Gyepkezelési akcióink Magvető havában 2023.11.07. 16:05

A hazai együttműködő partnerek, az Európai Unió támogatásával, azért hívták létre a LIFE IP GRASSLAND-HU projektet, hogy ezzel is elősegítsék a magyarországi gyepek és élőviláguk védelmét, fennmaradását. Ehhez kapcsolódva – önkéntes program keretében – végeztek élőhelykezelési akciókat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai októberben.

Bátran kijelenthetjük, hogy eredményes hónapot zártunk, mivel három projekthelyszínen összesen négy alkalommal végeztünk gyepkezelési munkákat, aminek köszönhetően ismét jelentős területek szabadultak meg a nemkívánatos cserjéktől és inváziós növényektől.

Az első ilyen akciónk a hónap ötödik napján azon a Verpeléti Vár-hegyen volt, amin kisebb-nagyobb élőhelykezelési akciókat már több mint tíz éve végeznek lelkes önkéntesek. Ez a terület „nemcsak” geológiai és botanikai értékeiről nevezetes, hanem arról is, hogy a monda szerint a ma már szunnyadó vulkáni kúp tetején egykor egy várszerű erődítmény állt, és az osztrákok innen zúdítottak tüzet a magyarokra az 1849-es csatában. Ma azonban már nem a sógoroktól kell itt tartanunk, hanem attól, hogy a döntően őshonos cserjék és magasra növő lágyszárúak elnyomják az árnyékolást nehezen viselő védett pusztai növényeket. Ám ennek ellenére, ahogy azt már a tavalyi cikkünkben is megírtuk, nem tervezzük a cserjék teljes kiirtását, hiszen azok is számos védett élőlénynek nyújtanak élőhelyet. A célunk az, hogy a beavatkozások segítségével egy, cserjesávokkal és magányos cserjefoltokkal tarkított, mozaikos élőhelyszerkezetet alakítsunk ki, tartsunk fenn.

Fotó: Gál Renáta

Október 24-én még visszatértünk a Vár-hegyre, hogy további területeket takarítsunk le, valamint hogy a korábban levágott ágakat és kaszálékot lehúzzuk a gyepről.

Az október 11-én meglátogatott bükkzsérci Kerek-dombon várat ugyan nem, de nagyon értékes, eltűnőfélben lévő lágyszárú társulást találhatunk. Itt a gyepet, mint oly’ sok másik helyen is, egykor kaszálással, legeltetéssel tartották fenn, ám az elmúlt években (évtizedekben), ezek hiányában erősen becserjésedett a terület. Olyannyira, hogy a tavalyi ottjártunkkor még az „ideális karácsonyfa méretet” már kinőtt fekete fenyőket is el kellett távolítanunk innen. Erről ITT olvashatnak bővebben.

Fotó: Gál Renáta

Fotó: Megyeri Balázs

A mostani alkalomkor a terület kisebbik részén szárzúzóval ellátott traktorral dolgoztunk, míg a nagyobbikon kézi kaszákkal, ágvágókkal, bozótvágókkal vettük fel a harcot a mogyoró, boróka, kökény és vadrózsa bokrokkal. Reméljük, hogy a beavatkozásainknak köszönhetően sikerül a még meglévő lágyszárú társulásokat fenntartani, valamint a cserjeállomány visszaszorításával a régi gyepterületeket visszanyerni.

Végül, október 26-án a Mátra és a Bükk után áttettük működésünket az Alföldre, méghozzá a Borsodi-Mezőségre, amit népies nevén „Kis-Hortobágynak” hívnak. Ez a terület hazánk második legnagyobb egybefüggő, védett gyepterülete, amely tájképileg és élővilágában is sokban hasonlít a Tisza túloldalán elterülő Hortobágyra. Ezt a vidéket hosszú időn keresztül hagyományos gyepgazdálkodással és pásztoroló állattartással hasznosították, az elmúlt évszázad folyamán ez azonban megváltozott és egyre több gyepet törtek fel, hasznosították szántóként. Így ez a Tiszadorogma határában, a puszta vizeinek levezetésére épített Sulymos-főcsatorna szomszédságában lévő mocsárrét (Sulymos-lapos), a környék egyik utolsó nedves gyepterülete. Körülötte mindenfelé nagy kiterjedésű szántók találhatók, ezért megőrzése kiemelten fontos feladatunk.

Fotó: Seres Nándor

A munka, a terület azon részeire összpontosult, ahová a vizes talajviszonyok miatt a munkagépek nem tudtak bejutni. Ezért itt az előretörő cserjék irtását, valamint az inváziós növényfajok elleni védekezést kézi kaszálással, valamint kézi cserjeirtással lehetett megoldani. A gyepen a legnagyobb mennyiségben az Észak-Amerikából behurcolt gyalogakác (Amorpha fruticosa) jelent problémát. A területen a gyalogakáccal szembeni végtelennek tűnő harcról ITT és ITT írtunk korábban.

A területkezelési munkák elvégzése után a résztvevők az adott heti daru (Grus grus) számláláson is részt vehettek.

A darvak vonulása minden évben az ősz egyik leglátványosabb természeti jelensége. A hatalmas, V-alakba rendeződő csapatokban repülő madarak látványa a lenyugvó nap fényében elválaszthatatlanul összeforrt mára az őszi puszta képével. Aki járt már ilyenkor az Alföldön, az nagy eséllyel láthatta ezt, vagy legalább messziről hallhatta a darvak összetéveszthetetlen krúgató hangját.

Fotó: Gál Renáta

A darvak naplementekor a ragadozók elől biztonságot nyújtó sekély vizű mocsarakban, leeresztett halastavakon gyűlnek össze. A természetvédelmi őrök és önkéntes madarászok szeptembertől a keményebb fagyok beálltáig, heti rendszerességgel (általában csütörtökönként) ezeken az éjszakázóhelyeken számolják meg a hazánkban tartózkodó madarakat. A számlálás során a megfigyelők általában az alkonyat tájékán a vízre behúzó vagy hajnalban az onnan kirepülő madarak mennyiségét számolják meg. Ha több megfigyelő van ugyanazon a területen, akkor felosztják egymást között a látóhatárt, így a különböző behúzási útvonalakon érkező csapatok létszámát jó közelítéssel tudják megbecsülni. Az elmúlt évek növekedésének köszönhetően, nem ritka, hogy több, mint százezer madár is tartózkodik egyszerre hazánk területén. A darvaink nyugalmának, biztonságának megóvásáról ebben a cikkben értekeztünk.

A tiszadorogmai élőhelykezelés estéjén az általunk felkeresett éjszakázóhelyre 12 és fél ezer daru húzott be!

Éjszakázóhelyükre behúzó darvak. Videó: Gál Renáta


Végül pedig ezúton is köszönjük az élőhelykezelési akciókban résztvevő önkéntesek és kollégák egész éves lelkesedését és munkáját:

Baczur János, Barati Barnabás, Barati Sándor, Bartha Attila, Bodzás János, Czikora János, Császár Zsuzsanna, Csathó Tímea, Domboróczky Gábor, Erdei Nikoletta, Farkas Annamária, Farkas Roland, Havasi Andrea, Herczegné Székely Anita, Illyés Evelin, Korompai Tamás, Lakatos Zoltán, Laufer Zsanett, Magos Gábor, Megyeri Balázs, Mezei János, Nagy Laura, Papp Viktor Gábor, Péntek István, Schmotzer András, Seres Nándor, Stoszek Krisztina, Szögedi Zsuzsanna, Szűcs Erzsébet, Urbán László, Varga Sándorné, Várhelyi-Szomszéd Eszter, Zsupos Vivien.

Fotók: Gál Renáta, Kozma Attila, Megyeri Balázs, Seres Nándor

Videó: Gál Renáta


A projekthez kapcsolódó korábbi írásainkat ITT olvashatják.




Kapcsolódó

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom
2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom