Az öt állomásos tanösvény a hollókői nagy parkolóból vezet a várhoz, majd onnan az ófaluba.
Állomások
1. A Hollókői Tájvédelmi Körzet
A Hollókői Tájvédelmi Körzetet 1977-ben hozták létre a Cserhát vulkanikus tömbjének északi részén. A természetvédelmi oltalom célja, hogy a világ kulturális örökségének részét képező palóc kisközség, Hollókő táji környezete, a terület élővilága és földtani értékei hosszú távon fennmaradjanak.
A száznegyven hektáron elterülő tájvédelmi körzet teljes területe szabadon látogatható. Bejárásában az Országos Kék Túra, más turistautak és több tanösvény is segít. A védett értékeket általánosságban bemutató, 1 kilométeres Vártúra ösvény a parkolótól a Hollókői Várig, majd onnan az Ófaluig vezeti le a látogatókat, akik az Ófalut végigjárva juthatnak vissza a kiindulási helyre.
A várat megkapó kultúrtáj övezi, hagyásfás legelője különleges érték. A természet iránt mélyebben érdeklődőknek ezért ajánljuk, hogy a várat elhagyva egy kis kitérővel a „Fás legelő” tanösvényt is járják végig.
Az Ófalu jellegzetes palóc település, egyutcás, szalagtelkes szerkezettel. Lakói palócok, akik jellegzetes nyelvjárásuk mellett gazdagon díszített népviseletükről, különleges ételeikről és vendégszeretetükről híresek.
2. A Novohrad–Nógrád Geopark
A világ első határon átnyúló geoparkja 64 magyar és 28 szlovák település földtani, természeti, történeti és kulturális örökségét, palóc hagyományait ápolja és bemutatva őrzi. Küldetése, hogy az egykor szétszakadt nógrádi tájat és fragmentálódott közösségeket a geoturizmus komplex lehetőségeivel újra egyesítse, határok nélküli ősi táját Európa kiemelt értékei sorában tartsa. A Kárpát-medence születésének utolsó 30 millió évét megéneklő geopark földtani öröksége rendkívül gazdag őslénytani lelőhelyekben és különleges vulkáni képződményekben. Hollókő is e helyszínek (geosite-ok) közé tartozik.
3. Növényvilág
Hollókő környékét a természetes növényzet elemeit is őrző, évezredes múltra visszatekintő kultúrtáj jellemzi. A meredek hegyoldalakon melegkedvelő tölgyesekkel, szilikát-sziklagyepekkel, lejtősztyepprétekkel, a felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén félszáraz irtásrétekkel találkozhatunk.
A sziklagyepek főleg tavasszal színpompásak. Gyakoriak a pozsgás, vízraktározásra képes, és ezért a csupasz sziklákon is megélő kövirózsák, varjúhájak és kőtörőfüvek.
A Vár-hegyen ritka, üde lomberdei fajok is előfordulnak, ilyen a kellemes illatú, méteres magasságúra növő erdei holdviola amely a Cserhátban máshonnan nem ismert. Ugyanitt él a talajtakaró, sötétzöld, kerek levelű kapotnyak, ami ezen kívül csak néhány helyen fordul elő.
A Vár-hegyen és a Gomb-hegyen a zárt erdőállomány ritkításával a 18. században hagyásfás legelőt hoztak létre. A hatalmas tölgyekkel tarkított ligetes fás területet a 20. század utolsó évtizedeig legelőként hasznosították. A tájvédelmi körzet területén jelenleg 60 hektáron találhatók meg a korábbi fás legelők maradványai, nagyrészt már beerdősülve. A még élő mintegy ötszáz idős hagyásfa között nem ritkák az 1 méternél nagyobb törzsátmérőjű, 150 éves egyedek, főként csertölgyek, de előfordul közöttük mezei juhar, gyertyán, bükk és kocsánytalan tölgy is. Méretes törzsük és ágaik élve és elhalva, odvasodva egyaránt élőlények sokaságának nyújtanak élőhelyet. Lehulló ágaik és kidőlt törzseik a földön fekvő holtfa mennyiségét növelik.
A csertölgy nevét a csersavról kapta, ám érdekes módon a hazai tölgyek közül benne a legalacsonyabb ez a savtartalom. Melegkedvelő, elterjedésének északi határa közelében hajlamos a gazdasági szemmel előnytelen fagyrepedésekre, esztétikai elváltozásokra, gombabetegségekre, viszont a korhadékevő rovarok számára épp ezzel teremt ideális körülményeket.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő erdőkben gazdálkodási tevékenység nem zajlik, természetvédelmi erdőkezelésre viszont szükség van. Ennek célja az erdőkben fellépő természetes folyamatok megsegítése, a természetes erdőkre jellemző szerkezet és az ökológiai rendszer működésének a helyreállítása, végeredményben a biodiverzitás növelése. A természetvédelmi szempontok érvényesülésének egyik fő problémakörét az idegenhonos inváziós fajok jelenléte adja. A legfőbb gondot az őshonos növényfajokat kiszorító fehér akác jelenti, és nem csak az erdei élőhelyeken. A lágyszárúak közül a kanadai aranyvessző szerepe emelhető ki, mint a gyepterületek egyik fő veszélyeztető tényezője.
A 262 méter magas sziklás hegytetőn álló vár a Hollókői Andezit Telérre épült, melynek sziklatömbje több helyen is kilátszik a vár alapjából. 14 millió évvel ezelőtt zajlott az a vulkáni tevékenység, amely az akkoriban itt hullámzó sekély tenger több száz méter vastagságú üledékét áttörte, majd a repedéseket, lávacsatornákat kitöltötte andezit lávával. Ezeket a felszín alatti kitöltéseket nevezzük teléreknek (eredeti nevén „tele-ér”). Mivel a bennük megszilárdult andezit keményebb a környező kőzeteknél, az eróziónak jobban ellenállt, így az évmilliók alatt kihantolódott. Ezért magasodik a vár alapjául szolgáló szikla a falu völgye fölé, míg a telér nagyobbik része a Szár-hegy jól követhető gerinceként húzódik dél-keleti irányba, Felsőtold határáig.
Az andezit a Föld felszínén található egyik leggyakoribb kőzet, vulkáni területeken egész hegységeket alkot, köztük bolygónk leghosszabb hegységével. Ez a Dél-Amerikát teljes hosszában átszelő Andok, ami spanyolul és angolul is Andes – a kőzet erről kapta a nevét. Legnagyobb hányada apró, kemény és átlátszó kvarckristályokból áll, de a sok fémes alkotóelemnek köszönhetően végül sötétszürke színt kap. A vár falainak anyagát és az Ófalu házainak alapját is az itteni andezit telérből bányászták ki.
A Hollókőre utaló első írásos emlékek a település fölé emelkedő várral és a várbirtokkal kapcsolatosak. A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várat minden bizonnyal a tatárjárást követően, a XIII. században építtette a Kacsics nemzetség. A várból szép kilátás nyílik a Cserhát dombvidékére, de a kiállítások, a korhűen berendezett belső terek miatt is érdemes betérni.
5. Állatvilág
A tájvédelmi körzet értékes rovarvilágából megemlítendő a tölgyesekben élő tölgyfaszender és az Ófalu gyümölcsfáin előforduló nagy éjjeli pávaszem. A fás legelő idős hagyásfáiban gyakori nagy hőscincér lárvája 4 évig fejlődik, az első két évben a kéreg alatt rág, majd a farészbe húzódik. A lárvák járatainak érdekes mintázatát gyakran csak évtizedek múlva, a hagyásfák ágainak elhalása és a kéreg leválása után láthatjuk. Az idős fák törzsének földközeli részében, elhalt gyökereiben fejlődik a közismert nagy szarvasbogár hatalmas lárvája. A kifejlett állatok május-júniusban jelennek meg, alkonyatkor nagy zúgással repkednek, keresve a párjukat. Augusztus végére elpusztulnak, tetemeikkel gyakran találkozhatunk a famatuzsálemek körül.
A gerincesek közül kiemelendő a Vár-forrás patakjában szaporodó foltos szalamandra és a főként üde erdőket kedvelő kékpettyes lábatlangyík. Hollókő névadó madarai valószínűleg már a vár megépülte előtt is költöttek a sziklákon. A középkorban és a későbbi évszázadokban gyakori, részben dögevő hollók a 20. század közepére - az állattartás belterjessé válásával és a dúvadak irtásának eredményeképp - csaknem kipusztultak hazánkból. Az ezredforduló környékére azonban bizonyos mérgek betiltása és a védelmi intézkedések hatására számuk újra gyarapodásnak indult. Az idős fákra jellemző nagyméretű odvak szintén számos madár- és emlősfaj számára jelentenek menedéket. Az odúlakó madarakat képviselő fekete harkály, hamvas küllő, közép fakopáncs, kék galamb és örvös légykapó fordul elő. A fás legelő öreg, kiodvasodó fáiban rendszeresen költ a macskabagoly. Az odúlakó emlősöket a korai denevér, valamint a szintén éjszakai életmódot folytató nagy pele képviseli. A fokozottan védett vadmacska szintén előfordul a tájvédelmi körzet területén.
Az erdei élőhelyek biológiai sokféleségének megőrzésére kiemelt veszélyt jelent az utóbbi évtizedekben drasztikusan megnőtt nagyvad létszám. A tájvédelmi körzetben a gímszarvas, a vaddisznó és a muflon okoz egyre súlyosodó természetvédelmi problémát.
