Külföldi nyaralásaink során gyakran elszörnyedve tapasztaljuk, hogy az ún. fejlődő országok lakosai mennyire nem vigyáznak a környezetükre.
Aztán hazaérkezve összeszorul a szívünk, mikor látjuk, hogy a szemét nálunk is eláraszt mindent. Nemcsak a településeinket és az utak mentét borítja hulladék, hanem egyesek szívesen deponálják a szemetüket a lakókörnyezetük határában található védett erdőkben, gyepeken és vizek mentén is. Még szerencse, hogy általában van néhány lelkes ember (szervezet), akik próbálnak tenni azért, hogy megtisztítsák a jobb sorsa érdemes természeti környezetünket. A múlt hétvégi geleji akciónk lelkes résztvevő is ilyen emberek.
Jó hangulatban a munka is hatékonyabb (Fotó: Balázsi Péter)
A Gelej község mellett található egykori kultúrerdő, az alapvetően pusztájáról nevezetes Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet kevés erdeinek egyike, egyszersmind a Borsodi-sík különleges madárvédelmi (HUBN10002) és a Borsodi-Mezőség kiemelt jelentőségű természetmegőrzési (HUBN20034) Natura 2000 terület része. Manapság az erdő fái között ugyanúgy megtalálhatók az idegenhonos akácok és amerikai kőrisek, mint ahogy a hazai tölgyek, szilek, juharok, hársak és társaik is. És sajnálatos módon a szemét is.
Ezért 2022. február 26-ra közös szemétszedést szervezett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 34. számú Bükki Helyi Csoportja és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Azért ezt az időpontot választottuk, mert ilyenkor az elszáradt növények és lehullott falevelek között könnyebb észrevenni az otthagyott hulladékot, ráadásul vegetációs időszakon kívül, a téli „nyugalom” időszakában az általunk okozott zavarást is minimálisra tudjuk csökkenteni.
Vajon milyen munkások hagyhattak maguk után ilyen szeméthalmot? (Fotó: Balázsi Péter)
Hét fős kis csapatunk az öt órányi, meglehetősen jó hangulatban eltelt szemétszedés alatt körülbelül 40 zsáknyi emberi eredetű hulladéktól (és egy feltételezhetően egykor fa eltulajdonításra használt kiskocsitól) szabadította meg az erdőt, valamint a közte és a falu közötti területet! Ami nem nevezhető kevésnek, de ahogy az egyik lelkes önkéntesünk is megfogalmazta: „én dolgozni jöttem ide”. A hulladék összetétele nagyon vegyes képet mutatott, ugyanúgy megtalálható volt itt a régi tévékészülék és reflektor, mint ahogy a bili, a lyukas vödör és fazék, a festékes doboz, a lepusztult vadászles szivacsa, az egykori cirill betűs rádió részei, a bezsákolt állatmaradvány és lopásra bekészletezett fa(!), vagy éppen a több, mint 100 darab ellőtt sörétes töltényhüvelyből álló kupac. De arra is kíváncsiak lennénk, hogy vajon milyen készülékekben merülhetett le az a több tucat ceruzaelem, ami sok egyéb kommunális hulladékkal együtt, a falu mögötti árkokban lett elhelyezve. Legnagyobb számban azonban befőttes üvegeket, sörös dobozokat, PET-palackokat és röviditalos üvegcséket szedtünk össze. Érdekes – ám kevéssé véletlennek tűnő – egybeesés, hogy míg a víz tárolására idehozott üdítős palackok majdnem mind színültig tele voltak, addig az egykor alkoholos italokat tartalmazó üvegek, sörös dobozok teljesen üresek…
Meglepetésvendég: barna ásóbéka (Fotó: Balázsi Péter)
Ugyan elég nagy mennyiségű szemetet hordtunk el erről a viszonylag kis területről, mégis bizakodóak vagyunk arra nézve, hogy a közeljövőben nem kell majd hasonló akciót végrehajtanunk itt. Ezt azért reméljük, mert a hulladék nagy része igen régi volt, valószínűleg még az ezredforduló előttről származott. És habár a szemétszedés mindig egy olyan válaszreakció, aminek meg sem kellene történnie (értsd: nem kéne szemetelni), jelen esetben néhány pozitív hozadékkal is járt. Például ilyen volt az, amikor egy műanyagzsák talajból kihúzása közben egy már téli álmát befejezett barna ásóbéka (Pelobates fuscus) is jött vele, vagy az is, mikor a korhadt, odvas holtfába rejtett sörös dobozok és boros üvegek között a védett orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) néhány példányának maradványára bukkantunk, ami azt sejteti, hogy a faj következő generációja épp abban a fában fejlődik. Az orrszarvúbogáron kívül további négy védett rovarfaj nyomaira is bukkantunk, így kijelenthetjük, hogy mezei futrinka (Carabus granulatus), kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus), pompás virágbogár (Protaetia aeruginosa) és nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) is él az erdőben. A napos, tavaszias időben számos madárfaj is mutatta magát, így többek között kékes rétihéját (Circus cyaneus), egerészölyveket (Buteo buteo), süvöltőket (Pyrrhula pyrrhula), kis és balkáni fakopáncsot (Dryobates minor, Dendrocopos syriacus), valamint az év madarát, zöld küllőt (Picus viridis) is észleltünk.
Védett és Natura 2000 jelölő rovarunk maradványa: nagy szarvasbogár hím (Fotó: Enyedi Róbert)
A szemétszedés befejeztével még kihelyeztünk 10 énekesmadarak számára készített madárodút a terület akácos, odúban szegény részére, majd átmentünk a Geleji-víztározóhoz, aminek a sajnos meglehetősen alacsony vízén volt alkalmunk megfigyelni a récéken, ludakon, hattyúkon, sirályokon és gémféléken kívül két, az itteni vízimadarakat riogató rétisast (Haliaeetus albicilla) is. Végül pedig egy könnyed vacsorával fejeztük be ezt az igencsak hasznos napot.
Hogy hányan voltunk? Pont ennyien! (Fotó: Balázsi Péter)
Létrazsonglőrködés és odúkihelyezés mesterfokon (Fotó: Kárpáti Ildikó)
Ezúton is szeretnénk megköszönni minden résztvevő lelkes munkáját (és finom süteményeit), név szerint Enyedi Róbertét, Kárpáti Ildikóét, Katona Gergelyét, Pálfy Andreáét, Vig Zsófiáét és Zay Máriáét, továbbá Vályi-Nagy Zoltánnak és a mezőkeresztesi Vas-műszaki Kereskedésnek, hogy hozzájárultak az odútelep létrehozásához. Az összegyűjtött, tetemes mennyiségű hulladék elszállításáért pedig Gelej község Önkormányzatának tartozunk hálával!
A végeredmény (Fotó: Vig Zsófia)
