A madármentés legszebb része az, amikor szabadon engedhetjük a már felgyógyult, egészséges madarakat.
2019 év végén - egy fiatal, második életévében járó hím vándorsólyomnak köszönhetően - kétszer is átélhettük ezt a felemelő érzést.
A Mályi Madármentő Állomásra frissen bekerült, kissé megszeppent vándorsólyom
A vándorsólyom (Falco peregrinus) a nagyobb testű sólymok közé tartozik. Széleskörűen elterjedt fajnak számít, az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordul. 18 alfaja közül Magyarországon a törzsalak, a peregrinus alfaj költ. De nem volt ez mindig így, mivel a múlt század ’60-as éveire összeomlott a hazai állomány, és egészen a ’90-es évek második feléig csak mint átvonuló és téli vendég fordult elő nálunk. A faj eltűnésének elsődleges oka a DDT nevű rovarirtó szer okozta mérgezés volt. A különböző fajvédelmi programok (többek közt a DDT betiltásának) hatására lassan stabilizálódott az európai állomány, és 1997. óta ismét költ a vándorsólyom Magyarországon. A korábbi, sziklákon, kőbányákban található fészkelőhelyeit fokozatosan visszafoglalta, és jelenleg már több mint 60 vándorsólyom-revír ismert hazánkban. Ezek jelentős része a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található. Fokozottan védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500 ezer forint.
Egy vándorsólyom csontváza
Közismert tény, hogy a vándorsólyom számít a Föld leggyorsabb állatának, hiszen az elsődlegesen madarakból álló táplálékát akár 300 km/h sebességet meghaladó zuhanórepüléssel teríti le. Ezt viszonylag nehéz volt elképzelni arról a kissé kába példányról, amit 2019. október 29-én találtak Egerben, egy Kistályai úton található ipartelepen. A segítőkész dolgozók a Mályi Természetvédelmi Egyesület elnökét, Lehoczky Krisztiánt értesítették, aki a madarat a Mályi Madármentő Állomásra szállította. Külsérelmi nyom nem látszott rajta, és az alaposabb vizsgálatok során sem találtak csont- vagy izomsérülést, ill. idegrendszeri probléma jeleit se mutatta a madár. Ezért némi megfigyelés és feltáplálás után úgy döntöttünk, hogy egy ornitológiai jelölőgyűrűt kap a lábára és kísérletet teszünk a szabadon engedésére.
Az ornitológiai gyűrű felhelyezése
November 6-án elvittük a madarat a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet egy megfelelőnek tűnő gyepére, ami távol fekszik mind a közutaktól, mind pedig a madarakra fokozottan veszélyes középfeszültségű oszlopoktól. Az elengedési hely kiválasztásánál szempont volt az is, hogy a közelben megfelelő mennyiségű zsákmányállat legyen, és azt is figyelembe vettük, hogy ha mégsem tud gond nélkül elrepülni a madár, akkor a nyílt területen könnyen be tudjuk fogni. Sajnos ez utóbbi félelmünk bizonyosodott be, így a madarat befogtuk és visszaszállítottuk a mentőállomásra. Mivel a vándorsólyom kedvelt solymászmadár (tartása engedélyköteles), így kézenfekvő volt, hogy tapasztalt solymászokat is megkérdezzünk arról, hogy van-e ötletük arra vonatkozóan, hogy mi baja lehet a madárnak. Mindegyikük légzsákszakadást valószínűsített. Mivel ez kívülről nem látszik, így két lehetőség adódott: vagy a madár regeneráló-képességére bízzuk a gyógyulást vagy egy ultrahangos vizsgálatot végeztetünk, ami viszont a madarak esetében a tollazat miatt nehezen kivitelezhető. Ha ez utóbbi vizsgálat segítségével sérülést találnak, akkor is el kell dönteni, hogy megműtik-e a madarat vagy sem. Ráadásul egy műtét sem lenne garancia a sikerre. Ezért, valamint az elmúlt évek tapasztalatai alapján (kistestű énekeseknél rendszeresen magától meggyógyul a légzsáksérülés) az a döntés született, hogy a madár szervezete kap egy lehetőséget és időt, hogy maga „orvosolja” ezt a problémát.
Távozásra készen
December elején az addig nyugodt madár egyre idegesebben viselte a fogságot, a szárnyait is rendszeresen próbálgatta, szemmel láthatóan szabadult volna már. Így hát elvittük a legutóbb már kiválasztott helyhez, és megpróbálkoztunk az ismételt elengedésével. A sólyom némi nézelődés után szárnyra kapott és felszállt egy tőle körülbelül 100 méterre található nyárfára. Természetesen nagyon örültünk a „teljesítményének”, főleg, mikor közeledésünkre még a területről is kirepült. Így sikerült másodjára is –véglegesen - elengedni ugyanazt a vándorsólymot.
A vándorsólyom nevében is köszönjük mindenkinek a segítséget, aki tevékenyen részt vett a madár mentésében, gyógyításban, gondozásában és elengedésben!
Fotók és videó: Mályi Madármentő Állomás
Felhasznált irodalom:
Prommer M. et al. (2019): A Vándorsólyom-védelmi Munkacsoport 2017. évi beszámolója. Heliaca 15: 71-73.
IOC World Bird List (2020) https://www.worldbirdnames.org/bow/falcons/
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (2020) Magyarország madarai: Vándorsólyom. https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-falper
Mályi Madármentő Állomás (2020) https://www.facebook.com/madarmentes/
