Az agár sisakoskosbor az év vadvirága. Úgy gondoltuk, hogy az év vadvirága szavazás győztesének kihirdetése apropóján érdemes nekünk is szót ejteni az orchideákról, melyek közé érdekes, gyepekhez kötődő növényfajok is tartoznak.
Az év vadvirága az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) Fotó: Kozma Attila
A világban 23 000 orchideafaj él, ebből hazánkban több mint 70 kosborféle fordul elő, közülük sok látványos, a trópusi rokonaik megjelenésével vetekedő fajjal. Az orchideák szinte a szivárvány valamennyi színében pompáznak. Vannak köztük fák ágain élők, és olyanok is, amelyek lápokon, erdők talaján, füves réteken vagy korhadékokban érzik jól magukat. A hazánkban élő kosborfajok talajlakók, és kivétel nélkül védettek, mivel egyre több köztük a kiveszőfélben lévő ritkaság. Az orchideák a keleti kultúrákban a kifinomultság, a műveltség, a szabadságvágy és a gyöngédség jelképei. A legenda szerint szerelmi vágyból születettek ezek a bámulatos virágok. Orkhisz görög ifjú ugyanis szerelmével zaklatta Dionüszosz, a szőlő, a bor és a mámor istenének egyik papnőjét. Az isten kíséretében lévő vadállatok ezért széttépték, a szerelmes hódító teteme pedig orchideavirággá változott. Vélhetően e legendának tudható be, hogy a kosborféléket (az orchideák közé tartozó családot) évezredek óta szerelemkeltő növénynek (afrodiziákumnak) tartják. Ezt a vélekedést nagyban segítette a kosborfélék ikergumójának alakja is, mely a herékre emlékeztet. A kosborfélék görög neve (Orchis) - amit a latin is átvett a nemzettség leírásánál - is „herét” jelent.
Hazánkban sokfelé találkozhatunk orchideákkal, van, hogy csak egy-egy példánnyal, de van, hogy egy egész mezőt is beterítenek ezek a különleges virágok. Az agár sisakoskosbor legjelentősebb állományai nálunk dombvidéki gyepekben találhatók meg, de ismertek olyan alföldi gyepterületek is, ahol ezres nagyságban élnek (Borsodi-Mezőség, Alsó-Taktaköz). Többségük a tavasz második felében vagy a nyár folyamán, általában csak néhány hétig virágzik. A régi időkben gumóikat a népi gyógyászatban használták fel. Az agár sisakoskosbor nagyon sokféle formában és színvilágban nyílik, vélhetően erre utal tudományos fajneve is, hiszen a „morio” latinul bolondot jelent.
A magyarországi orchideafajokat számos veszély fenyegeti. Ezek közül az úgynevezett antropogén tényezők, az ember által okozott károk, a legjelentősebbek. Legfontosabb veszélyeztető tényezők a legeltetéses állattartás megszűnésével felerősödő gyepfeltörések, amelyek sokszor helyrehozhatatlan károkat okoznak egy-egy állományban. Jelentős kárt tud okozni a virágok szedése is, ami ráadásul éppen a legfeltűnőbb, legszebbnek tartott fajokat érinti leginkább, mivel általában a leglátványosabb virágokat gyűjtik csokorba. A védett növényekre általánosan betartandó szabály, hogy ne szedjük le a virágaikat. A virágokból fejlődik ugyanis a mag, belőlük pedig termés lesz. Ha leszedjük például az adott növény összes virágát, akkor abban az évben nem lesz arra lehetősége, hogy magokat neveljen és így szaporodhasson. Igaz, hogy sok virágos növény sarjakkal, hagymákkal, gumókkal és sok más praktikával ivartalanul is tud szaporodni, azonban a virágok letépése ezeket a növényeket is sok energiától fosztja meg. Ráadásul a legtöbb vadvirág 1-2 óra alatt elhervad a kezünkben, tehát eleve gyors kidobásra van ítélve a leszakítása után.
A tarka pettyeskosbor (Neotinea tridentata) egy hazánkban főként a domb- és hegyvidékekre jellemző kistermetű, igen impozáns megjelenésű orchidea faj. Fotó: Laufer Zsanett
A hazai orchidea fajokat az antropogén hatásokon kívül, meglehetősen sok más veszély is fenyegeti. Egyik alapvető gond, a már korábban is említett, legeltetéses állattartás visszaszorulása. A fényigényes fajok, így a tarka pettyeskosbor (Neotinea tridentata) és az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio), a legjobb élőhelyeiket a hegy- és dombvidéki legelőkön találják meg. Az állatok általában nem rágják le az orchideafajokat, de persze könnyedén letaposhatják őket. Ebben az esetben a tő nem hoz magot, következésképpen nem is szaporodik, viszont ikergumóinak köszönhetően a következő évben ugyanott ki tud hajtani. Így kap a természettől egy újabb esélyt arra, hogy szaporodhasson. Viszont az elmúlt évtizedekben visszaszorult a legeltetéses állattartás aránya, emiatt a korábban rövidre rágott és a használat mértékétől függően taposott legelőkön megjelentek az úttörő cserjék: a kökény (Prunus spinosa), a közönséges galagonya (Crataegus monogyna), a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) és a vadrózsafajok (Rosaceae). A már régebben felhagyott legelők napjainkra teljesen be is erdősödhettek. A fásszárúak árnyékában a fénykedvelő kosborfajok már nem élnek meg, ahogyan nem tudnak a túlságosan magasra növő, kaszálatlan lágyszárú növényzet alatt sem. Különösen az idegenhonos, agresszíven terjeszkedő, nagytermetű lágyszárú növények nyomhatják el őket, persze a többi őshonos növénnyel együtt.
Az agár sisakoskosbor tipikus élőhelye a hegylábperemi száraz gyepek. Fotó: Schmotzer András
Az év vadvirágának választott agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) a leggyakoribb tavasszal nyíló orchideafajunk és nagyon sokféle színváltozatát fedezhetjük fel a sötétlilától a halvány rózsaszínen és tarkán keresztül a fehérig. Az agár sisakoskosbor áprilistól május végéig virágzik. Kedveli a száraz és sovány talajú réteket, mezőket és a gyepes területeket, de a homokos, mészkőben gazdag talajon és kaszálókon is fellelhető. Az agár sisakoskosbort a sisakot alkotó, csíkozott, tompás csúcsú lepellevek jól elkülönítik a hozzá kissé hasonló rokon fajoktól. Népiesen nevezik még agármonynak és leánygumónak is.
Hazánk egyik leggyakrabban előforduló kosbora, amely a „megmérettetés” során maga mögé utasította a mocsári békaliliomot (Hottonia palustris) és a csillagőszirózsát (Aster amellus) is. Fotó: Schmotzer András
A védett növényfajok természetes élőhelyükön gyönyörködtetnek minket leginkább, ezért eredeti környezetükben való megőrzésük mindannyiunk közös érdeke. Ezért akármerre is járunk, vigyázzunk ezekre a ritka növényekre. Ne tépjük le, ne vigyük haza, hagyjuk a mezőn, az erdőn és csak a szemünkkel gyönyörködjünk bennük! Hadd élvezhesse más is, ha évek múlva majd arra sétál!
