A Vadonleső Program ebben az évben a fokozottan védett magyar szöcskeegeret (Sicista trizona trizona) választotta meg az Év Emlősének. Ezen állat jelenlegi tudásunk szerint a világon egyedül Igazgatóságunk működési területén él, a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben. (A másik alfajának egyetlen állománya Kolozsvár mellett maradt fenn.) Igazgatóságunk az Év Emlőse programot erre való tekintettel egész évben kiemelten támogatja, s ennek fényében február 19-én nyitórendezvényt tartott a Szeleta Park Látogatóközpontban.

A vadmacskáknak is kilenc élete van..? Nem mindennapi annak a fokozottan védett vadmacskának (Felis silvestris) a története, mely a múlt héten kapta vissza szabadságát Igazgatóságunk működési területén. A lábtörött kandúr „meséje” más okból is témába vág, hiszen a Vadonleső Program idén a vadmacskának adományozta az "Év Emlőse” címet, ezzel nagyobb ismeretséget szerezve ennek a rejtőzködő, különleges ragadozónak.

Ebben az évben befejeztük a Csernely-patak bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) mentesítését Igazgatóságunk Tarna-Lázbérci Csoportjának működési területén. Több községet érint ezen özönnövény terjedése, valamint a festői fokozottan védett területet, az Upponyi-szoros sziklái közt megbúvó Csernely-patak árterét is. Mint minden inváziós faj esetében: a megelőzés vagy - ha már megjelent a problémás betolakodó - az időben való cselekvés nagyon fontos! Az idegenhonos fajok terjedését ugyanis leginkább a kezdeti felismerés és a tudatos cselekvés gátolhatja meg.

Több mint 60 érdeklődő vett részt hétvégi túránkon a Bükkalján, melyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Bükki Helyi Csoportjával közösen szerveztünk meg. Programunk célja a fokozottan védett szalakóta (Coracias garrulus) védelmének megismertetése volt.

..., mert bizony búvárok a madarak közt is élnek. November 6-án a segítségünket kérte Verpelét polgármestere, mert a város egyik udvarán egy vízimadarat találtak, ami nem tudott fölszállni.

A Szosznovszkij-medvetalp (Heracleum sosnowskyi) a Kelet- és Közép-Kaukázusban, a Transzkaukázusban, Északkelet-Törökországban, Örményországban, Grúziában és Azerbajdzsánban őshonos.

Az Állatok Világnapja tiszteletére az Igazgatóságunk által kialakított, vadon élő védett állatok és madarak tartására szolgáló mentőközpontról készítettünk beszámolót.

„Tüzesen süt(ött) le a nyári nap sugára...” – Idén szeptember 2-án, nyári hangulatban került megrendezésre a III. Túzok Trail terepfutóverseny és kerékpáros teljesítménytúra a Dévaványai Sportegyesület és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság közös szervezésében.

Különlegesek, szépek – és szúrnak. A kaktuszokat sokan szeretjük, csodáljuk és tartjuk őket otthon vagy a kertben. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen érdekesek, változatosak, és van aki jobban kedveli őket, mint a kényesebb szobanövényeket. Azonban a természetbe a kaktuszok nem valók.

A fehér gólyák (Ciconia ciconia) évről évre március közepén érkeznek meg hazánkba a telelőterületekről, és fiókáikkal együtt augusztus végén vesznek búcsút tőlünk. Idén az egri gólyák 3 fiókát neveltek föl.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság mentőállomásán évente több, sérült vagy legyengült állapotban előkerülő, fokozottan védett vadmacska (Felis silvestris) sikeres kezeléséről – és ami természetvédelmi szempontból még fontosabb –, életképes állapotban történő elengedéséről tudunk beszámolni. Idén júliusban két gyógyult egyed szabadon engedésére került sor.

Ezeket a „hosszúkás” leveleket akarva-akaratlanul sokan ismerjük: a városokból, parkokból, út mellett, a házunk előtt, a szomszédból. Ha megdörzsöljük a levelét és még büdös is, a bálványfával van dolgunk.

A félév utolsó Természetmegőrzési Műhely előadásával Gombkötő Péter gerinces zoológiai szakreferens várta az érdeklődőket az elmúlt héten Egerben, a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban. Az előadás címe „A házimacska mint jelentős természetvédelmi problémákat okozó faj”.

Bükki földvárak a lézersugarak kereszttüzében – Mikro tájtörténeti kutatások távérzékeléssel" címmel tartott előadást Holló Sándor osztályvezető (Természetmegőrzési Osztály) az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban.

Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a leggyakoribb, általánosan elterjedt, közepes méretű hazai bagolyfajunk. Védett állat és „tollfülei” miatt mindannyiunk számára ismert és kedves madár.