Dél-borsodi gólyaváró 2020.03.25. 11:17

Ha kinézünk most az ablakon, akkor nehéz elhinnünk ebben a zord időben, hogy már március közepe van, vagyis itt van végre a tavasz!

A tavasszal együtt pedig a fehér gólyák (Ciconia ciconia) is megérkeztek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) Dél-borsodi Tájegységébe! Ennek apropóján egy kis összefoglalót közlünk az elmúlt egy év „gólyás” történéseiből.

Fehér gólya jellegzetes táplálkozóterületén (Fotó: Soós Gábor)

A tájegységben fészkelő fehérgólya-párok felmérését - az ötévenkénti országos felmérés részeként - a nemzeti park természetvédelmi őrei és Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) önkéntesei (elsősorban Juhász Benedek és Serfőző József) hajtották végre. A 2019-es évben a tájegység 45 településén összesen 191 párt találtunk fészkelésben, ami bár elég nagy számnak tűnhet, mégis jelentősen elmarad a 2014-es eredménytől. Ekkor, ugyanennyi helységben 254 pár költését tapasztaltuk. Különösen látványos volt a fogyás Gelejen (13-ból 8 pár maradt), Igriciben (11-6), Mezőnagymihályon (21-14), Prügyön (15-7) és Tiszakesziben (12-7). Ez a csökkenés bekövetkezhetett a kedvezőtlen időjárás miatt is. A tavaszi szárazság a gólyák táplálékállatainak nem kedvezett, a nyár eleji esők miatt pedig a tojások és fiókák hűlhettek ki. A következő évek adatai alapján lehet majd kijelenteni, hogy ez a csökkenés csak egy kisebb állományingadozás volt vagy pedig ténylegesen ennyire fogynak a gólyáink.

Fészekben tollászkodó anyányi méretű fiókák (Fotó: Balázsi Péter)

Manapság majdnem az összes tájegységi fehér gólyánk villanyoszlopon fészkel. Ezekre az oszlopokra, az áramszolgáltató szakembereinek segítségével fészektartó állványokat helyeztünk ki, amik a megfelelő távolságban tartják a fészkeket - és ezáltal a fiókákat is - a veszélyes vezetékektől. A fészektartókra általában fonott gólyafészekalapokat is kihelyezünk, ezzel is odacsalogatva a madarakat.

Gólyafészekalapot fonnak a természetvédelmi őrök (Fotó: Seres Nándor)

Sajnos a június végi vihar következtében az egyik Négyesen található fészek teljesen átázott, az alatta lévő tartó nem bírta tovább a megnövekedett súlyt és kettétört. A fiókák leestek, megsérültek és egyikük a helyszínen elpusztult. A madárbarát helyi lakosok értesítették a BNPI-t és a megérkezésünkig biztonságos helyre szállították az életben maradt fiókákat. A fészkelési és a kirepülési időben további helyekről (pl. Egerlövő, Kesznyéten, Mezőcsát, Tiszalúc, Tiszaújváros) is mentettünk fiatal áramütött/csonttörött gólyákat, amik aztán vagy a madármentő munkatársunkhoz vagy pedig a Mályi Madármentő Állomásra, esetleg a Hortobágyi Madárkórházba kerültek. A szokatlanul heves őszi viharokban további fészektartók is eltörtek Nagycsécsen, Szentistvánon és Mezőcsáton. Ezeket pótoltuk és további olyan fészkek alá is helyeztünk/helyeztettünk fel ilyen szerkezeteket, amik alatt addig nem voltak (Ároktőn, Kesznyétenben, Tiszalúcon, Tiszaszederkényben).

A fiókák gyűrűzése minden korosztály számára emlékezetes esemény (Fotó: Seres Nándor)

A tavalyi évben immár 10. alkalommal szerveztük meg az MME-vel közös programunkat, a „gólya roadshowt”. 2019-ben Tiszakesziben 4 fészekben 14 fiókára került ornitológiai fém és a távcsöves beazonosítást megkönnyítő műanyag színes gyűrű. Akárcsak a fészektartó felhelyezéseknél, itt is az ÉMÁSZ szakemberei voltak segítségünkre, amit ezúton is köszönünk!

Színes gyűrűs felnőtt madár (Fotó: Soós Gábor)

Sajnos az egyik ekkor jelölt fióka még ez év augusztusában megkerült a Hejőpapi melletti hulladékfeldolgozónál. Azért sajnos, mert itt egy kapcsolóoszlopon áramütést szenvedett és több, hasonlóan járt társával egyetemben elpusztult. Szerencsére sikerült a költő madarak között is felfedeznünk több színes gyűrűs példányt, így beazonosítottunk Balsán, Dávodon, a szlovákiai Abaújnádasdon és Csécsen kelt egyedeket, valamint egy, a Hortobágyi Madárkórházban felgyógyult madarat is, ami 2015 óta minden évben a Borsodi-Mezőségben – általában Mezőcsáton - költ. Egy 2016-ban fiókaként az egyik mezőcsáti fészekben kelt gólya tavaly ugyanezen városban költött sikeresen, majd augusztus végén a törökországi Soma település mellett találták meg sérülten.

Áramütéstől elpusztult elsőéves madár, háttérben egy kifejlett fióka a fészekben (Fotó: Balázsi Péter)

Mivel a fehér gólya kultúrakövető faj, jóformán már csak településeken fészkel, ezért a lakosság is aktívan részt tud és tapasztalataink szerint részt is kíván venni a védelmében. Az elmúlt évben is sok olyan hívást kaptunk, hogy „már július vége van és a kisgólya még mindig a fészekben van, biztosan el fog pusztulni” vagy „nem láttuk már az öreg madarakat etetni egy ideje” stb. Ezekben az esetekben szerencsére nem volt probléma, viszont többször kaptunk telefont áramütött madárról vagy a már említett négyesi fészek leszakadásáról is jó szándékú emberek értesítettek minket. Többen is jeleztek nekünk a törött szentistváni és mezőcsáti fészektartók miatt is, amik helyreállításáig rendszeresen kaptuk az aggódó telefonokat, hogy „így nem tud majd a gólya fészkelni nálunk”.

Az eltört szentistváni gólyafészektartó javítás előtt…. (Fotó: Seres Nándor)

… és után (Fotó: Seres Nándor)

Mindenképpen szívderítő, hogy az emberek nagy többsége még mindig örül nekik, és szemet tud hunyni az általuk okozott kellemetlenségek felett. Jó példa ezekre az alábbi két rövid történet. Az első évekkel ezelőtt, az egyik dél-hevesi faluban esett meg, mikor a gólyagyűrűzésnél kijött a fészek melletti ház tulajdonosa, egy idős bácsi. Beszélgetésbe elegyedtünk, majd a bácsi gyümölcsfájára terelődött a szó, aminek a felét elég rendesen „lemeszelték” a gólyák. Mondta, hogy ez neki nem baj. Nem értettük, megkérdeztük hát, hogy miért nem gond. A válasz (cenzúrázva): „Amit nem …… le, abból lekvár lesz, amit le……, abból pálinka!”

A másik eset pedig tavaly történt Tiszakesziben, ahol a gólyafészek alatti ház gazdasszonya végig nézte a gyűrűzést, megsimogatta a fiókákat, majd az alábbiakat mondta: „Nem szeretjük ám, hogy itt vannak, sokat szemetelnek, de tavasszal... Tavasszal már úgy várjuk őket, mint a Messiást!”

Augusztus végi gyülekező (Fotó: Seres Nándor)

Végezetül szeretnénk mindazoknak köszönet mondani, akik az elmúlt években részt vettek és remélhetőleg a jövőben is részt vesznek a fehér gólyák védelmében!

Szénakazlon ülő, vonulásra készülő gólya (Fotó: Soós Gábor)

Kapcsolódó

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom
2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom