Ismeretlen ismerős - Miért „nem szeretjük” a bálványfát? 2023.06.06. 14:06

Ezeket a „hosszúkás” leveleket akarva-akaratlanul sokan ismerjük: a városokból, parkokból, út mellett, a házunk előtt, a szomszédból. Ha megdörzsöljük a levelét és még büdös is, a bálványfával van dolgunk.

A mirigyes bálványfa (Alianthus altissima) kertészeti és erdészeti céllal került hazánkba. Kelet-Ázsiában és Koreában őshonos, nálunk pedig úgynevezett „inváziós” fásszárúnak számít, ami az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos fajok listáján is szerepel. Széles tűrőképességű, agresszív terjedésű fa, mely mára szinte mindenhol előfordul hazánkban. Akár 25 méter magasra is megnőhet. A fejlődő fácskák, kis csemeték hosszúkás leveleit valószínűleg mindannyian ismerjük és láttuk már, hiszen az urbánus környezetben (is) lépten-nyomon szem előtt vannak. Összekeverhető az ecetfával (ami egyébként szintén könnyen terjedő, inváziós tulajdonságokkal bíró faj), azonban az ecetfák kisebb termetűek, és a bálványfa levelét megdörzsölve kellemetlen, erős szagot áraszt. A kis csemeték ilyenkor, a tavaszi-kora nyári időszakban még inkább a szemünk elé kerülhetnek.

Mi a probléma a bálványfával?

Mint az egyik „élen járó” inváziós fásszárúnak, negatív gazdasági és humán-egészségügyi hatásai vannak. Természetvédelmi szempontból komoly károkat okoz, többek közt az élővilágban, és az erdőfelújítások során is. Gyorsan terjed, árnyékolásával, a talaj nitrogénszintjének növelésével kiszorítja az eredeti, őshonos növényzetet. Az erdőkben is jelentős károkat okozhat a megjelenésével, és agresszív tulajdonságai miatt nehezen visszaszorítható.

Milyen kárt okoz a községekben?

A településeken megtelepedik az utak, épületek, járdák hasadékaiban és felgyorsítja azok állapotának romlását. A temetőkben, parkokban szintén gyorsan terjed, és hiába vágják ki, a sarjról újra kihajt.

Mit tehetünk ellene?

Az inváziós fajok terjedését leginkább a kezdeti felismerés, és a tudatosság gátolhatja meg! Ne vásároljunk, ültessünk, „tűrjünk meg” inváziós fajokat, legyünk tájékozottak, ahogy tudjuk, szorítsuk vissza őket. Ha már megjelent a bálványfa a környezetünkben, kizárólag mechanikai módszerekkel (kihúzás, kivágás) sajnos lehetetlen megállítani, visszaszorítani. Sőt, a kivágás okozta stressz miatt a növény erős sarjadzásnak indul (ilyen jelenséget pl. temetőkben megfigyelhetünk), ezért csak a vegyszeres védekezés hozhat hosszú távon eredményt. Gyomirtó permetezőszer használata javasolt július végétől szeptember elejéig, természetesen a munka-egészségügyi óvó rendszabályok betartása mellett! Mielőtt nekivágunk ennek a megoldásnak, legyünk körültekintőek és tájékozottak.

Az alábbi oldalon az Európai Unió területén, valamint a hazánkban előforduló idegenhonos inváziós fajokkal ismerkedhetnek meg: www.invaziosfajok.hu

Írta/fotók: Hák Flóra (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – természetvédelmi ügyintéző)

Hák Flóra
Hák Flóra
természetvédelmi referens

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom