Újabb helyről került elő a szöcskeegér! 2021.05.26. 19:59

A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) az egyik legveszélyeztetettebb gerinces állatfajunk, ezért védelmére kiemelt figyelmet kell fordítanunk. Az elmúlt másfél évtizedben - a 2006-os „újrafelfedezése” óta – intenzív kutatás folyik a faj megőrzése érdekében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységében.


Egy érdeklődő tekintet (Fotó: Cserkész Tamás)

Mint ahogy korábbi cikkeinkben is írtuk a magyar szöcskeegér két elkülönülő alfaja napjainkban már csak a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet néhány pontján és a Kolozsvár melletti gyepeken él. Jelen tudásunk szerint ez az állat ritkábbnak tekinthető, mint a mindenki által jól ismert és közkedvelt óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca)! Épp ezért hatalmas felelőssége van az itt tevékenykedő kutatóknak és természetvédelmi szakembereknek, hogy ne jusson ez az aranyos rágcsáló az óriásalka (Pinguinus impennis) vagy éppen a vándorgalamb (Ectopistes migratorius) sorsára. A megőrzésük viszont nem lehetséges anélkül, hogy ne ismernénk a faj életmódját, populációjának méretét, a genetikai jellemzőit, valamint az elterjedését. A magyar szöcskeegér fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 1 millió forint, az IUCN listáján a veszélyeztetett fajok között szerepel.

A 2021-es tavaszi kutatóhetet, a hideg és csapadékos időjárási körülmények miatt a tervezettnél később, május közepén sikerült megvalósítanunk, bár az időjárás ekkor sem volt optimálisnak nevezhető. Még szerencse, hogy a kutatók a Batúz-tanya Természetvédelmi Kezelési Központ dolgozóinak vendégszeretetét élvezhették, és nem a szabad ég alatt, sátraikban ücsörögve kellett várniuk az esőzések végét. Ám egy kis égi áldás nem szeghette a lelkes csapat kedvét, így végül 5 helyszínen, több mint 250 leásott élvefogó csapdával folyt az állatok keresése. A már korábban is ismert három élőhelyfoltból kettőn, míg az újonnan próbált két területből az egyiken sikerült megfognunk az állatot. Ráadásul az új helyszínen rögtön két hím egyed is a csapdáinkba került. (A 3 átcsapdázott éjszaka alatt összesen 8 példányt sikerült fognunk.) Így hazánkban most már nem „csak” Mezőnagymihály, Mezőcsát, Tiszadorogma, Gelej és Szentistván lakosai mondhatják el, hogy a településeik közigazgatási határain belül előfordul ez a faj, hanem Mezőkeresztes polgárai is büszkélkedhetnek ennek a ritkaságnak a jelenlétével.

A csapdában összegömbölyödve pihenő szöcskeegér (Fotó: Balázsi Péter)

Érdekes, ám tavasszal megszokott jelenség, hogy ugyan nagyszámú élvefogó csapdát helyeztünk ki, ennek ellenére szöcskeegereken kívül alig találtunk bennük más állatot. Csak néhány fürge gyíkkal (Lacerta agilis), futrinkával, gyalogcincérrel és cickánnyal találkoztunk, az ősszel tömegesen fogott mezei pockok (Microtus arvalis) most egy egyeddel sem képviseltették magukat. Ez alapján az egyszeri kutató azt is gondolhatná, hogy a magyar szöcskeegér a terület domináns rágcsálófaja, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. További váratlan, egyszersmind kellemes meglepetés volt, hogy a potenciálisan szöcskeegeres területek felkeresése közben ráakadtunk a fokozottan védett debreceni torma (Armoracia macrocarpa) egy eddig ismeretlen, pusztai állományára is.

A szöcskeegér-kutatás mellékterméke: a fokozottan védett debreceni torma (Fotó: Balázsi Péter)

Ez a pár nap arra is kiváló volt, hogy a kutatásban résztvevők megoszthatták egymással a „sicistás” tapasztalataikat, benyomásaikat, elméleteiket, valamint egy nagyon érdekes és informatív előadást is meghallgathattak a borsodi-mezőségi szöcskeegér-populáció genetikai vizsgálatainak eredményeiről. A végkövetkeztetés a fajjal kapcsolatban az volt, hogy a vizsgálati eredmények alapján a populáció „állapota” nem a legjobb, ám közel sem tragikus, és továbbra is érdemes ilyen módon is figyelemmel kísérni az abban bekövetkező változásokat.

Csapdából kiszedett védett rovar, a barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) (Fotó: Péter Dávid)

A 2021. tavaszi szöcskeegér felmérések legaktívabb, csapdaásó résztvevői a következő személyek voltak: Balázsi Péter, Cserkész Tamás, Ferge Dávid, Kiss Csaba, Magos Gábor, Péter Dávid, Riezing Norbert, Seres Nándor, Sramkó Gábor, Szatmári Lajos és Szitta Tamás.


A szöcskeegér szabadon engedése (Videó: Balázsi Péter)

A magyar szöcskeegér kutatása és megőrzése a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. együttműködésében, az Európai Unió LIFE Programjának, a LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projektnek a támogatásával valósul meg.

Magyar szöcskeegér (Fotó: Cserkész Tamás)

Index kép: Cserkész Tamás

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Kapcsolódó

2023/1 2. The first few days

2023/1 2. The first few days

2023.04.19. 14:37
Am 14. Maerz stieg ich ins Flugzeug in Richtung Budapest. Natürlich war ich ziemlich aufgeregt und gespannt. Ich war vorher noch nie in Ungarn. Wie werden die Leute dort sein und wie wird meine neue Heimatstadt aussehen? Was wird mich im Bükk-Region Geopark erwarten? Fragen über Fragen… Glücklicherweise wurde ich von Balázs am Flughafen abgeholt und meine Aufregung legte sich etwas nach dem herzlichen Empfang. Auf dem Weg in die Wohnung machten wir sogar noch einen Zwischenstopp bei Aldi, da am 15. Maerz ein Feiertag in Ungarn ist (Gedenktag der Revolution von 1848) und die Geschaefte geschlossen hatten. Ich nutzte den freien Tag direkt, um etwas die Innenstadt zu erkunden. Dort habe ich den Dobó-István-Platz, das Rathaus, sowie die Basilika gesehen. Erster Eindruck? Hier laessts sich aushalten! Am Samstag hat mich Balázs und sein Vater auf eine Wanderung im nahegelegenen Aggtelek Nationalpark eingeladen. Wir marschierten im Wald 15 km entlang der slowakischen Grenze von Aggtelek in Richtung Gömörszőlős. Kurz vor unserem Ziel wurden wir noch mit einem schönen weitlaeufigen Ausblick belohnt. Dort konnten wir bis zum Mátra-Gebirge sehen! In Gömörszőlős, wo es unter Anderem ein ökologisches Ausbildungszentrum gibt, haben wir dann zusammen noch zu Abend gegessen (Ungarische Gulaschsuppe) und den Abend mit einem Kartenspiel ausklingen lassen (auf ungarisch gar nicht so einfach ;) ) Es war ein sehr schöner Tag, vor allem, da ich von allen Teilnehmern herzlich empfangen und direkt in die Gemeinschaft aufgenommen wurde. Am Sonntag stand dann die Besichtung der Burg von Eger an. Von dort hat man einen guten Ausblick über die Stadt. Im Keller der Burg befindet sich eine Ausstellung zu einer der grössten Waffensammlung in Ungarn und es kann das ehemalige Verlies besichtigt werden. Für Geschichtsinteressierte sehr interessant!
Tovább olvasom