Újra szabadon a Hetek! 2023.08.21. 09:42

Az elmúlt évekhez hasonlóan, 2023-ban sem maradt kisgólyák nélkül Igazgatóságunk egri madármentő-állomása.

Ezúttal 7 kisebb-nagyobb fehér gólya (Ciconia ciconia) fióka és fiatal került hozzánk a nyár folyamán, és ahogy a tavalyi és az az előtti években mentett madarak, úgy az ideiek is augusztus első felében kapták vissza szabadságukat.

Az elengedés előtt a gólyák gyűrűt is kaptak Fotó: Kozma Attila

Még májusban 3 egész kicsi fióka érkezett a parádi fészek leszakadása miatt, majd egy már kirepülés előtt álló, vihar által elsodort szajlai fiatal madarat kaptunk, végül pedig július folyamán 3 frissen kirepült, ám a jelek szerint önálló életre még alkalmatlan kerecsendi „eszterág” csatlakozott a bentlakókhoz. Ahogy az elmúlt években, úgy ezúttal is a kisgólyák felnevelése során fontos szempontunk volt, hogy lehetőség szerint minél „vadabb” madarak maradjanak, ugyanis nem lenne jó, ha nagyon hozzánk szoknának és elengedésük után bárki emberfiához odamenve eleséget koldulnának. Ezt a célt idén elég jól sikerült teljesítenünk, mivel az eleresztésre szánt madarak gyűrűzése során a legkisebbként bekerült parádi fiókák voltak azok, akik a leginkább ellenkeztek velünk. Így a szállításhoz történő megfogásuk és jelölésük alatt nem egy szúrást kellett elszenvednünk tőlük. Ekkor saját bőrünkön érezhettük, hogy esetükben is van némi igazság a „heten, mint a gonoszok” szólásban…

Gólyaszállítás Pro fokozat Fotó: Balázsi Péter

Szokás szerint az elengedésüket most is olyan helyen szerettük volna véghez vinni, ahol az utána következő napokban a lehető legnagyobb biztonságban vannak a madarak. Erre általában egy nyugodt vizes élőhelyet vagy egy olyan területet keresünk, ami táplálékban gazdag és nagyszámban fordulnak elő fajtársaik rajta. Ez utóbbira jellemzőek a frissen kaszált gyepek, lucernák, ahol az ún. kajtárgólya-csapatok keresgélnek. Augusztus 2-án, mikor végre elég nagy és önálló lett mind a 7 madár, felpakoltuk őket, és elindultunk velük a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetbe. Az elmúlt hetekben szinte mindig láttunk itt kisebb-nagyobb, 10-50 példányos gólyacsapatokat, de természetesen aznap egyet sem találtunk. Így végül a már rég bevált helyünkön, a Gyékényes-mocsár mellett eresztettük útjukra őket. Ez a terület nem csak azért ideális az elengedésükre, mert táplálékban gazdag vizes élőhely és gyep találkozása, hanem azért is, mert a közúti járműforgalomtól is messze található, valamint a madarakra különösen veszélyes középfeszültségű oszlopok vezetékei, egy korábbi pályázatnak köszönhetően, földkábelre lettek cserélve. Így a madarak élelmet is találhatnak maguknak, autók sem ütik el őket és a madarakra veszélyes oszlopoktól sem kell tartaniuk elengedésük helyén.

A gólyák ismerkednek az új hellyel és a visszakapott szabadsággal (videó: Balázsi Péter):

A fiatal madarak szabadon bocsátásuk után kicsit ismerkedtek a tájjal, majd némi hezitálás után elsétáltak előlünk. Két nappal későbbi visszaellenőrzésükkor már egyetlen példányukat sem találtuk a területen. Viszont kaptuk a hírt, hogy Kálmán Sándor nagykunsági madarász augusztus 9-12. között háromszor is leolvasta az egyik Kerecsendről mentett fiókát a karcagi szeméttelepen, míg egy másik, Parádról származó, vagyis a kiskorától általunk nevelt madarat e sorok írójának sikerült színes gyűrűje alapján azonosítania augusztus 14-én a Hejőpapi melletti kavicsbányatónál. Vagyis elengedésük után e két madár már biztosan megtett 20, illetve 50 km-t, ezáltal a felnevelésük sikeresnek nevezhető, mivel elengedésük után nem egy helyi ragadozó áldozatává váltak, hanem megindultak az önálló életük felé.

A Karcagon leolvasott és fotózott Fotó: Kálmán Sándor

Reméljük, hogy szerencséjük kitart a következő években is, és pár év múlva, már mint költő madarakat láthatjuk őket újra!

Csak semmi érzelgősség, avagy hogyan hagynak faképnél minket a hónapokig nevelt gólyák (videó: Balázsi Péter):


Kapcsolódó