Azt tartják a varjúfélékről, hogy rendkívül intelligens állatok és nagyon jól alkalmazkodnak a változó körülményekhez. Az utóbbi két évtizedben, a mezőgazdaságban ismét egyre kevésbé kedvelik őket, főként a vetési varjakat és a hollókat, ezek a madarak ugyanis esetenként kárt okoznak azzal, hogy például kiszedik a kukorica éppen csírázó magvait. A gazdák azt tapasztalják, hogy a különféle madárijesztők vagy a hangágyú mit sem ér ellenük. Csakhogy ezeket a madarakat nem mindig tekintették ellenségnek a földművelők.

A fehér gólyák a márciusi hónapban térnek vissza hozzánk a telelőterületekről és augusztus végével távoznak. Fél évet töltenek nálunk, majd Afrikába repülnek. Az itt töltött idejük alatt számos lakossági bejelentést kapunk az életmenetükkel kapcsolatban – s néhány esetben áttelelő példányok megfigyeléséről is.

Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a leggyakoribb, általánosan elterjedt, közepes méretű hazai bagolyfajunk. Védett állat és „tollfülei” miatt mindannyiunk számára ismert és kedves madár.