Farkas (Canis lupus)

A farkas bükki állománya évek óta messzemenően követi a fajra jellemző viselkedésformákat, amit kameracsapdáink felvételei is igazolnak. A faj bükki élőhelyei azonosak az évszázaddal ezelőtti adatok alapján ismert élőhelyekkel. A gyűjtött hullatékok elemzéséből, a nyomolvasás eredményeiből tudjuk, hogy szükségleteinek megfelelően, sikeresen zsákmányolnak. Az itt élő farkascsalád territoriális viselkedését a szakirodalomban is ismert módon tartja, alapvetően rejtett életmódot él.

A farkasok közvetlen megfigyelése ritka jelenség, mivel kifinomult érzékszerveikkel sokkal hamarabb érzékelik az embert, mielőtt az észrevenné őket, így legfeljebb az optimális szélviszonyok, az aktuális észlelés helyszínén a farkasok viszonylagos zavartalansága, vagy egy, az emberrel még rossz tapasztalatot nem szerzett fiatal egyeddel történő találkozás esetén van esély közvetlenül megfigyelni őket.

A megfigyelések alapján továbbra is egyértelműen megállapítható, hogy a farkasok jelenléte alapvetően nem befolyásolja a zsákmányul szolgáló vaddisznók, szarvasok, őzek fennmaradását. A nagyragadozók természetes szükségleteiknek megfelelően e fajokból zsákmányolnak, de ez nem vezet a vadászható vadfajok eltűnéséhez. Kameracsapdáink felvételein a farkasok mellett a táplálékállatok is rendszeresen megfigyelhetők. A ragadozók tápláléka sem kizárólag nagytestű patásokból áll. Gyakran fogyasztanak kisebb emlősöket, rágcsálókat is, de olykor az erdei gyümölcsöt sem vetik meg. A farkasok - gazdálkodva a rendelkezésre álló táplálékkal - rendszeresen váltogatják táplálkozó-területüket.

Ezúton cáfoljuk azt az Igazgatóságunkhoz is eljutott híresztelést, hogy a bükki farkasok mesterséges betelepítés eredményeként telepedtek meg a nemzeti park területén. Napjainkban Európa számos területén jelennek meg farkasok, akár a korábbi évtizedekben nyilván tartott élőhelyektől több száz kilométernyi távolságban is. Ennek oka a faj természetes mobilitása és az a szemléletváltozás az emberi társadalomban, amely felismerte a farkasnak, mint csúcsragadozónak az ökológiai rendszerekben elfoglalt alapvető és szükséges szerepét, ellentétben a korábban eluralkodott, a farkasok kíméletlen üldözését eredményező hiedelmekkel. A nagyragadozók hazai állományának alakulása a fajokkal kapcsolatos, bizonyítottan jelenlévő illegális elejtésekkel magyarázható. A farkasok Szlovákiából, esetleg Lengyelországból érkező egyedeinek - napi átlagos aktivitást feltételezve - legfeljebb néhány nap szükséges, hogy elérjék a Bükk területét. A közelmúltban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén felbukkanó, nyakörvvel felszerelt barnamedve, „Iwo” példája is mutatja, hogy a nagyragadozók észak-magyarországi, természetes úton történő megjelenésének nincs jelentős fizikai akadálya.

Az ökológiai rendszert (termelők, fogyasztók, csúcsragadozók, lebontók) a nagyragadozók jelenléte és tevékenysége teszi teljessé és fenntarthatóvá. A farkas jelenléte hozzájárul az erdők állapotának javulásához, az erdő felújulásához. Folyamatosan mozgatja, kondicionálja a vadállományt, így csökkenti annak koncentrált taposása, rágása révén keletkezett természeti károkat, javítja a természetes erdőtársulások és a gyepek állapotát. Az erdészek munkáját ez alapvetően segíti (lásd természetszerű erdőgazdálkodás), a vadállomány kondícióját, túlélési képességét pedig a gyengébb egyedek szelekciója által növeli.

A Bükk számos, a vadászható vadfajok által veszélyeztetett és nagymértékben károsított növénytársulásának állapota jelentősen javult az elmúlt néhány évben, mióta a farkasok jelen vannak a hegységben.


Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom
2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022.08.23. 15:40
Ipolytarnoc; Unser Aufenthalt im Nirgendwo[26.5.2022- 5.6.2022.; 28.6.2022.-7.7.2022]Während unseres Freiwilligendienstes wohnten wir insgesamt einen Monat in Ipolytarnóc, einmal Anfang Juni und einmal Anfang Juli. Das Visitorcenter gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark wird aber vom Direktorat mitverwaltet. Wir wohnten in einem der Gästehäuser am Waldrand und hatten immer mal wieder pelzigen Besuch durch den dort lebenden Kater. Unsere Arbeit war etwas anders als im Direktorat, wir saßen nicht im Büro sondern waren meist draußen unterwegs. Bevor wir nach Ipolytarnóc fuhren gab uns Balázs Excel Tabellen über verschiedene Wanderpfade rund um Ipolytarnóc. Unsere Aufgabe war die Pfade abzulaufen, die Infotafeln mit einem GPS-Gerät zu markieren und alles mit Fotos festzuhalten. Anschließend trugen wir alle Auffälligkeiten in den Tabellen zusammen. Eine weitere unserer Aufgaben war etwas sehr besonderes, Ipolytarnóc ist für seine Fülle und Qualität an Fossilien bekannt und noch ist längst nicht alles freigelegt. Wir durften die Ausgrabungen weiterführen und uns selbst als Archäologen versuchen. Die Arbeit machte viel Spaß aber natürlich war auch die Umgebung traumhaft schön. Unsere Unterkunft befand sich mitten im Wald, was wir durch kleine Ausflüge und Spaziergänge nutzen Während unseres zweiten Aufenthaltes fand die Reevaluation statt, mehr dazu können sie im Blogeintrag „Hoher Besuch in Ungarn“ lesen.
Tovább olvasom