Szépség és szörnyeteg: a kivadult kaktuszok 2023.08.07. 12:31

Különlegesek, szépek – és szúrnak. A kaktuszokat sokan szeretjük, csodáljuk és tartjuk őket otthon vagy a kertben. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen érdekesek, változatosak, és van aki jobban kedveli őket, mint a kényesebb szobanövényeket. Azonban a természetbe a kaktuszok nem valók.

Lehet sokan nem is gondolnák, de bizony már Magyarországon is léteznek a kaktuszoknak kivadult állományai, amik nyomon követésével és felszámolásával egyre többet kell, hogy foglalkozzunk, és egyre többször kell, hogy szót ejtsünk.

Tévhit, hogy a kaktuszok csak a meleg éghajlatú területeken életképesek. Vannak olyan fajaik, amik hosszú, hideg időszakokat is túlélnek, akár -20°C-on is! Magyarország egyre több pontján (pl. Kiskunság, Kemeneshát, Mecsek, Pilis, Vértes, Villányi-hegység) találunk már olyan populációkat, amelyek túlélik a teleket. Mivel egy viszonylag újonnan megjelenő problémakörről van szó, nagyon fontos hogy ismerjük a kivadulások helyeit, és hogy tájékoztassuk a lakosságot arról, hogy ne ültessék ki ezt a növényt a száraz gyepekbe!

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe is érintett

Hazánkban a kaktuszok terjedésének leginkább a nyílt homokpusztagyepek és sziklagyepek kedveznek. Igazgatóságunk működési területén már a Mátrában is megjelentek. Áprilisban adtunk hírt róla, hogy kollégáink Heves megyében, Gyöngyöspata külterületén számoltak fel egy viszonylag nagyobb kiterjedésű medvetalp kaktusz (Opuntia sp.) állományt.

Igazgatóságunk Nógrádi Tájegységénél is ismert volt két terület, ahol valószínűleg kiültetés következtében jelentek meg a kaktuszok, Cered és Nemti mellett, Nógrád vármegyében. Cereden a közút melletti homokkő oldalon találtuk meg őket. Ezt a két kis állományt sikerült nyár elején fölszámolnunk, köszönjük ebben (is) az illetékes természetvédelmi őrök aktív segítségét. Ezen nógrádi kaktuszok meghatározásában dr. Kelemen András volt a segítségünkre, aki a Kiskunságban invazívan terjedő kaktuszokkal – medvetalpkaktuszok (Opuntia spp.), kötélkaktuszok (Cylinropuntia spp.) – foglalkozik évek óta. Mind a három helyen heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa) kivadulása történt a nógrádi és hevesi esetekben egyaránt.

A ceredi katuszok megtalálási helye

Mi a baj a kaktusszal?

Egy faj kivételével ezek a növények kizárólag Amerikában őshonosak. Nálunk elvadulva az inváziós tulajdonságok negatív hatásait vonják maguk után: nem valók ide, gyorsan szaporodnak, nagy felületeket boríthatnak el, és ezáltal veszélyeztetik az őshonos élővilágot. A mediterrán országok sziklagyepjeit sok helyen már úgy elborították a kaktuszok, hogy nem csak őshonos állat- és növényfajok, de már a birkanyájak és a tengert csodálni szándékozó emberek is kiszorultak róluk.

Mit tehetünk?

  • A védekezéshez leginkább a megelőzéssel járulhatunk hozzá.
  • Ne ültessünk kaktuszokat semmilyen célból a természetes környezetbe!
  • Ügyeljünk a növényi hulladékra is, amennyiben kaktusz kerül közé!
  • Mielőtt kidobnák a kukába/közösségi komposztálóba/otthoni komposztálóba a növényt, hagyjuk a napon minimum hetekre száradni, és amikor már teljesen barnára száradt és csörögve törik, csak akkor dobjuk ki.
  • Se a terméseket, se a "leveleket" (nóduszokat) ne dobáljuk el zölden, mert a kaktusz vegetatívan (a "levelekről") és magról is jól szaporodik.

Legyen Ön is aktív természetvédő!

Tisztelettel kérünk mindenkit, aki kivadult kaktuszokkal találkozik, hogy az információt juttassa el az illetékes nemzetipark-igazgatóság titkárságára (a mi esetünkben: titkarsag@bnpi.hu), vagy csatlakozzon a közösségi oldalon (Facebook) a „Kaktuszok a természetben” nevű csoporthoz, ahol megosztja az információt! Az észlelés rögzítéséhez szükséges a kaktuszról készült fotó és a helyszín pontos (lehetőleg koordinátákkal történő) megadása.

Köszönjük, ha tájékozottságukkal – illetve a kivadult kaktuszok észlelésének megosztásával – segítik az inváziós fajokkal foglalkozó munkatársak munkáját, valamint a természet védelmét!


KAPCSOLÓDÓ:

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom