​A Geleji erdő megszabadítása a modern kor kultúrtörténeti emlékeitől 2022.03.04. 11:02

Külföldi nyaralásaink során gyakran elszörnyedve tapasztaljuk, hogy az ún. fejlődő országok lakosai mennyire nem vigyáznak a környezetükre.

Aztán hazaérkezve összeszorul a szívünk, mikor látjuk, hogy a szemét nálunk is eláraszt mindent. Nemcsak a településeinket és az utak mentét borítja hulladék, hanem egyesek szívesen deponálják a szemetüket a lakókörnyezetük határában található védett erdőkben, gyepeken és vizek mentén is. Még szerencse, hogy általában van néhány lelkes ember (szervezet), akik próbálnak tenni azért, hogy megtisztítsák a jobb sorsa érdemes természeti környezetünket. A múlt hétvégi geleji akciónk lelkes résztvevő is ilyen emberek.

Jó hangulatban a munka is hatékonyabb (Fotó: Balázsi Péter)

A Gelej község mellett található egykori kultúrerdő, az alapvetően pusztájáról nevezetes Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet kevés erdeinek egyike, egyszersmind a Borsodi-sík különleges madárvédelmi (HUBN10002) és a Borsodi-Mezőség kiemelt jelentőségű természetmegőrzési (HUBN20034) Natura 2000 terület része. Manapság az erdő fái között ugyanúgy megtalálhatók az idegenhonos akácok és amerikai kőrisek, mint ahogy a hazai tölgyek, szilek, juharok, hársak és társaik is. És sajnálatos módon a szemét is.

Ezért 2022. február 26-ra közös szemétszedést szervezett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 34. számú Bükki Helyi Csoportja és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Azért ezt az időpontot választottuk, mert ilyenkor az elszáradt növények és lehullott falevelek között könnyebb észrevenni az otthagyott hulladékot, ráadásul vegetációs időszakon kívül, a téli „nyugalom” időszakában az általunk okozott zavarást is minimálisra tudjuk csökkenteni.

Vajon milyen munkások hagyhattak maguk után ilyen szeméthalmot? (Fotó: Balázsi Péter)

Hét fős kis csapatunk az öt órányi, meglehetősen jó hangulatban eltelt szemétszedés alatt körülbelül 40 zsáknyi emberi eredetű hulladéktól (és egy feltételezhetően egykor fa eltulajdonításra használt kiskocsitól) szabadította meg az erdőt, valamint a közte és a falu közötti területet! Ami nem nevezhető kevésnek, de ahogy az egyik lelkes önkéntesünk is megfogalmazta: „én dolgozni jöttem ide”. A hulladék összetétele nagyon vegyes képet mutatott, ugyanúgy megtalálható volt itt a régi tévékészülék és reflektor, mint ahogy a bili, a lyukas vödör és fazék, a festékes doboz, a lepusztult vadászles szivacsa, az egykori cirill betűs rádió részei, a bezsákolt állatmaradvány és lopásra bekészletezett fa(!), vagy éppen a több, mint 100 darab ellőtt sörétes töltényhüvelyből álló kupac. De arra is kíváncsiak lennénk, hogy vajon milyen készülékekben merülhetett le az a több tucat ceruzaelem, ami sok egyéb kommunális hulladékkal együtt, a falu mögötti árkokban lett elhelyezve. Legnagyobb számban azonban befőttes üvegeket, sörös dobozokat, PET-palackokat és röviditalos üvegcséket szedtünk össze. Érdekes – ám kevéssé véletlennek tűnő – egybeesés, hogy míg a víz tárolására idehozott üdítős palackok majdnem mind színültig tele voltak, addig az egykor alkoholos italokat tartalmazó üvegek, sörös dobozok teljesen üresek…

Meglepetésvendég: barna ásóbéka (Fotó: Balázsi Péter)

Ugyan elég nagy mennyiségű szemetet hordtunk el erről a viszonylag kis területről, mégis bizakodóak vagyunk arra nézve, hogy a közeljövőben nem kell majd hasonló akciót végrehajtanunk itt. Ezt azért reméljük, mert a hulladék nagy része igen régi volt, valószínűleg még az ezredforduló előttről származott. És habár a szemétszedés mindig egy olyan válaszreakció, aminek meg sem kellene történnie (értsd: nem kéne szemetelni), jelen esetben néhány pozitív hozadékkal is járt. Például ilyen volt az, amikor egy műanyagzsák talajból kihúzása közben egy már téli álmát befejezett barna ásóbéka (Pelobates fuscus) is jött vele, vagy az is, mikor a korhadt, odvas holtfába rejtett sörös dobozok és boros üvegek között a védett orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) néhány példányának maradványára bukkantunk, ami azt sejteti, hogy a faj következő generációja épp abban a fában fejlődik. Az orrszarvúbogáron kívül további négy védett rovarfaj nyomaira is bukkantunk, így kijelenthetjük, hogy mezei futrinka (Carabus granulatus), kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus), pompás virágbogár (Protaetia aeruginosa) és nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) is él az erdőben. A napos, tavaszias időben számos madárfaj is mutatta magát, így többek között kékes rétihéját (Circus cyaneus), egerészölyveket (Buteo buteo), süvöltőket (Pyrrhula pyrrhula), kis és balkáni fakopáncsot (Dryobates minor, Dendrocopos syriacus), valamint az év madarát, zöld küllőt (Picus viridis) is észleltünk.

Védett és Natura 2000 jelölő rovarunk maradványa: nagy szarvasbogár hím (Fotó: Enyedi Róbert)

A szemétszedés befejeztével még kihelyeztünk 10 énekesmadarak számára készített madárodút a terület akácos, odúban szegény részére, majd átmentünk a Geleji-víztározóhoz, aminek a sajnos meglehetősen alacsony vízén volt alkalmunk megfigyelni a récéken, ludakon, hattyúkon, sirályokon és gémféléken kívül két, az itteni vízimadarakat riogató rétisast (Haliaeetus albicilla) is. Végül pedig egy könnyed vacsorával fejeztük be ezt az igencsak hasznos napot.

Hogy hányan voltunk? Pont ennyien! (Fotó: Balázsi Péter)

Létrazsonglőrködés és odúkihelyezés mesterfokon (Fotó: Kárpáti Ildikó)

Ezúton is szeretnénk megköszönni minden résztvevő lelkes munkáját (és finom süteményeit), név szerint Enyedi Róbertét, Kárpáti Ildikóét, Katona Gergelyét, Pálfy Andreáét, Vig Zsófiáét és Zay Máriáét, továbbá Vályi-Nagy Zoltánnak és a mezőkeresztesi Vas-műszaki Kereskedésnek, hogy hozzájárultak az odútelep létrehozásához. Az összegyűjtött, tetemes mennyiségű hulladék elszállításáért pedig Gelej község Önkormányzatának tartozunk hálával!

A végeredmény (Fotó: Vig Zsófia)

Kapcsolódó

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom