Békászó sas

Szűkebb hazánkban, a Bükk hegység peremén jelenlegi ismereteink alapján 15-16 páros békászó sas (Clanga pomarina) él, amely populáció országos viszonylatban is kiemelkedő a közel 40 ismert és megfigyelt területből.

A világállomány súlypontja Európa középső, keleti és északkeleti területeire koncentrálódik. A Balti országokban, Fehéroroszországban, Lengyelországban és Romániában is több ezer párra becsülik az ott költő békászó sasokat. A hazai állományuk ugyan régebben is perempopulációnak számított, de méretét tekintve az 1980-as években azért még több mint duplája volt a jelenleginek. Az utóbbi években létszámuk csökkenése ugyan már megállt, de a mai 40 párra tehető populáció a méretét tekintve azért még elég sérülékeny.

Fotó: Domboróczki Gábor

A békászó sas hazánkban fokozottan védett, és közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölő faj. Költőterületei a Bükkben általában az olyan peremterületekre korlátozódnak, ahol a táplálkozó területek közelében még megtalálhatók a fészkelésre alkalmas zárt, idős, és lehetőség szerint zavartalan erdőállományok. A faj megmaradásához tehát egyaránt szükség van a megfelelő fészkelő és táplálkozó területekre. A hazai populációt veszélyeztető tényezők közül is az ezeket a területeket érintő változtatásoknak lehet a legnagyobb a jelentősége.

A békászó sas a fészek környezetében nagyon érzékeny a zavarásra. Az anyamadár rendszerint a fészek mellett őrzi a fiókát, de zavarás esetén védtelenül maradnak a fiókák. Tojásos időszakban akár az ottani gombagyűjtés miatt is kihűlhetnek a tojások, de kisfiókás időszakban is kritikus, ha az anya otthagyja a fészket. A többi (nem vonuló) ragadozó madárnál lényegesen később kezdi meg a költést, így amikor a békászó sas még csak kisfiókás időszakban van a környező ragadozó madarak (pl. a héja) fiókái már kirepültek a fészekből és a szőrmés ragadozók mellett fokozott veszélyt jelentenek ők is a kis sasokra.

Fotó: Domboróczki Gábor

A védelmi jellegű feladatok közül tehát kiemelkedő jelentőségű a fészkelő területek naprakész ismerete és megfelelő lehatárolása. Az erdőgazdálkodás és egyéb gazdálkodási vagy rekreációs- és sporttevékenységek hatásai ugyanis jelentős mértékben mérsékelhetők a faj költőterületén elrendelt gazdálkodási korlátozásokkal, és a hatósági eljárásokban a terület zavartalanságának érvényesítésével.

A faj megőrzéséhez létfontosságú a megfelelő minőségű táplálkozó területek megőrzése is. A békászó sas jellemzően extenzív gyepeken, legelőkön, pillangós és kalászos mezőgazdasági kultúrákban vadászik hatékonyan. Fő zsákmányállata a mezei pocok, de kétéltűeket és hüllőket is zsákmányol, és nem hagyja ki a cserebogarak rajzását sem. Levegőből vagy kiülőhelyről lecsapva, de a földön járkálva, vagy futva is vadászik.

Fotó: Domboróczki Gábor

A táplálkozó területeket leginkább a művelési ág megváltoztatása (erdősítés), és a beépítés (pl. ipari park létesítés, bővítés, útépítés) veszélyezteti. Ilyen pl. az Egerben tervezett elkerülőút építése is, ami a tervek szerint akár 3 pár békászó sas táplálkozó területét is érintheti, és a későbbiekben az útfejlesztések után raktárépületek és ipari létesítmények megépítésével azt meg is szüntetheti.

Fotó: Domboróczki Gábor

A békászó sasra jellemző a fiókakori agresszivitás, ami miatt csak az erősebb idősebb fióka marad életben, és ennek következtében egy pár általában évente csak egy fiókát tud repíteni.

A békászó sas vonuló madár. A telet Afrika déli részein tölti, így jelentősek a vonulási veszteségek is. A kirepült fiókáknak csak töredéke ér le a telelő területekre. A vonulási útvonalak mentén is szélerőmű parkok és repülőterek épülnek, beépülnek korábbi táplálkozó és pihenő területeik. A több ezer kilométeres (víztesteket és hegyláncokat is érintő) vonulás ráadásul nem csak fizikai igénybevételt jelent a madaraknak. Szíriában és Libanonban a vonulási időszakban fényképező helyett puskával lövik a vonuló madarakat pusztán szórakozásból.

Fotó: Domboróczki Gábor

Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
Marei Im Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert. Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt. Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom