Újra szabadon a Hetek! 2023.08.21. 09:42

Az elmúlt évekhez hasonlóan, 2023-ban sem maradt kisgólyák nélkül Igazgatóságunk egri madármentő-állomása.

Ezúttal 7 kisebb-nagyobb fehér gólya (Ciconia ciconia) fióka és fiatal került hozzánk a nyár folyamán, és ahogy a tavalyi és az az előtti években mentett madarak, úgy az ideiek is augusztus első felében kapták vissza szabadságukat.

Az elengedés előtt a gólyák gyűrűt is kaptak Fotó: Kozma Attila

Még májusban 3 egész kicsi fióka érkezett a parádi fészek leszakadása miatt, majd egy már kirepülés előtt álló, vihar által elsodort szajlai fiatal madarat kaptunk, végül pedig július folyamán 3 frissen kirepült, ám a jelek szerint önálló életre még alkalmatlan kerecsendi „eszterág” csatlakozott a bentlakókhoz. Ahogy az elmúlt években, úgy ezúttal is a kisgólyák felnevelése során fontos szempontunk volt, hogy lehetőség szerint minél „vadabb” madarak maradjanak, ugyanis nem lenne jó, ha nagyon hozzánk szoknának és elengedésük után bárki emberfiához odamenve eleséget koldulnának. Ezt a célt idén elég jól sikerült teljesítenünk, mivel az eleresztésre szánt madarak gyűrűzése során a legkisebbként bekerült parádi fiókák voltak azok, akik a leginkább ellenkeztek velünk. Így a szállításhoz történő megfogásuk és jelölésük alatt nem egy szúrást kellett elszenvednünk tőlük. Ekkor saját bőrünkön érezhettük, hogy esetükben is van némi igazság a „heten, mint a gonoszok” szólásban…

Gólyaszállítás Pro fokozat Fotó: Balázsi Péter

Szokás szerint az elengedésüket most is olyan helyen szerettük volna véghez vinni, ahol az utána következő napokban a lehető legnagyobb biztonságban vannak a madarak. Erre általában egy nyugodt vizes élőhelyet vagy egy olyan területet keresünk, ami táplálékban gazdag és nagyszámban fordulnak elő fajtársaik rajta. Ez utóbbira jellemzőek a frissen kaszált gyepek, lucernák, ahol az ún. kajtárgólya-csapatok keresgélnek. Augusztus 2-án, mikor végre elég nagy és önálló lett mind a 7 madár, felpakoltuk őket, és elindultunk velük a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetbe. Az elmúlt hetekben szinte mindig láttunk itt kisebb-nagyobb, 10-50 példányos gólyacsapatokat, de természetesen aznap egyet sem találtunk. Így végül a már rég bevált helyünkön, a Gyékényes-mocsár mellett eresztettük útjukra őket. Ez a terület nem csak azért ideális az elengedésükre, mert táplálékban gazdag vizes élőhely és gyep találkozása, hanem azért is, mert a közúti járműforgalomtól is messze található, valamint a madarakra különösen veszélyes középfeszültségű oszlopok vezetékei, egy korábbi pályázatnak köszönhetően, földkábelre lettek cserélve. Így a madarak élelmet is találhatnak maguknak, autók sem ütik el őket és a madarakra veszélyes oszlopoktól sem kell tartaniuk elengedésük helyén.

A gólyák ismerkednek az új hellyel és a visszakapott szabadsággal (videó: Balázsi Péter):

A fiatal madarak szabadon bocsátásuk után kicsit ismerkedtek a tájjal, majd némi hezitálás után elsétáltak előlünk. Két nappal későbbi visszaellenőrzésükkor már egyetlen példányukat sem találtuk a területen. Viszont kaptuk a hírt, hogy Kálmán Sándor nagykunsági madarász augusztus 9-12. között háromszor is leolvasta az egyik Kerecsendről mentett fiókát a karcagi szeméttelepen, míg egy másik, Parádról származó, vagyis a kiskorától általunk nevelt madarat e sorok írójának sikerült színes gyűrűje alapján azonosítania augusztus 14-én a Hejőpapi melletti kavicsbányatónál. Vagyis elengedésük után e két madár már biztosan megtett 20, illetve 50 km-t, ezáltal a felnevelésük sikeresnek nevezhető, mivel elengedésük után nem egy helyi ragadozó áldozatává váltak, hanem megindultak az önálló életük felé.

A Karcagon leolvasott és fotózott Fotó: Kálmán Sándor

Reméljük, hogy szerencséjük kitart a következő években is, és pár év múlva, már mint költő madarakat láthatjuk őket újra!

Csak semmi érzelgősség, avagy hogyan hagynak faképnél minket a hónapokig nevelt gólyák (videó: Balázsi Péter):


Kapcsolódó

2023/1 2. The first few days

2023/1 2. The first few days

2023.04.19. 14:37
Am 14. Maerz stieg ich ins Flugzeug in Richtung Budapest. Natürlich war ich ziemlich aufgeregt und gespannt. Ich war vorher noch nie in Ungarn. Wie werden die Leute dort sein und wie wird meine neue Heimatstadt aussehen? Was wird mich im Bükk-Region Geopark erwarten? Fragen über Fragen… Glücklicherweise wurde ich von Balázs am Flughafen abgeholt und meine Aufregung legte sich etwas nach dem herzlichen Empfang. Auf dem Weg in die Wohnung machten wir sogar noch einen Zwischenstopp bei Aldi, da am 15. Maerz ein Feiertag in Ungarn ist (Gedenktag der Revolution von 1848) und die Geschaefte geschlossen hatten. Ich nutzte den freien Tag direkt, um etwas die Innenstadt zu erkunden. Dort habe ich den Dobó-István-Platz, das Rathaus, sowie die Basilika gesehen. Erster Eindruck? Hier laessts sich aushalten! Am Samstag hat mich Balázs und sein Vater auf eine Wanderung im nahegelegenen Aggtelek Nationalpark eingeladen. Wir marschierten im Wald 15 km entlang der slowakischen Grenze von Aggtelek in Richtung Gömörszőlős. Kurz vor unserem Ziel wurden wir noch mit einem schönen weitlaeufigen Ausblick belohnt. Dort konnten wir bis zum Mátra-Gebirge sehen! In Gömörszőlős, wo es unter Anderem ein ökologisches Ausbildungszentrum gibt, haben wir dann zusammen noch zu Abend gegessen (Ungarische Gulaschsuppe) und den Abend mit einem Kartenspiel ausklingen lassen (auf ungarisch gar nicht so einfach ;) ) Es war ein sehr schöner Tag, vor allem, da ich von allen Teilnehmern herzlich empfangen und direkt in die Gemeinschaft aufgenommen wurde. Am Sonntag stand dann die Besichtung der Burg von Eger an. Von dort hat man einen guten Ausblick über die Stadt. Im Keller der Burg befindet sich eine Ausstellung zu einer der grössten Waffensammlung in Ungarn und es kann das ehemalige Verlies besichtigt werden. Für Geschichtsinteressierte sehr interessant!
Tovább olvasom