Dél-borsodi gólyaváró 2020.03.25. 11:17

Ha kinézünk most az ablakon, akkor nehéz elhinnünk ebben a zord időben, hogy már március közepe van, vagyis itt van végre a tavasz!

A tavasszal együtt pedig a fehér gólyák (Ciconia ciconia) is megérkeztek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) Dél-borsodi Tájegységébe! Ennek apropóján egy kis összefoglalót közlünk az elmúlt egy év „gólyás” történéseiből.

Fehér gólya jellegzetes táplálkozóterületén (Fotó: Soós Gábor)

A tájegységben fészkelő fehérgólya-párok felmérését - az ötévenkénti országos felmérés részeként - a nemzeti park természetvédelmi őrei és Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) önkéntesei (elsősorban Juhász Benedek és Serfőző József) hajtották végre. A 2019-es évben a tájegység 45 településén összesen 191 párt találtunk fészkelésben, ami bár elég nagy számnak tűnhet, mégis jelentősen elmarad a 2014-es eredménytől. Ekkor, ugyanennyi helységben 254 pár költését tapasztaltuk. Különösen látványos volt a fogyás Gelejen (13-ból 8 pár maradt), Igriciben (11-6), Mezőnagymihályon (21-14), Prügyön (15-7) és Tiszakesziben (12-7). Ez a csökkenés bekövetkezhetett a kedvezőtlen időjárás miatt is. A tavaszi szárazság a gólyák táplálékállatainak nem kedvezett, a nyár eleji esők miatt pedig a tojások és fiókák hűlhettek ki. A következő évek adatai alapján lehet majd kijelenteni, hogy ez a csökkenés csak egy kisebb állományingadozás volt vagy pedig ténylegesen ennyire fogynak a gólyáink.

Fészekben tollászkodó anyányi méretű fiókák (Fotó: Balázsi Péter)

Manapság majdnem az összes tájegységi fehér gólyánk villanyoszlopon fészkel. Ezekre az oszlopokra, az áramszolgáltató szakembereinek segítségével fészektartó állványokat helyeztünk ki, amik a megfelelő távolságban tartják a fészkeket - és ezáltal a fiókákat is - a veszélyes vezetékektől. A fészektartókra általában fonott gólyafészekalapokat is kihelyezünk, ezzel is odacsalogatva a madarakat.

Gólyafészekalapot fonnak a természetvédelmi őrök (Fotó: Seres Nándor)

Sajnos a június végi vihar következtében az egyik Négyesen található fészek teljesen átázott, az alatta lévő tartó nem bírta tovább a megnövekedett súlyt és kettétört. A fiókák leestek, megsérültek és egyikük a helyszínen elpusztult. A madárbarát helyi lakosok értesítették a BNPI-t és a megérkezésünkig biztonságos helyre szállították az életben maradt fiókákat. A fészkelési és a kirepülési időben további helyekről (pl. Egerlövő, Kesznyéten, Mezőcsát, Tiszalúc, Tiszaújváros) is mentettünk fiatal áramütött/csonttörött gólyákat, amik aztán vagy a madármentő munkatársunkhoz vagy pedig a Mályi Madármentő Állomásra, esetleg a Hortobágyi Madárkórházba kerültek. A szokatlanul heves őszi viharokban további fészektartók is eltörtek Nagycsécsen, Szentistvánon és Mezőcsáton. Ezeket pótoltuk és további olyan fészkek alá is helyeztünk/helyeztettünk fel ilyen szerkezeteket, amik alatt addig nem voltak (Ároktőn, Kesznyétenben, Tiszalúcon, Tiszaszederkényben).

A fiókák gyűrűzése minden korosztály számára emlékezetes esemény (Fotó: Seres Nándor)

A tavalyi évben immár 10. alkalommal szerveztük meg az MME-vel közös programunkat, a „gólya roadshowt”. 2019-ben Tiszakesziben 4 fészekben 14 fiókára került ornitológiai fém és a távcsöves beazonosítást megkönnyítő műanyag színes gyűrű. Akárcsak a fészektartó felhelyezéseknél, itt is az ÉMÁSZ szakemberei voltak segítségünkre, amit ezúton is köszönünk!

Színes gyűrűs felnőtt madár (Fotó: Soós Gábor)

Sajnos az egyik ekkor jelölt fióka még ez év augusztusában megkerült a Hejőpapi melletti hulladékfeldolgozónál. Azért sajnos, mert itt egy kapcsolóoszlopon áramütést szenvedett és több, hasonlóan járt társával egyetemben elpusztult. Szerencsére sikerült a költő madarak között is felfedeznünk több színes gyűrűs példányt, így beazonosítottunk Balsán, Dávodon, a szlovákiai Abaújnádasdon és Csécsen kelt egyedeket, valamint egy, a Hortobágyi Madárkórházban felgyógyult madarat is, ami 2015 óta minden évben a Borsodi-Mezőségben – általában Mezőcsáton - költ. Egy 2016-ban fiókaként az egyik mezőcsáti fészekben kelt gólya tavaly ugyanezen városban költött sikeresen, majd augusztus végén a törökországi Soma település mellett találták meg sérülten.

Áramütéstől elpusztult elsőéves madár, háttérben egy kifejlett fióka a fészekben (Fotó: Balázsi Péter)

Mivel a fehér gólya kultúrakövető faj, jóformán már csak településeken fészkel, ezért a lakosság is aktívan részt tud és tapasztalataink szerint részt is kíván venni a védelmében. Az elmúlt évben is sok olyan hívást kaptunk, hogy „már július vége van és a kisgólya még mindig a fészekben van, biztosan el fog pusztulni” vagy „nem láttuk már az öreg madarakat etetni egy ideje” stb. Ezekben az esetekben szerencsére nem volt probléma, viszont többször kaptunk telefont áramütött madárról vagy a már említett négyesi fészek leszakadásáról is jó szándékú emberek értesítettek minket. Többen is jeleztek nekünk a törött szentistváni és mezőcsáti fészektartók miatt is, amik helyreállításáig rendszeresen kaptuk az aggódó telefonokat, hogy „így nem tud majd a gólya fészkelni nálunk”.

Az eltört szentistváni gólyafészektartó javítás előtt…. (Fotó: Seres Nándor)

… és után (Fotó: Seres Nándor)

Mindenképpen szívderítő, hogy az emberek nagy többsége még mindig örül nekik, és szemet tud hunyni az általuk okozott kellemetlenségek felett. Jó példa ezekre az alábbi két rövid történet. Az első évekkel ezelőtt, az egyik dél-hevesi faluban esett meg, mikor a gólyagyűrűzésnél kijött a fészek melletti ház tulajdonosa, egy idős bácsi. Beszélgetésbe elegyedtünk, majd a bácsi gyümölcsfájára terelődött a szó, aminek a felét elég rendesen „lemeszelték” a gólyák. Mondta, hogy ez neki nem baj. Nem értettük, megkérdeztük hát, hogy miért nem gond. A válasz (cenzúrázva): „Amit nem …… le, abból lekvár lesz, amit le……, abból pálinka!”

A másik eset pedig tavaly történt Tiszakesziben, ahol a gólyafészek alatti ház gazdasszonya végig nézte a gyűrűzést, megsimogatta a fiókákat, majd az alábbiakat mondta: „Nem szeretjük ám, hogy itt vannak, sokat szemetelnek, de tavasszal... Tavasszal már úgy várjuk őket, mint a Messiást!”

Augusztus végi gyülekező (Fotó: Seres Nándor)

Végezetül szeretnénk mindazoknak köszönet mondani, akik az elmúlt években részt vettek és remélhetőleg a jövőben is részt vesznek a fehér gólyák védelmében!

Szénakazlon ülő, vonulásra készülő gólya (Fotó: Soós Gábor)

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom
2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:44
Austausch in einen anderen Nationalpark [07.06.2022-12.06.2022]Durch die Freiwilligen vor uns inspiriert, wollten auch wir einen Austausch mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark machen. Somit sind wir am Dienstag, den 7. Juni nach Kunpeszér gefahren, ein Ort mit ca. 700 Einwohnern. Wir wurden von den Freiwilligen Lara und Jakob und ihrem Ansprechpartner Csaba abgeholt und mit dem Jeep zum fünf Kilometer entfernten Forsthaus gefahren. Dieses liegt mitten im Wald und dient als Unterkunft, Treffpunkt, um den Arbeitstag zu beginnen und Arbeitsplatz für Aufgaben am Computer. Am nächsten Tag zeigten uns Lara und Jakob die Umgebung und Orte, an denen sie bisher gearbeitet hatten. Im Allgemeinen ist die Region sehr flach und an vielen Stellen auch deutlich trockener als im Bükk. Großflächige Wälder gibt es kaum, die Landschaft ist vorrangig von Graslandschaften geprägt. Diese sind Teil der UNESCO Biosphärenreservate und beinhalten eine große Diversität an Fauna und Flora. Am Nachmittag hat Csaba uns dann noch ihm persönlich wichtige Orte im Nationalpark gezeigt und verschiedene Aspekte des Ökosystems erklärt. Der Kiskunság Nationalpark befasst sich weniger mit Tourismus und deutlich mehr mit dem Erhalt der Diversität. An den nächsten zwei Tagen waren wir unter anderem noch in Kecskemét, haben einen Ort für verletzte Schlangen besucht und haben uns ein Adlernest angesehen. Zwischendurch hat es in Strömen geregnet, weshalb wir drinnen Karten spielten.
Tovább olvasom