Szépség és szörnyeteg: Az inváziós Szosznovkszkij-medvetalp elleni védekezés 2023.10.18. 10:15

A Szosznovszkij-medvetalp (Heracleum sosnowskyi) a Kelet- és Közép-Kaukázusban, a Transzkaukázusban, Északkelet-Törökországban, Örményországban, Grúziában és Azerbajdzsánban őshonos.

Európa legtöbb országába kísérleti céllal került, többek közt takarmánynövényként való hasznosíthatóságát kutatták. Több más, Heracleum fajjal együtt a 20. század közepén Kelet-Közép-Európában vizsgálták e célból a gazdaságokban, azonban befolyásolta a húsok és a tej ízét, így ezeket a próbálkozásokat megszüntették. Nagytermetű, dekoratív megjelenése miatt kertekben, botanikus kertekben is megtalálható volt. Az emberre is veszélyes növény, ugyanis a benne lévő furokumarin vegyület a bőrrel érintkezve égési sérüléseket okoz! A bőrreakciót a növény szőrei és a szárban lévő nedv is kiváltja. Az érintett bőrfelületen a fénnyel érintkezve hólyagok és égéshez hasonló sérülések keletkeznek. A sérülések akár hetekkel az érintkezés után is megjelenhetnek még.

Hazánkban kevés helyen fordul elő, „kivadulásának” egyik helyszíne Kompolt (Heves vármegye), ami a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területéhez tartozik. Kifejlett egyedei feltűnően nagyméretűek, 1-3 méteres magasságot is elérhetik. Az Európában őshonos medvetalp fajoknál termetesebb növény, nagy levelei lekerekítetten fogasak, és virágernyőjének átmérője 20-80 cm-es is lehet. Könnyen kiszorítja az őshonos növényzetet mérete és domináns tulajdonságai okán.

A „kompolti medvetalp” elleni védekezés története Igazgatóságunk életében 2019-ben kezdődött, mikor kollégánk a községen keresztülhaladva felfigyelt a növény egyedeire. A határozóbélyegeket ismertetve rögtön kiderült, hogy az inváziós tulajdonságokkal rendelkező Szosznovszkij-medvetalpról van szó.

Rövid utánajárás után kitudódott, hogy a növény valószínűleg a helyi kutatóintézet (Fleischmann Rudolf Kutatóintézet) egyik „szökevénye”, ugyanis régen silós takarmányként történő használhatósága miatt kísérleteztek vele. Ennek következtében a kutatóintézet egykori szántóföldi parcellái szegélyében terjedt el egy szakaszon, a Tarna-patak partján, az illetékes vízügyi igazgatóság körzetében, valamint a Tarna nyugati oldalán, egy felhagyott telken. A lakosság több évtizede együtt élt a növénnyel, sokan ismerték is a fajt és annak egészségügyi kockázatait.

Felfedezésének évében nagy médiaérdeklődés övezte a Szosznovkszkij-medvetalpat, az interneten „laborból kiszabadult”, „emberre veszélyes óriásnövényként” is emlegették. A probléma felismerését követően az önkormányzat, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság és a Heves Vármegyei Kormányhivatal együttműködésével megkezdtük az állomány monitorozását és kezelését. A kezelés kapcsán az érintett földtulajdonosok ugyancsak tájékoztatást kaptak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján összeállt egy „ütemterv” a növény kezelését illetően, amit azóta évről-évre megismétlünk, és az egyedek számát felmérjük.

Ez idén sem történt másként:

Júniusban a terület természetvédelmi őre észlelte a medvetalp virágzását. Ezután az illetékesek (önkormányzat, természetvédelmi hatóság, vízügy) bevonásával a területeket traktoros szárzúzással és benzines bozótvágóval kezeltük, valamint a növény már meglévő virágernyőjét levágtuk, magszórását megakadályoztuk. Idén kétszer is szükség volt kaszálásra, ugyanis a bőséges csapadék következtében ezek a növények is gyorsan „magukhoz tértek”, és újrahajtottak.

Ebben az évben azt tapasztaltuk, hogy csökkent a Szosznovkszkij-medvetalp egyedeinek száma a területen. Ez részben az évek óta tartó kezelésnek, valamint valószínűsíthetően a tavalyi szárazabb időjárásnak köszönhető. A munkák során mindvégig védőöltözékben és körültekintően jártunk el, ugyanis a bőrrel érintkezve a növény égési sérüléseket okoz.


A helyszínen más idegenhonos vagy inváziós tulajdonságokkal bíró növény is jelen van. Ilyen az óriás fejvirág (Scabiosa gigantea), amivel szintén silós takarmányként kísérleteztek hajdanán a területen. Ezen kívül – ha nyitott szemmel járunk –, fellelhetünk még csészekórót (Silphium perfoliatum), selyemkórót (Asclepias syriaca), csicsókát (Helianthus tuberosus) és számos, fásszárú inváziós fajt is, mint pl. mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) és amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica).

A Szosznovkszkij-medvetalp az Európai Unió által kiadott, veszélyt jelentő, idegenhonos inváziós fajok jegyzékében is szerepel. Ezen jegyzékben szereplő fajokra minden tagállamnak szigorú intézkedéseket kell hoznia és alkalmaznia. Kompolton a faj „felfedezése” óta tapasztaljuk az önkormányzat, valamint az érintett felek együttműködését és segítségét (vízügyi igazgatóság, természetvédelmi hatóság), amit ezúton is köszönünk.

A Szosznovkszkij-medvetalp magvai a talajban akár 15 évig is csíraképesek maradhatnak. Tevékenységünk még korántsem ért véget, azonban kitartó munkával és a termésérés megakadályozásával idővel hatékonyan felszámolhatjuk ezt az állományt.

Ezúton is felhívjuk a figyelmet az inváziós fajok elleni védekezés első és legfontosabb szabályára: ne vásároljunk, és ne ültessünk inváziós növényeket sem a kertünkbe, sem a természetes környezetbe!


Írta: Hák Flóra Farkas Roland, Sasvári János

Fotók: Nagy Gergő Gábor

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom