Dél-Borsodban is megszámoltattak az év madarai 2020.01.31. 08:28
Az emberek általában kíváncsisággal vegyes csodálattal tekintenek a baglyokra, és ennek megfelelően örülnek annak, ha megpillanthatnak akár csak egy példányt is.
A legtöbben a településeken is költő kuvikkal (Athene noctua) találkoznak, míg a szintén kultúrakövető gyöngybagoly (Tyto alba) megtalálása már sokkal nehezebb.
Deres nyírfán nappalozó erdei fülesbaglyok (Fotó: Somoskői Péter)
Szerencsére telente sokkal könnyebb dolguk van a madárbarátoknak, hisz ilyenkor hazánk leggyakoribb baglyai, az 2020-as év madarának választott erdei fülesbaglyok (Asio otus) is behúzódnak a falvak, városok nyugodtabb részein található fákra, facsoportokra. Ebben az időszakban a baglyok akár több tucatnyian is nappalozhatnak egy-egy arra alkalmas fenyőn, tuján, ritkábban nyír- vagy fűzfán, majd alkonyatkor innen repülnek ki a közeli mezőgazdasági területekre, ahol leggyakrabban pockokra, egerekre vadásznak. Hajnalban térnek vissza a megszokott pihenőhelyeikre és itt sokszor nem is látszanak ki a sűrűből, csak a fák alatt lévő köpeteik és ürülékük árulja el jelenlétüket.
A köpetek gyűjtése, majd a benne található csontok meghatározása nagy segítséget nyújt a terület rágcsáló-faunájának megismerésében (Fotó: Somoskői Péter)
Nem véletlen, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Bükki Helyi Csoportja is ezt a fajt választotta év eleji rendezvényének címerállatául. A február 1-én immár hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Miskolci Bagolylesen – az elmúlt évekhez hasonlóan – az idén is részt vesznek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei, akik az év emlősével, a vidrával (Lutra lutra) fogják jobban megismertetni az érdeklődőket.
Baglyokkal díszített karácsony… vagyis nyírfa (Fotó: Somoskői Péter)
A telelő erdei fülesbaglyok számba vétele viszont már a múlt hétvégén megtörtént. Ennek a fajnak a felmérését először a Nimfea Természetvédelmi Egyesület szervezte 2009-ben, az idei évtől viszont már az MME Ragadozó-védelmi Szakosztálya koordinálja. Természetesen a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-borsodi Tájegységének természetvédelmi őrei és az MME Bükki Helyi Csoportjának önkéntesei is csatlakoztak ehhez a programhoz. A január 24-27. közötti időszakban a felmért 28 dél-borsodi településből 18-an találtuk az erdei fülesbaglyok nyomait, és összesen 556 példányt tudtunk megszámolni ezeken a nappalozó helyeken. Legnagyobb számban Szentistván (98 pld.), Tiszadorogma (85 pld.), Mezőcsát (70 pld.), Mezőkeresztes (70 pld.), Borsodivánka (60 pld.) és Tiszakeszi (50 pld.) településeken találtuk őket. Ez a tavaly 9 településen talált 181 egyedhez képest jelentős növekedés, ám ezt az is okozza, hogy 2019-ben jóval kevesebb helyen tudtuk keresni ezt a madárfajt.
A fotóst alaposan szemügyre vevő példány (Fotó: Pásztor Zoltán)
Reméljük, hogy jövő télen legalább ennyi madarat fogunk találni, és ezúton is szeretnénk megköszönni a felmérésben részt vevő civil és hivatásos természetvédők munkáját!
A fotókért köszönet Pásztor Zoltánnak és Somoskői Péternek!