Uráli bagoly

Az uráli bagoly az Északi-középhegység szórványos, fokozottan védett bagolyfaja. Nagy termete, sárga csőre, és jellegzetes szürkés tollazata igazán impozáns megjelenést kölcsönöz neki.

Emellett természetvédelmi szempontból különösen értékes fajról van szó, hiszen viszonylag kis állománynagysággal jellemezhető, valamint középhegységi erdeink karakterfaja, csúcsragadozója.

Az első hazai fészkelését 1962-ben bizonyították a Zempléni-hegységben, azóta egyre növekszik állománynagysága, és elterjedési területe is. Ehhez nagyban hozzájárulnak az aktív természetvédelmi beavatkozások. Mára a Börzsönytől a Zemplénig, az egész Északi-középhegységben rendszeres fészkelő faj, így a Mátrában is.

A faj védelmét illetően nagyon fontos az adatgyűjtés, a fészkelőhelyek felderítése. Hazai hegységeinkben a legtöbb bagoly faj igen aktívvá válik már februárban, főként enyhe időjárás esetén. Ilyenkor éjszaka a már beállt párok sokat szólnak, védelmezik territóriumukat, de még fiatal, revírt kereső madarakkal is találkozhatunk. Természetvédelmi őrszolgálatunk már idén is elkezdte a potenciális élőhelyeken az éjszakai bejárásokat. Ezek során feljegyezzük azoknak a helyszíneknek a koordinátáit, ahol uráli baglyot hallottunk szólni. Ezekre a helyekre újra visszatérünk, s amennyiben ekkor is észleljük a faj jelenlétét, úgy aktív revírt, és fészkelést feltételezhetünk. A kotlási, vagy fiókanevelési időszakban nappali világosságban felderítjük a fészkelési helyeket.. Az uráli bagoly jellemzően idős fák természetes odvaiban, derékba tört fatörzsekben, vagy nappali ragadozómadarak által épített gallyfészkekben költ. A feltételezett territóriumokban ezeket kell alaposan felkutatni. A ragadozómadarak és hollók gallyfészkeiről, valamint a nagyméretű természetes odúkról egész évben koordinátákat gyűjtünk, s ezeket az uráli bagoly költési időszaka alatt szintén leellenőrizzük. Ennek köszönhetően is van lehetőségünk egy-egy új fészkelő pár felderítésére.

A hagyományos vágásos erdőgazdálkodás eredményeképpen a hazai erdőkben a nagyméretű, igazán idős fák – melyekben az uráli bagoly számára megfelelő odvak képződhetnek – sajnos nagyon ritkák. Ebből kifolyólag mesterséges költőládák kihelyezésével sikeresen segíthetjük az uráli baglyok fészkelését. A kihelyezett ládákat nemcsak az uráli, de gyakran a macskabaglyok is elfoglalják. Ezeket jellemzően március és április hónapokban ellenőrizzük le, amikor megkezdődik a tojásrakás, és a kotlás időszaka. A megtalált fészkelések környékén indokolt esetben gazdasági korlátozás elrendelésére is van lehetőség, amennyiben az aktuális fahasználatok veszélyeztetik a költés sikerességét.

A felmérések, a költőláda kihelyezések, és a fészkelőhelyek védelme mind-mind hozzájárulnak az uráli bagoly hazai védelméhez. Bízunk benne, hogy e faj állománya továbbra is növekvő tendenciát mutat majd, és sikerül megóvni középhegységi erdeink különleges madarát.

Kapcsolódó

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27

Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot

[21.03.2022-26.03.2022]

Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen.

Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.

An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft.

Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.

Tovább olvasom