Hol vannak a darvaink? 2025.10.03. 11:10

Az elmúlt évtizedekben hozzászokhattunk, hogy az ősz egyet jelent a nagy daru (Grus grus) csapatok felbukkanásával. Ilyenkor a madarak napközben a tarlókon, szántókon és gyepeken táplálkoznak, az éjszakákat pedig a szikes tavak, mocsarak vagy éppen leeresztett halastavak medreiben töltik. Ezekre az éjszakázóhelyekre történő, kétségkívül hihetetlenül hangulatos és látványos behúzásuk élménye jelenti az emberek számára a nagybetűs „Daruvonulást”.

Az őszi vonulás csúcsán, a híres hortobágyi éjszakázóhelyeken, ez egyidejűleg akár 200 ezer madarat is jelenthet, ugyanekkor nálunk, a jóval kisebb kiterjedésű Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben is eléri ez a szám a 15-20 ezer egyedet.

Viszont, hogy ez megtörténhessen, ahhoz elengedhetetlen néhány, közel sem jelentéktelennek nevezhető apróság, mint például az, hogy egyáltalán legyenek darvak, legyen számukra táplálék, megfelelő nyugalom és – természetesen – éjszakázásukra alkalmas vizes élőhely. Az idei évben sajnos ez utóbbi erősen hiányzik, hiszen az aszály nemcsak a mezőgazdaságot és a mi életünket keserítette meg, hanem az állatok, növények számára is hatalmas próbatételt jelentett. Emiatt a darvak „szokásos” borsodi-mezőségi szikes tavacskája is teljesen kiszáradt, ezáltal nem nyújt nekik éjszakai menedéket.

Sőt, a jogszabályokra (meg talán az alapvető emberi jóérzésre is) fittyet hányó egyén vagy egyének terepjáróval, illetve quaddal bementek a védett területen található kiszáradt, most már gumiabroncs nyomokkal „díszített” tómederbe. Így jelenleg mindössze egyetlen, kis kiterjedésű mocsárban éjszakáznak darvak a Borsodi-Mezőségen, és az ilyenkor szokásos 3-6 ezer példány helyett most mindössze 500-600 madár figyelhető meg. Ha hamarosan nem jön jelentősebb csapadék, akkor ez a kis terület is kiszárad, és a megszokottnál hamarabb továbbállnak a madarak.

Vigyázzunk a minket körülvevő természetre, egyéni érdekeinkért, szórakozásunkért (például egy „terepen való csapatásért” vagy egy számunkra szép fotóért) ne veszélyeztessük annak épségét!

Akár kicsiben (mint a mezőségi darvak esetében), akár nagyobb méretekben gondolkozunk, érdemes megfontolnuk a napokban elhunyt dr. Jane Goodall (1934-2025) szavait: „Fogyasztói és mindent eldobó társadalmunknak végre fel kell ismernie, hogy semmi nem határtalan. Hiszen ez az egy, gyönyörű bolygónk van, és meg kell őriznünk saját magunk, a gyermekeink és az összes jövő generáció számára. A természet sokszínűsége és a sértetlen ökoszisztémák minden élőlény számra – mi is idetartozunk – nem a luxust jelentik, hanem nélkülözhetetlen a túléléshez.”

Fotók: Kozma Attila

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom