Kalandunk az év emlősével – pontosabban „Juharka” kalandja velünk 2024.09.18. 16:00

A vadmacskáknak is kilenc élete van..?

Nem mindennapi annak a fokozottan védett vadmacskának (Felis silvestris) a története, mely a múlt héten kapta vissza szabadságát Igazgatóságunk működési területén. A lábtörött kandúr „meséje” más okból is témába vág, hiszen a Vadonleső Program idén a vadmacskának adományozta az "Év Emlőse” címet, ezzel nagyobb ismeretséget szerezve ennek a rejtőzködő, különleges ragadozónak.

„Juharka” története még januárban kezdődött, amikor Ostoros mellett egy autó elgázolta és a lába csúnyán eltört. Megtalálói és jótevői „cirmos” házi macskának vélték, és ennek szellemében kértek állatorvosi segítséget. A fiatal állat nem volt jó bőrben és végül a Cica-Vár-Lak Alapítvány ( https://cicavarlak.hu) gondozása alá került. A cicaszerető csapat „Juharkának” nevezte el, és mindent megtett azért, hogy a lehető legszakszerűbb állatorvosi ellátásban részesüljön a Sahin Klinika Állatorvosi rendelő segítségével - és sérülései ellenére esélyt kapjon a teljes gyógyulásra.

Fotó: Dunai Írisz

Az európai vadmacska nagyon hasonlít a házi macskához ( Felis catus). Bár vannak jellegzetes eltérések a küllemükben (pl. a bunda mintázatban, a tömött, gyűrűs farokban és a zömök testalkatban), azonban elkülönítésüket nehezíti – és egyben a vadmacskát is jelentősen veszélyezteti –, hogy a vadmacska és a házi macska között keveredés (hibridizáció) tapasztalható.

„Juharka” vad viselkedése és „csíkos” mintázata okkal keltett gyanút az alapítvány csapatában, így felvették a kapcsolatot Igazgatóságunk gerinces zoológiai szakreferensével. Az állatot genetikai vizsgálat alá vetették, melynek következtében április elején kiderült, hogy bizony ízig-vérig vadmacska, így gyógyulás után a szabad természetben a helye.

Fotók: Mucsi Krisztina

"Juharka" ezután búcsút vett lelkiismeretes gondozójától, Írisztől és az alapítvány csapatától, majd Igazgatóságunk egri mentőállomására került. Nagy szerencséje volt, mert a szakszerű ellátásnak hála esélyt kapott a teljes gyógyulásra. Így jár most a -1. életnél.

Tavasszal hosszú út állt még előtte, mert (újra) meg kellett tanulnia mozogni, vadászni, és ami nagyon fontos: tartani az embertől. Mivel Igazgatóságunk mentőállomásán évről évre megfordulnak vadmacskák, így az állatokért felelős kollégánk nagy rutinnal fogadta "Juharkát", és a legjobb kezekben készülhetett föl a szabad életre.

Úton Egerbe (Fotó: Mucsi Krisztina)

Fotó: Hák Flóra

A vadmacska szabadon engedésére a hosszú gyógyulás/repatriáció (visszavadítás) után a múlt héten került sor Igazgatóságunk Nyugat-Bükki Tájegységének területén, olyan helyen, ahol a sűrű erdő és a kis tisztások is a faj rendelkezésére állnak. A pillanatot az alapítvány csapatának képviseletében élhettük át. Egy vitális, energikus, egészséges állat tért vissza a természetbe, mely egyáltalán nem szorul a továbbiakban emberi segítségre, és hátra sem nézett.

Az elengedés pillanata (Fotó: Bodzás János)

Videók: Hák Flóra (BNPI), Kelemen Tamás (BNPI), Dunai Írisz (Cica-Vàr-Lak Alapìtvàny)

A házi macskák vadmacskával való hibridizációja, és a betegségek közvetítése negatívan hatnak e fokozottan védett állat állományára, s talán ez az egyik legnagyobb veszély - a közúti forgalom okozta problémák mellett-, ami a vadmacskákat fenyegeti. Azonban fontos kiemelnünk, hogy „nem beszélünk el egymás mellett” a tudatos, felelősségteljes háziállattartó emberekkel. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a házi macskák és a kóbor állatok száma korlátozva legyen. A házi macskák szabályozatlan szaporodásával és a felelőtlen tartásukkal kapcsolatban nemcsak a védett fajok, hanem az állatmentő szervezetek, civil állatvédők is számtalanszor kerülnek nehéz helyzetbe! Az is biztosan tudható már, hogy a felelős macskatartás keretében a házi kedvencek következetes ivartalanítása és portán belül tartása óriási jelentőségű a vadmacskák hosszú távú fennmaradása érdekében.

Végszóul köszönjük az alapítvány és a kollégáink lelkiismeretes munkáját a vadmacska gondozása során. Az októberben esedékes „Vadmacska Gála” nevű programon Igazgatóságunk standjánál „Juhar” történetéről is készülünk majd bemutató anyagokkal. Az eseményen minden „Év Emlőse” iránt érdeklődőt szeretettel várunk a Vadonleső szervezésében a Fővárosi Állat- és Növénykertben!

Hák Flóra
Hák Flóra
természetvédelmi referens
Gombkötő Péter
gerinces zoológiai szakreferens

Kapcsolódó

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:44
Austausch in einen anderen Nationalpark [07.06.2022-12.06.2022]Durch die Freiwilligen vor uns inspiriert, wollten auch wir einen Austausch mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark machen. Somit sind wir am Dienstag, den 7. Juni nach Kunpeszér gefahren, ein Ort mit ca. 700 Einwohnern. Wir wurden von den Freiwilligen Lara und Jakob und ihrem Ansprechpartner Csaba abgeholt und mit dem Jeep zum fünf Kilometer entfernten Forsthaus gefahren. Dieses liegt mitten im Wald und dient als Unterkunft, Treffpunkt, um den Arbeitstag zu beginnen und Arbeitsplatz für Aufgaben am Computer. Am nächsten Tag zeigten uns Lara und Jakob die Umgebung und Orte, an denen sie bisher gearbeitet hatten. Im Allgemeinen ist die Region sehr flach und an vielen Stellen auch deutlich trockener als im Bükk. Großflächige Wälder gibt es kaum, die Landschaft ist vorrangig von Graslandschaften geprägt. Diese sind Teil der UNESCO Biosphärenreservate und beinhalten eine große Diversität an Fauna und Flora. Am Nachmittag hat Csaba uns dann noch ihm persönlich wichtige Orte im Nationalpark gezeigt und verschiedene Aspekte des Ökosystems erklärt. Der Kiskunság Nationalpark befasst sich weniger mit Tourismus und deutlich mehr mit dem Erhalt der Diversität. An den nächsten zwei Tagen waren wir unter anderem noch in Kecskemét, haben einen Ort für verletzte Schlangen besucht und haben uns ein Adlernest angesehen. Zwischendurch hat es in Strömen geregnet, weshalb wir drinnen Karten spielten.
Tovább olvasom