Békászó sas

Szűkebb hazánkban, a Bükk hegység peremén jelenlegi ismereteink alapján 15-16 páros békászó sas (Clanga pomarina) él, amely populáció országos viszonylatban is kiemelkedő a közel 40 ismert és megfigyelt területből.

A világállomány súlypontja Európa középső, keleti és északkeleti területeire koncentrálódik. A Balti országokban, Fehéroroszországban, Lengyelországban és Romániában is több ezer párra becsülik az ott költő békászó sasokat. A hazai állományuk ugyan régebben is perempopulációnak számított, de méretét tekintve az 1980-as években azért még több mint duplája volt a jelenleginek. Az utóbbi években létszámuk csökkenése ugyan már megállt, de a mai 40 párra tehető populáció a méretét tekintve azért még elég sérülékeny.

Fotó: Domboróczki Gábor

A békászó sas hazánkban fokozottan védett, és közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölő faj. Költőterületei a Bükkben általában az olyan peremterületekre korlátozódnak, ahol a táplálkozó területek közelében még megtalálhatók a fészkelésre alkalmas zárt, idős, és lehetőség szerint zavartalan erdőállományok. A faj megmaradásához tehát egyaránt szükség van a megfelelő fészkelő és táplálkozó területekre. A hazai populációt veszélyeztető tényezők közül is az ezeket a területeket érintő változtatásoknak lehet a legnagyobb a jelentősége.

A békászó sas a fészek környezetében nagyon érzékeny a zavarásra. Az anyamadár rendszerint a fészek mellett őrzi a fiókát, de zavarás esetén védtelenül maradnak a fiókák. Tojásos időszakban akár az ottani gombagyűjtés miatt is kihűlhetnek a tojások, de kisfiókás időszakban is kritikus, ha az anya otthagyja a fészket. A többi (nem vonuló) ragadozó madárnál lényegesen később kezdi meg a költést, így amikor a békászó sas még csak kisfiókás időszakban van a környező ragadozó madarak (pl. a héja) fiókái már kirepültek a fészekből és a szőrmés ragadozók mellett fokozott veszélyt jelentenek ők is a kis sasokra.

Fotó: Domboróczki Gábor

A védelmi jellegű feladatok közül tehát kiemelkedő jelentőségű a fészkelő területek naprakész ismerete és megfelelő lehatárolása. Az erdőgazdálkodás és egyéb gazdálkodási vagy rekreációs- és sporttevékenységek hatásai ugyanis jelentős mértékben mérsékelhetők a faj költőterületén elrendelt gazdálkodási korlátozásokkal, és a hatósági eljárásokban a terület zavartalanságának érvényesítésével.

A faj megőrzéséhez létfontosságú a megfelelő minőségű táplálkozó területek megőrzése is. A békászó sas jellemzően extenzív gyepeken, legelőkön, pillangós és kalászos mezőgazdasági kultúrákban vadászik hatékonyan. Fő zsákmányállata a mezei pocok, de kétéltűeket és hüllőket is zsákmányol, és nem hagyja ki a cserebogarak rajzását sem. Levegőből vagy kiülőhelyről lecsapva, de a földön járkálva, vagy futva is vadászik.

Fotó: Domboróczki Gábor

A táplálkozó területeket leginkább a művelési ág megváltoztatása (erdősítés), és a beépítés (pl. ipari park létesítés, bővítés, útépítés) veszélyezteti. Ilyen pl. az Egerben tervezett elkerülőút építése is, ami a tervek szerint akár 3 pár békászó sas táplálkozó területét is érintheti, és a későbbiekben az útfejlesztések után raktárépületek és ipari létesítmények megépítésével azt meg is szüntetheti.

Fotó: Domboróczki Gábor

A békászó sasra jellemző a fiókakori agresszivitás, ami miatt csak az erősebb idősebb fióka marad életben, és ennek következtében egy pár általában évente csak egy fiókát tud repíteni.

A békászó sas vonuló madár. A telet Afrika déli részein tölti, így jelentősek a vonulási veszteségek is. A kirepült fiókáknak csak töredéke ér le a telelő területekre. A vonulási útvonalak mentén is szélerőmű parkok és repülőterek épülnek, beépülnek korábbi táplálkozó és pihenő területeik. A több ezer kilométeres (víztesteket és hegyláncokat is érintő) vonulás ráadásul nem csak fizikai igénybevételt jelent a madaraknak. Szíriában és Libanonban a vonulási időszakban fényképező helyett puskával lövik a vonuló madarakat pusztán szórakozásból.

Fotó: Domboróczki Gábor

Kapcsolódó

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27
Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot[21.03.2022-26.03.2022]Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen. Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft. Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.
Tovább olvasom