolyából (Urbán L.)
A munkámat nagyban segítette az erdészet kerületvezető erdésze, Csikós Andor, aki főleg információkkal, de tevőlegesen is hozzájárult a gőték áttelepítéséhez természetvédelmi őrkerületem felsőbb régióiban. Visszaemlékszem, drótból, lyukas női harisnyából tákolt eszközökkel, vödrökkel felszerelkezve jártuk a terület veszélyeztetett kisvizes élőhelyeit, és több-kevesebb sikerrel telepítettük át a gőtéket. Voltak olyan szerencsés napok, amikor több száz állatot mentettünk át. Ezeket a mentett állatokat főleg a parádi Pisztrángos-tó mesterségesen kialakított tavacskájába, valamint a térség nagyobb égerlápos vizeibe, a parádi illetve Rudolf-tanya melletti ún. fekete tavakba szállítottuk.
Alpesi gőte nősténye (Harmos K.)
Aztán a 2010-es évek közepén megjelent kétéltűeket tizedelő betegség (kitridiomikózis) miatt az állatok mentését felfüggesztettük, hiszen a mentéssel a kór terjedését segítettük elő. Azzal ugyan, hogy ebben az időben már a fahasználatokat vegetációs időben nem végeztek, nem veszélyeztették az állatok épségét, de a faanyag szállítása miatt nagyon sok állat pusztult el, végezte az erdészeti közelítő szállító járművek kerekei alatt az életét. Ezért merült föl, hogy lokálisan kisvizes biztonságos élőhelyeket hozzunk létre a fajnak. Erre a 2020/21-es években került sor, mintegy 189 élőhely került kialakításra. De magáról a fajról néhány gondolat:
Közepes termetű, széles fejű, mintegy 8-10 cm hosszú állatka. Nyugalmi állapotban színe szürkés fekete, ami nászidőszakban megváltozik. Ilyenkor a hímek nászruhája kékesszürke vagy gyönyörű világoskék, míg hasa narancssárga. A fej és test oldala fehér, kis fekete pettyekkel tarkított. A nőstény világos vagy sötétszürke, feketés jól kivehető márványozással. Hasa szintén narancssárga színben pompázik. Szaporodásuk kis vizekhez kötődik, amikben a cca. két hét alatt kikelt peték mintegy három hónap alatt fejlődnek ki teljesen. A viszonylag hosszú idő miatt is szükséges az élőhelyük védelme. A faj Észak-Európa déli részétől Dél-Európáig, illetve Franciaország középső részétől Romániáig fordul elő. Hazánkban az Északi-középhegység, Bakony valamint Délnyugat-Dunántúl magasabb régióiban találkozhatunk vele. Élőhelye 7-800 méter tengerszint magasságban legjellemzőbb nálunk a Mátrában, de találtunk 440 tengerszint feletti magasságban is állatot.
Erdészeti dózerút árkában is előfordul a faj. (Magos G.)
Kedveli a víz közeli biotópokat, álló vagy lassú folyású patakokat. Ezekben a kis vizekben szaporodnak, miután 3 éves koruk környékén elérik az ivarérettséget. Az alpesi gőte szárazon jellemzően sötétben mozog. Ilyenkor fogyasztja főleg puhatestűekből, gilisztákból, férgekből álló táplálékát. Nappal nedves, hűvös helyeken kövek és korhadó fatörzsek alatt, gyökerek között húzódik meg. Késő őszi időszakban, általában október környékén felkeresik téli szállásaikat, amelyek szintén kövek, korhadó fák és gyökerek között találhatóak. Adott esetben több példány, más gőtefajokkal együtt vészeli át a téli fagyos időszakot.
Veszélyeztettet élőhelyek az erdei utakon kialakuló pocsolyák. (Magos G.)
Ritkasága miatt fokozott védelmet élvez, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
