Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a leggyakoribb, általánosan elterjedt, közepes méretű hazai bagolyfajunk. Védett állat és „tollfülei” miatt mindannyiunk számára ismert és kedves madár.
Erdei” fülesbagoly lévén fás területeken fészkel, azonban kerüli a zárt, magas fekvésű erdőket. Szívesen elfoglalja más madarak (varjak, szarkák) gallyfészkeit is, de talajon való költéséről is van információnk. Sajnos őket is érinti a gázolások okozta pusztulás, az utak áldozatául eshetnek, mint minden baglyunk. 2020-ban az erdei fülesbaglyot az év madarává választották.
Fotó: Jakab Sándor
Ez a bagoly a telet sok esetben a településekre húzódva tölti. Sokunk gyermekkorából vannak olyan emlékek (akár városban is), mikor „baglyok ültek a nagy fákon”, és lelkesen megkukucskáltuk őket a lakhelyünk/iskolánk mellett, vagy az orvosi rendelő udvarán. Nos, régen erre több lehetőségünk lehetett, hiszen a nagy, öreg fák eltűnésével (esetleges kivágásával) a telelőhelyek száma is csökkent, a táplálkozó-területek beépítésével pedig a baglyok más helyet kereshettek maguknak. A lakosság bevonásával minden évben erdei fülesbagoly telelőhely felmérést hirdet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME); amiben bárki részt vehet, legyen az természetjáró, helyi lakos vagy család, önkéntes. A hasznos eredmények segítségével sikerül egyre inkább megismernünk a baglyok telelőhelyeit, esetenként pedig megvédeni azokat a fákat, amik ebben az időszakban akár több tucat állat nappalozóhelyét biztosítják.
Fotó: Jakab Sándor
Több elmélet létezik arról, miért húzódnak a baglyok a településekre a hidegebb hónapokban. A megoldás valószínűleg a környék kisrágcsáló zsákmány-kínálatában rejlik, ami a hidegben is biztos táplálékforrást biztosít. Másrészt a településeken kevés eséllyel találkoznak ezek a madarak természetes ellenségeikkel, mint például a parlagi sassal vagy a héjával. „Egységben az erő” – azaz ebben az esetben az ember közelében a biztonság.
Jellegzetessége a „baglyos fáknak”, hogy alattuk köpetek találhatók, ami a zsákmányállatok (rágcsálók) megemészthetetlen részeiből, a csontokból és szőrből állnak. A történet „ezen részével” a lakosság egyik szegmense lehet, hogy kevésbé toleráns, azonban fontos kiemelnünk, hogy „cserébe” egy ilyen bagoly rengeteg egeret elfogyaszt a porta körül! Egy példány átlagos napi igénye körülbelül 2 egér/pocok méretű zsákmány, tehát az embereknek ennyivel kevesebb mezőgazdasági kárt okozó rágcsálóval kell számolniuk!
Bagolyköpetek Fotó: Hák Flóra
A fotóink egy borsodi település templomkertjében készültek, ahová már „emberemlékezet óta” visszajárnak a baglyok és a lakosság is támogató, elfogadó velük szemben. A nappalozó baglyok nyugalmára ügyelnünk kell, azonban mivel ők választották a „közelségünket”, a tapasztalatok alapján jól alkalmazkodtak a környezet hangjaihoz (nyilván a szokatlan zajokra reagálnak, ezért ügyeljünk a nyugalmukra, ne zavarjuk őket).
Amennyiben Önnek is sikerül erdei fülesbaglyokat megfigyelnie, az adatok megosztásával támogathatja a felmérések sikerességét. A baglyok szervezett szinkron-számlálását januárban szervezi a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, az ezzel kapcsolatos információk év elején minden csatornájukon elérhetők. Azonban a bagolycsapatokról nem csak ekkor, hanem egész télen szívesen fogadják az adatokat, kérdéseket az erdeifules@mme.hu e-mail címen. A megfigyelésekből éves jelentés készül, ami része egy európai szintű összesítésnek. A baglyok számlálásában Igazgatóságunk munkatársai is évről-évre részt vesznek.
