Újabb helyről került elő a szöcskeegér! 2021.05.26. 19:59

A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) az egyik legveszélyeztetettebb gerinces állatfajunk, ezért védelmére kiemelt figyelmet kell fordítanunk. Az elmúlt másfél évtizedben - a 2006-os „újrafelfedezése” óta – intenzív kutatás folyik a faj megőrzése érdekében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységében.


Egy érdeklődő tekintet (Fotó: Cserkész Tamás)

Mint ahogy korábbi cikkeinkben is írtuk a magyar szöcskeegér két elkülönülő alfaja napjainkban már csak a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet néhány pontján és a Kolozsvár melletti gyepeken él. Jelen tudásunk szerint ez az állat ritkábbnak tekinthető, mint a mindenki által jól ismert és közkedvelt óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca)! Épp ezért hatalmas felelőssége van az itt tevékenykedő kutatóknak és természetvédelmi szakembereknek, hogy ne jusson ez az aranyos rágcsáló az óriásalka (Pinguinus impennis) vagy éppen a vándorgalamb (Ectopistes migratorius) sorsára. A megőrzésük viszont nem lehetséges anélkül, hogy ne ismernénk a faj életmódját, populációjának méretét, a genetikai jellemzőit, valamint az elterjedését. A magyar szöcskeegér fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 1 millió forint, az IUCN listáján a veszélyeztetett fajok között szerepel.

A 2021-es tavaszi kutatóhetet, a hideg és csapadékos időjárási körülmények miatt a tervezettnél később, május közepén sikerült megvalósítanunk, bár az időjárás ekkor sem volt optimálisnak nevezhető. Még szerencse, hogy a kutatók a Batúz-tanya Természetvédelmi Kezelési Központ dolgozóinak vendégszeretetét élvezhették, és nem a szabad ég alatt, sátraikban ücsörögve kellett várniuk az esőzések végét. Ám egy kis égi áldás nem szeghette a lelkes csapat kedvét, így végül 5 helyszínen, több mint 250 leásott élvefogó csapdával folyt az állatok keresése. A már korábban is ismert három élőhelyfoltból kettőn, míg az újonnan próbált két területből az egyiken sikerült megfognunk az állatot. Ráadásul az új helyszínen rögtön két hím egyed is a csapdáinkba került. (A 3 átcsapdázott éjszaka alatt összesen 8 példányt sikerült fognunk.) Így hazánkban most már nem „csak” Mezőnagymihály, Mezőcsát, Tiszadorogma, Gelej és Szentistván lakosai mondhatják el, hogy a településeik közigazgatási határain belül előfordul ez a faj, hanem Mezőkeresztes polgárai is büszkélkedhetnek ennek a ritkaságnak a jelenlétével.

A csapdában összegömbölyödve pihenő szöcskeegér (Fotó: Balázsi Péter)

Érdekes, ám tavasszal megszokott jelenség, hogy ugyan nagyszámú élvefogó csapdát helyeztünk ki, ennek ellenére szöcskeegereken kívül alig találtunk bennük más állatot. Csak néhány fürge gyíkkal (Lacerta agilis), futrinkával, gyalogcincérrel és cickánnyal találkoztunk, az ősszel tömegesen fogott mezei pockok (Microtus arvalis) most egy egyeddel sem képviseltették magukat. Ez alapján az egyszeri kutató azt is gondolhatná, hogy a magyar szöcskeegér a terület domináns rágcsálófaja, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. További váratlan, egyszersmind kellemes meglepetés volt, hogy a potenciálisan szöcskeegeres területek felkeresése közben ráakadtunk a fokozottan védett debreceni torma (Armoracia macrocarpa) egy eddig ismeretlen, pusztai állományára is.

A szöcskeegér-kutatás mellékterméke: a fokozottan védett debreceni torma (Fotó: Balázsi Péter)

Ez a pár nap arra is kiváló volt, hogy a kutatásban résztvevők megoszthatták egymással a „sicistás” tapasztalataikat, benyomásaikat, elméleteiket, valamint egy nagyon érdekes és informatív előadást is meghallgathattak a borsodi-mezőségi szöcskeegér-populáció genetikai vizsgálatainak eredményeiről. A végkövetkeztetés a fajjal kapcsolatban az volt, hogy a vizsgálati eredmények alapján a populáció „állapota” nem a legjobb, ám közel sem tragikus, és továbbra is érdemes ilyen módon is figyelemmel kísérni az abban bekövetkező változásokat.

Csapdából kiszedett védett rovar, a barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) (Fotó: Péter Dávid)

A 2021. tavaszi szöcskeegér felmérések legaktívabb, csapdaásó résztvevői a következő személyek voltak: Balázsi Péter, Cserkész Tamás, Ferge Dávid, Kiss Csaba, Magos Gábor, Péter Dávid, Riezing Norbert, Seres Nándor, Sramkó Gábor, Szatmári Lajos és Szitta Tamás.


A szöcskeegér szabadon engedése (Videó: Balázsi Péter)

A magyar szöcskeegér kutatása és megőrzése a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. együttműködésében, az Európai Unió LIFE Programjának, a LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projektnek a támogatásával valósul meg.

Magyar szöcskeegér (Fotó: Cserkész Tamás)

Index kép: Cserkész Tamás

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom