A kék vércsék (Falco vespertinus) ugyan még bőven az afrikai telelőhelyeiken időznek, de már most el kell kezdeni illően felkészülnünk érkezésükre. Felkészülnünk ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt 2 évtizedben is tettük.
Kék vércse hím
A kék vércse, híresebb társaihoz – a parlagi sashoz (Aquila heliaca) és a kerecsensólyomhoz (Falco cherrug) – hasonlóan a keleti füves puszták ragadozó madara, és elterjedési területének nyugati határát a Kárpát-medencében éri el. A kisebb termetű sólyomfélék (Falconidae) közé tartozik, tápláléka is ennek megfelelően elsősorban rágcsálókból és rovarokból áll, de megfogja a gyíkokat és a békákat is. Akárcsak a többi sólyomfaj, ő sem épít fészket magának, hanem más madarak fészkeit foglalja el, és ha teheti, akkor ráadásul telepesen szeret költeni. Ezért régebben elsősorban a vetési varjak (Corvus frugilegus) fészektelepein nevelte fiókáit, ezek hiányában pedig leggyakrabban a szarkák (Pica pica) és a dolmányos varjak (Corvus cornix) gallyfészkeit foglalja el. Ám utóbbiak nem telepeken, hanem magányosan álló fészkeikben költenek (ún. szoliter módon), ezért a kékvércse-párok nem tudják kihasználni a többi vércse által nyújtott védelmet, így a költési sikerük is jelentősen elmarad a telepeken szaporodó fajtársaikétól. Ezek a telepek még azért is ideálisak a kék vércsék számára, mivel a vetési varjak jóval korábban kezdenek fészkelésbe, mint ahogy a vércsék megérkeznének a telelésből (április végén, május első felében), így a vércsék költése is később kezdődik, és általában ekkorra már a varjak fiókái el is hagyták a fészkeiket. Így május második felére már üres, de jó állapotú varjúfészkek várják a vércséket. Ezért is választotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2009-ben a kék vércsét és a vetési varjat közösen az „év madarának”. A kék vércse Magyarországon fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500 ezer Ft.
Ember a fán, avagy a vércsék fészkelőhely-ellenőrzésének művészete
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor mi mit is tehetünk február-március hónapokban a kék vércsékért, ha egyszer még ilyenkor valahol Afrikában járnak? Ennek megértéséhez még azt is érdemes tudnunk, hogy az 1990-es évekre, az üldöztetés hatására a hazai vetésivarjú-költőállomány jelentősen visszaesett, és ráadásul a gyepeken álló facsoportokból sokszor a települések parkjaiba költöztek be. Ide a kék vércsék nem követték őket, mivel az ő életterük az elsősorban szarvasmarhával, extenzíven legeltetett füves puszták, ahol egész nyáron találnak élelmet maguknak. A pásztoroló legeltetéssel folytatott területkezelés azért kedvezőbb számukra, mint a kaszálással történő, mivel így nem egyszerre tűnik el az a fűtömeg, amiben a táplálékukul szolgáló állatok élnek. Ezért ugyan a kaszálás után pár napig fokozott táplálékbőség áll fenn, hisz elvész a pockokat, sáskákat elrejtő növényzet, ám miután ezek elfogytak, nem marad semmi ehető a vércsék számára. (A gyepek és a legeltetés fontosságáról ezekben a cikkekben is értekeztünk: https://www.bnpi.hu/hu/hir/kik-laknak-a-fuben-avag... és https://www.bnpi.hu/hu/hir/meddig-a-szem-ellat-pus... .) A vércsék azért sem költöztek be a varjak után a falvakba, városokba, mert ezek a madarak idehaza nem különösebben „kedvelik” az emberek közvetlen közelségét.
Mesterséges vércseládát foglaló kék vércse tojó
Így hát elsődlegesen a megszűnt fészektelepeket kellett pótolni, természetesen az élőhelyükül szolgáló gyepek megőrzése mellett. Ezért a Dél-Borsodi Tájegység szakemberei, önkéntesekkel és különböző civil szervezetek lelkes segítőivel karöltve, mesterséges fészkelőhelyeket, ún. vércsetálcákból és/vagy vércseládákból álló telepeket helyzetek ki a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben és annak közvetlen közelében. Ezt kezdetben saját maguk által gyártott vagy különböző kisebb pályázatok során elnyert pénzösszegek segítségével beszerzett vércseládák és -tálcák segítségével valósították meg, később pedig hatalmas segítséget jelentett „A kék vércse védelme a Pannon régióban – LIFE05/NAT/H/000122” elnevezésű, 2006-2009 között futott Life Nature pályázat. A Life pályázat lezárulta óta ez a védelmi tevékenység a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által vásárolt, illetve a helyi természetvédelmi őrök és az MME Bükki Helyi Csoportjának önkéntesei által felújított/összekalapált ládákkal zajlott és zajlik jelenleg is (https://www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/vercsetelep... ). Ezúton is köszönjük a lelkes segítségüket!
A vércseládák mellett a szalakótaodúk renoválásának, kihelyezésének is most van az ideje
A mesterséges vércsetelepek létrehozásával nem „csak” a kék vércséknek nyújtunk fészkelőhelyet, hanem nagy számban foglalják el más fajok is, így a vörös vércsék (Falco tinnunculus), erdei fülesbaglyok (Asio otus), csókák (Corvus monedula), sőt, időnként még a szalakóták (Coracias garrulus) is ezekben nevelik a szaporulatukat. A „vércsetelepes” facsoportokban pedig szívesen megtelepszenek a búbosbankák (Upupa epops), örvös galambok (Columba palumbus) és a Grassland IP Life címermadarául választott kis őrgébicsek (Lanius minor) is. Sajnos időnként a szőrmés ragadozók ugyancsak felfedezik maguknak ezeket a helyeket, és egy-egy nyest (Martes foina) komoly károkat tud okozni a fészkelő állományban. Sőt, olyan is megesett már, hogy falopás, illetve vandalizmus miatt semmisültek meg vércseládák.
Fiatal kis őrgébics, aki egy vércsetelep szomszédságában kelt ki
Az aktív védelmi tevékenységnek meg is lett az eredménye, hiszen a 2006-os mélypontot követően, mikor a teljes Borsodi-Mezőségen mindössze 26 pár kékvércse-párt találtunk, mára jelentősen növekedett az állományuk. Már 2009-ben 153 pár költött a térségben, ami nagyjából állandósult a következő években is, leszámítva a 2011-et, amikor is mindössze 105 pár fészkelt a területen. 2018-ban 169 pár, 2019-ben 164 pár, 2020-ban 153 pár, 2021-ben 155 pár, 2022-ben pedig, minden eddigi feljegyzett rekordot megdöntve, 190 pár kék vércse telepedett meg a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben! A tavalyi évben ezek javarészt a 13 ismert fészektelep valamelyikén voltak, de azért közel tucatnyi szaporodó párt így is szoliter költésben fedeztünk fel. A vércsék által szívesen választott költőtelepek közül kiemelkedik a Mezőcsát térségében lévő három akáccsoportban elhelyezkedő, amely 2021-ben Magyarország legnagyobb kékvércse-telepe volt! Ekkor 80 pár fészkelt itt. 2022-ben ezt a rekorder címet ugyan „elvesztette”, de ezen nem bánkódunk, hiszen tavaly itt már 90 pár kezdett költésbe! A vércsefiókák jelentős részére ornitológiai és színes gyűrű is kerül, így próbáljuk nyomon követni az itt kikelő madarakat, de erről bővebben talán majd egy másik cikkben. (Erről olvasnivaló: https://www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/kek-vercse-gyuruzes-farkas-tanyan)
Amiért mindezt tesszük: egy mesterséges ládából kikukucskáló kékvércse-fióka
Célunk, hogy ez a pozitív tendencia folytatódjon, és ehhez ugyanúgy szükség van a lelkes önkéntesekre és a hivatásos természetvédőkre, mint ahogy a helyi gazdálkodókra is. Hiszen mi rakhatunk ki száz meg száz vércseládát (már ha van), javíthatjuk őket napestig, ha a kék vércse táplálékát biztosító területek nincsenek megfelelő módon kezelve. Ezeknek a füves élőhelyeknek és a hozzá kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése a célja a LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projektnek is, amely az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg: http://www.grasslandlifeip.hu
„Szarvasvércse”
Végezetül pedig reméljük, hogy a folyamatos munkának köszönhetően, az idei év végén megint arról adhatunk majd hírt, hogy 2023-ban ismét pozitív rekordot döntött a Borsodi-Mezőségen (sikeresen) költő kékvércse-párok száma!
Fotók: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László
