A fészekszédelgő gólya 2021.06.02. 14:49

A fehér gólyák (Ciconia ciconia) az év különösen izgalmas időszakát élik most, hiszen a napokban kelnek a fiókáik.

Legalábbis emberi aggyal így gondolhatnánk, pedig ezek a madarak idén már túl vannak egy Afrika-Európa túrán, plusz a legjobb fészkelőhelyért is megküzdöttek fajtársaikkal. Ha a hím gólya megszerezte az általa legjobbnak vélt fészket, kitatarozta, akkor már csak egy tojó madarat kell odacsábítania és kezdődhet is a költés.

A gyűrűs gólya egy verpeléti kéményen (Fotó: Farkasné Szabó Ágnes)

A gyűrűzések tanulsága szerint gyakran cserélődnek a gólyapárok tagjai, és közel sem biztos, hogy ugyanazok a példányok költenek idén is ott, mint akik az előző években. Sőt, még az sem garantált, hogy azonos a tavasszal itt megpihenő gólya a később, ebben a fészekben költővel. Hasonló esetet figyelhettünk meg mi is ebben az évben.

Április 15-én reggel fél 8-kor üzenetet kaptam, hogy a verpeléti Gyöngyszem Óvoda előtti fészekben van egy gyűrűs fehér gólya. Ez a fészek az előző évben épült, és mind az ovisok, mind pedig az óvónők nagyon várták már, hogy végre sikeres fészkelés legyen benne. A fotón tisztán olvasható volt a kék színű gyűrű száma, ami alapján egyértelművé vált, hogy ez egy Magyarországon jelölt madár. Mivel siettem, így úgy gondoltam, hogy ha lesz egy kis szabadidőm, akkor majd megnézem a madárgyűrűzési adatbázisban, hogy hova valósi ez a gólya. Fél 12 körül járt az idő, mikor Szentistvánon mentem keresztül, és az egyik gólyafészekben megpillantottam két gólyát, amik közül az egyik gyűrűs volt! Itt már az előző években is egy 2015-ben, Balsa településen kelt és jelölt hím madár volt a pár egyik tagja. Némi nehézség után végre sikerült leolvasnom a gyűrűt (először a fészek pereme, majd pedig a párja takarta a madár lábát). A gyűrűn lévő kód nagyon ismerős volt. Ekkor megnéztem az adatbázisban a gyűrűszámot, és kiderült, hogy ez ugyanaz a gólya, ami már két éve is ebben a fészekben költött. Viszont akkor már elérkezett az ideje annak is, hogy a reggel kapott képen lévő madár gyűrűjének a számát is megnézzem a rendszerben. Legnagyobb meglepetésemre az a madár azonos volt ezzel! Vagyis az alig 4 órával korábban - és innen légvonalban 35 kilométerrel északnyugatra - a verpeléti fészekben álldogáló gólya gondolt egyet és átrepült a már jól ismert szentistváni fészekhez. A nyakán lévő tollakon látható vér pedig arra utalt, hogy ez idő alatt még volt ideje egy kis harcra is. Majd, mint aki jól végezte dolgát, a szemünk láttára párosodott a tojóval. Ebből is látszik, hogy ha szaporodásról van szó, akkor nem szívbajosak a gólyák.

Azóta a szentistváni fészekben már az első fiókák fejét is látni lehet, a következő pár hétben pedig az is ki fog derülni, hogy pontosan hány csöppséget nevel idén a „fészekszédelgő” madár és párja. A verpeléti fészek viszont még mindig lakó nélküli, pedig tavasszal volt olyan is, hogy egyszerre két gólyát is megfigyeltek benne, de azok sajnos nem kezdtek költésbe.

A gyűrűs madár a szentistváni fészkén (Fotó: Balázsi Péter)

Szerencsére - a verpeléti ovisokhoz és óvónőkhöz hasonlóan - az emberek még napjainkban is inkább örülnek a gólyák jelenlétének, és nem problémaforrást látnak bennük, hanem egy kedves szomszédot, a tavasz hírnökét. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósághoz beérkező, gólyákhoz kapcsolódó telefonok, üzenetek többségében arról hallunk, olvasunk, hogy az emberek aggódnak egy-egy rossz helyre épített fészek vagy éppen fészekből kipottyant fióka miatt. Hisz - ahogy gyakran el is hangzik - ezek a „mi gólyáink”, még akkor is, ha időnként nem a megszokott helyükön látjuk őket.

Balázsi Péter
Balázsi Péter
természetvédelmi területfelügyelő

Kapcsolódó

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:48

Besucher aus dem Kiskunság Nationalpark

[13.06.2022-19.06.2022]

Am Montag, den 13. Juni kamen Lara und Jakob dann mit nach Eger, um ein bisschen was vom Bükk Nationalpark zu sehen. Am ersten Tag bestiegen wir einen kleinen Aussichtspunkt in Szarvaskő und besichtigten das Western Gate Besucherzentrum.

Dienstag unternahmen wir eine kleine Wanderung direkt vom Direktorat aus und am Mittwoch zum Tar-kő Aussichtspunkt. Auch für Marie und mich war dies einer der beeindruckendsten Orte, die wir im Bükk gesehen haben. Danach besichtigten wir gemeinsam mit einem Ranger das Plateau und er erklärte uns einiges über die vorkommenden Pflanzen und einen Schmetterling, der weltweit nur in einem sehr kleinen Umkreis auf dem Plateau zu finden ist. Anschließend fuhren wir zu einem sogenannten „Virgin Forest“, einem Wald, der weder von der Forstwirtschaft genutzt werden darf noch von Wanderern betreten. Somit soll der Wald sich ohne jeglichen Einfluss des Menschen entwickeln.

Am Donnerstag fand eine Art Evaluation des Observatoriums und umliegender Attraktionen statt. Wir halfen bei der Vor- und Nachbereitung und nahmen an den Führungen teil.

Am letzten Tag des Austausches besichtigten wir in Lillafüred die Szent István-Höhle und die Annahöhle. Bei der Szent István-Höhle handelt es sich um eine Tropfsteinhöhle, in der ein bestimmtes Klima herrscht, welches besonders gut für die Gesundheit sein soll. Deshalb ist ein bestimmter Bereich der Höhle für Touristen gesperrt. Hier haben Leute mit verschiedenen Krankheiten die Möglichkeit sich, mit Schlafsack oder Decke, für ca. drei Stunden täglich hinzulegen, um die Heilungsprozesse im Körper zu unterstützen.

Nach diesen zwei gemeinsamen Wochen war der Austausch vorbei. In der Zeit konnten wir alle einiges über sowohl den anderen als auch den eigenen Nationalpark lernen.

Tovább olvasom