Dél-borsodi gólyaváró 2020.03.25. 11:17

Ha kinézünk most az ablakon, akkor nehéz elhinnünk ebben a zord időben, hogy már március közepe van, vagyis itt van végre a tavasz!

A tavasszal együtt pedig a fehér gólyák (Ciconia ciconia) is megérkeztek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) Dél-borsodi Tájegységébe! Ennek apropóján egy kis összefoglalót közlünk az elmúlt egy év „gólyás” történéseiből.

Fehér gólya jellegzetes táplálkozóterületén (Fotó: Soós Gábor)

A tájegységben fészkelő fehérgólya-párok felmérését - az ötévenkénti országos felmérés részeként - a nemzeti park természetvédelmi őrei és Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) önkéntesei (elsősorban Juhász Benedek és Serfőző József) hajtották végre. A 2019-es évben a tájegység 45 településén összesen 191 párt találtunk fészkelésben, ami bár elég nagy számnak tűnhet, mégis jelentősen elmarad a 2014-es eredménytől. Ekkor, ugyanennyi helységben 254 pár költését tapasztaltuk. Különösen látványos volt a fogyás Gelejen (13-ból 8 pár maradt), Igriciben (11-6), Mezőnagymihályon (21-14), Prügyön (15-7) és Tiszakesziben (12-7). Ez a csökkenés bekövetkezhetett a kedvezőtlen időjárás miatt is. A tavaszi szárazság a gólyák táplálékállatainak nem kedvezett, a nyár eleji esők miatt pedig a tojások és fiókák hűlhettek ki. A következő évek adatai alapján lehet majd kijelenteni, hogy ez a csökkenés csak egy kisebb állományingadozás volt vagy pedig ténylegesen ennyire fogynak a gólyáink.

Fészekben tollászkodó anyányi méretű fiókák (Fotó: Balázsi Péter)

Manapság majdnem az összes tájegységi fehér gólyánk villanyoszlopon fészkel. Ezekre az oszlopokra, az áramszolgáltató szakembereinek segítségével fészektartó állványokat helyeztünk ki, amik a megfelelő távolságban tartják a fészkeket - és ezáltal a fiókákat is - a veszélyes vezetékektől. A fészektartókra általában fonott gólyafészekalapokat is kihelyezünk, ezzel is odacsalogatva a madarakat.

Gólyafészekalapot fonnak a természetvédelmi őrök (Fotó: Seres Nándor)

Sajnos a június végi vihar következtében az egyik Négyesen található fészek teljesen átázott, az alatta lévő tartó nem bírta tovább a megnövekedett súlyt és kettétört. A fiókák leestek, megsérültek és egyikük a helyszínen elpusztult. A madárbarát helyi lakosok értesítették a BNPI-t és a megérkezésünkig biztonságos helyre szállították az életben maradt fiókákat. A fészkelési és a kirepülési időben további helyekről (pl. Egerlövő, Kesznyéten, Mezőcsát, Tiszalúc, Tiszaújváros) is mentettünk fiatal áramütött/csonttörött gólyákat, amik aztán vagy a madármentő munkatársunkhoz vagy pedig a Mályi Madármentő Állomásra, esetleg a Hortobágyi Madárkórházba kerültek. A szokatlanul heves őszi viharokban további fészektartók is eltörtek Nagycsécsen, Szentistvánon és Mezőcsáton. Ezeket pótoltuk és további olyan fészkek alá is helyeztünk/helyeztettünk fel ilyen szerkezeteket, amik alatt addig nem voltak (Ároktőn, Kesznyétenben, Tiszalúcon, Tiszaszederkényben).

A fiókák gyűrűzése minden korosztály számára emlékezetes esemény (Fotó: Seres Nándor)

A tavalyi évben immár 10. alkalommal szerveztük meg az MME-vel közös programunkat, a „gólya roadshowt”. 2019-ben Tiszakesziben 4 fészekben 14 fiókára került ornitológiai fém és a távcsöves beazonosítást megkönnyítő műanyag színes gyűrű. Akárcsak a fészektartó felhelyezéseknél, itt is az ÉMÁSZ szakemberei voltak segítségünkre, amit ezúton is köszönünk!

Színes gyűrűs felnőtt madár (Fotó: Soós Gábor)

Sajnos az egyik ekkor jelölt fióka még ez év augusztusában megkerült a Hejőpapi melletti hulladékfeldolgozónál. Azért sajnos, mert itt egy kapcsolóoszlopon áramütést szenvedett és több, hasonlóan járt társával egyetemben elpusztult. Szerencsére sikerült a költő madarak között is felfedeznünk több színes gyűrűs példányt, így beazonosítottunk Balsán, Dávodon, a szlovákiai Abaújnádasdon és Csécsen kelt egyedeket, valamint egy, a Hortobágyi Madárkórházban felgyógyult madarat is, ami 2015 óta minden évben a Borsodi-Mezőségben – általában Mezőcsáton - költ. Egy 2016-ban fiókaként az egyik mezőcsáti fészekben kelt gólya tavaly ugyanezen városban költött sikeresen, majd augusztus végén a törökországi Soma település mellett találták meg sérülten.

Áramütéstől elpusztult elsőéves madár, háttérben egy kifejlett fióka a fészekben (Fotó: Balázsi Péter)

Mivel a fehér gólya kultúrakövető faj, jóformán már csak településeken fészkel, ezért a lakosság is aktívan részt tud és tapasztalataink szerint részt is kíván venni a védelmében. Az elmúlt évben is sok olyan hívást kaptunk, hogy „már július vége van és a kisgólya még mindig a fészekben van, biztosan el fog pusztulni” vagy „nem láttuk már az öreg madarakat etetni egy ideje” stb. Ezekben az esetekben szerencsére nem volt probléma, viszont többször kaptunk telefont áramütött madárról vagy a már említett négyesi fészek leszakadásáról is jó szándékú emberek értesítettek minket. Többen is jeleztek nekünk a törött szentistváni és mezőcsáti fészektartók miatt is, amik helyreállításáig rendszeresen kaptuk az aggódó telefonokat, hogy „így nem tud majd a gólya fészkelni nálunk”.

Az eltört szentistváni gólyafészektartó javítás előtt…. (Fotó: Seres Nándor)

… és után (Fotó: Seres Nándor)

Mindenképpen szívderítő, hogy az emberek nagy többsége még mindig örül nekik, és szemet tud hunyni az általuk okozott kellemetlenségek felett. Jó példa ezekre az alábbi két rövid történet. Az első évekkel ezelőtt, az egyik dél-hevesi faluban esett meg, mikor a gólyagyűrűzésnél kijött a fészek melletti ház tulajdonosa, egy idős bácsi. Beszélgetésbe elegyedtünk, majd a bácsi gyümölcsfájára terelődött a szó, aminek a felét elég rendesen „lemeszelték” a gólyák. Mondta, hogy ez neki nem baj. Nem értettük, megkérdeztük hát, hogy miért nem gond. A válasz (cenzúrázva): „Amit nem …… le, abból lekvár lesz, amit le……, abból pálinka!”

A másik eset pedig tavaly történt Tiszakesziben, ahol a gólyafészek alatti ház gazdasszonya végig nézte a gyűrűzést, megsimogatta a fiókákat, majd az alábbiakat mondta: „Nem szeretjük ám, hogy itt vannak, sokat szemetelnek, de tavasszal... Tavasszal már úgy várjuk őket, mint a Messiást!”

Augusztus végi gyülekező (Fotó: Seres Nándor)

Végezetül szeretnénk mindazoknak köszönet mondani, akik az elmúlt években részt vettek és remélhetőleg a jövőben is részt vesznek a fehér gólyák védelmében!

Szénakazlon ülő, vonulásra készülő gólya (Fotó: Soós Gábor)

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom