Ismeretlen ismerős - Miért „nem szeretjük” a bálványfát? 2023.06.06. 14:06

Ezeket a „hosszúkás” leveleket akarva-akaratlanul sokan ismerjük: a városokból, parkokból, út mellett, a házunk előtt, a szomszédból. Ha megdörzsöljük a levelét és még büdös is, a bálványfával van dolgunk.

A mirigyes bálványfa (Alianthus altissima) kertészeti és erdészeti céllal került hazánkba. Kelet-Ázsiában és Koreában őshonos, nálunk pedig úgynevezett „inváziós” fásszárúnak számít, ami az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos fajok listáján is szerepel. Széles tűrőképességű, agresszív terjedésű fa, mely mára szinte mindenhol előfordul hazánkban. Akár 25 méter magasra is megnőhet. A fejlődő fácskák, kis csemeték hosszúkás leveleit valószínűleg mindannyian ismerjük és láttuk már, hiszen az urbánus környezetben (is) lépten-nyomon szem előtt vannak. Összekeverhető az ecetfával (ami egyébként szintén könnyen terjedő, inváziós tulajdonságokkal bíró faj), azonban az ecetfák kisebb termetűek, és a bálványfa levelét megdörzsölve kellemetlen, erős szagot áraszt. A kis csemeték ilyenkor, a tavaszi-kora nyári időszakban még inkább a szemünk elé kerülhetnek.

Mi a probléma a bálványfával?

Mint az egyik „élen járó” inváziós fásszárúnak, negatív gazdasági és humán-egészségügyi hatásai vannak. Természetvédelmi szempontból komoly károkat okoz, többek közt az élővilágban, és az erdőfelújítások során is. Gyorsan terjed, árnyékolásával, a talaj nitrogénszintjének növelésével kiszorítja az eredeti, őshonos növényzetet. Az erdőkben is jelentős károkat okozhat a megjelenésével, és agresszív tulajdonságai miatt nehezen visszaszorítható.

Milyen kárt okoz a községekben?

A településeken megtelepedik az utak, épületek, járdák hasadékaiban és felgyorsítja azok állapotának romlását. A temetőkben, parkokban szintén gyorsan terjed, és hiába vágják ki, a sarjról újra kihajt.

Mit tehetünk ellene?

Az inváziós fajok terjedését leginkább a kezdeti felismerés, és a tudatosság gátolhatja meg! Ne vásároljunk, ültessünk, „tűrjünk meg” inváziós fajokat, legyünk tájékozottak, ahogy tudjuk, szorítsuk vissza őket. Ha már megjelent a bálványfa a környezetünkben, kizárólag mechanikai módszerekkel (kihúzás, kivágás) sajnos lehetetlen megállítani, visszaszorítani. Sőt, a kivágás okozta stressz miatt a növény erős sarjadzásnak indul (ilyen jelenséget pl. temetőkben megfigyelhetünk), ezért csak a vegyszeres védekezés hozhat hosszú távon eredményt. Gyomirtó permetezőszer használata javasolt július végétől szeptember elejéig, természetesen a munka-egészségügyi óvó rendszabályok betartása mellett! Mielőtt nekivágunk ennek a megoldásnak, legyünk körültekintőek és tájékozottak.

Az alábbi oldalon az Európai Unió területén, valamint a hazánkban előforduló idegenhonos inváziós fajokkal ismerkedhetnek meg: www.invaziosfajok.hu

Írta/fotók: Hák Flóra (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – természetvédelmi ügyintéző)

Hák Flóra
Hák Flóra
természetvédelmi referens

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom