Téli kenderikék egy agrársivatagban 2021.11.23. 09:13

A nagyméretű, több hektáron egybefüggő szántók nem tartoznak a legjobb madár-élőhelyeink közé, hisz a legtöbb faj nem találja meg életfeltételeit a gyakran intenzíven vegyszerezett, ezért kevés rovartáplálékot nyújtó, valamint fészkelőhelyekben is szegény területeken. Ilyen nagyméretű mezőgazdasági táblák találhatók a Bogács-Mezőkövesd-Tard közötti háromszögben.

Ennek ellenére ennek a területnek is megvannak a jellemző fajai. Nyáron a repce, napraforgó, kukorica és búzatáblákban mezei pacsirták (Alauda arvensis) és sárga billegetők (Motacilla flava) fészkelnek, felettük pedig egerészölyvek (Buteo buteo), barna rétihéják (Circus aeruginosus), vörös vércsék (Falco tinnunculus), ritkábban békászó sasok (Clanga pomarina) és pusztai ölyvek (Buteo rugfinus) lesik elsősorban mezei pockokból (Microtus arvalis) álló zsákmányukat. Nem véletlenül van ilyen sok ragadozó madár a területen, hiszen az egyik legnagyobb számban előforduló táplálékállat az előbb említett mezei pocok. Az, ezeket a táblákat megtörő, szintén elég sivár élőhelyeknek minősülő akácfasorok néhány újabb fajjal gazdagítják a madárfaunát. Olyanokkal, mint a mezei veréb (Passer montanus), a tövisszúró gébics (Lanius collurio), a tengelic (Carduelis carduelis), az örvös galamb (Columba palumbus), az erdei fülesbagoly (Asio otus) és nagyritkán a szalakóta (Coracias garrulus). Bár impozánsnak tűnik ez a fajlista, viszont ha hozzátesszük, hogy majdnem az összes itt előforduló madárfajt felsoroltuk, akkor már szomorúbb az összkép. Ha itt egy természetközeli élőhely, mondjuk egy gyep, egy tájhonos cserje- és fafajokból álló erdő, vagy akár csak egy kisparcellás, fasorokkal tagolt agrárterület lenne, akkor akár háromszor, négyszer ennyi faj is megtalálná életfeltételeit. És nem csak madárból lenne több, hanem más állatból is! Az ősz végi, téli frissen szántott, vagy éppen már vetőmagot rejtő földeken még kevesebb madarat lehet látni. Ilyenkor az egerészölyvek és vörös vércsék mellé társulnak az északi tundrák irányából érkező gatyás ölyvek (Buteo lagopus) és kékes rétihéják (Circus cyaneus). Meg néhány egyéb, ritkább vendég is…

Egy apró novemberi meglepetés a földút szélén: sárgacsőrű kenderike (Linaria flavirostris) (Fényképezte: dr. Sós Endre)

Egy ilyen, mára sajnos erősen megritkult „vendégbe” sikerült belefutnom 2021. november 18-án, mikor is a területet átszelő földúton egy kisebb csapat énekesmadarat pillantottam meg. Már elsőre, szabad szemmel is látszott, hogy ezek bizony sárgacsőrű, régi nevükön téli kenderikék (Linaria flavirostris) lesznek. Természetesen mire előszedtem a távcsövemet, odébb repültek, de szerencsére láttam, hogy nagyjából hova szálltak le. Így a repcehajtások közepette követtem őket, és miután megtaláltam az 5 példányos csapatukat, már szemernyi kétség sem maradt bennem a határozásukat illetően.

A sárgacsőrű kenderike nálunk is előforduló alfaja Skandinávia magasabb, kopár térszínein költ, ahol a földre, esetleg alacsonyabb bokorra rakja a fészkét. A hazai pusztákon még az elmúlt évszázad végén is rendszeres őszi átvonuló és téli vendég volt, ám az utóbbi évtizedekben nagyon megritkultak hazai megfigyelései. Most már évente csak 2-3 alkalommal észlelik kisebb csapatait. A fogyásuk okáról/okairól csak találgatunk, de valószínűleg köze lehet éghajlatunk változásához. Ugyan az európai állománya csak kismértékű csökkenést mutat, viszont a fészkelőterülete déli részeiről eltűnt a faj.

A mezőgazdasági táblák közti apró gazosokban táplálkozik a „téli kenderike” (Fényképezte: Mohácsi Gábor)

Az itteni madarak híre gyorsan körbement a honi madarászok között, és az elmúlt napok során többeknek sikerült szemügyre venniük ezeket az aprócska pintyféléket. Érdekes, hogy a terület ugyan ténylegesen egy „agrársivatag”, ám mégis viszonylag rendszeresen előfordulnak itt olyan énekesmadár-fajok, amelyek az északi tundrákon költenek. Nem igazán tudjuk, hogy mi lehet ennek az oka. Elképzelhető, hogy ez egy tradicionális vonuló-, telelőhelyük, vagy éppen a Kárpátokat átrepülve ez az egyik első alföldi terület, ahol megpihenhetnek, esetleg a máshol is gyakori, gyomnövényként számon tartott madárkeserűfű (Polygonum avicalare) állományai vonzzák őket. De ami biztos, hogy a hósármányok (Plectrophenax nivalis) kisebb csapatait vagy magányos példányait minden évben látjuk ezen a környéken, de megfigyeltük már itt a jóval ritkább sarkantyús sármányt (Calcarius lapponicus) és havasi fülespacsirtát (Eremophila alpestris) is. Valamint, reméljük nem utoljára, a sárgacsőrű kenderikét!

Egy másik, a területre jellemző téli madarunk, a hósármány (Fényképezte: Fitala Csaba)

Szerző: Balázsi Péter

Felhasznált irodalom:

Keller, V., Herrando, S., Vorísek, P. et al. (2020). European Breeding Bird Atlas 2: Distribution, Abudance and Change. European Bird Census Council & Lynx Edicions, Barcelona.

Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) (2021). Magyarország madáratlasza. Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.

Kapcsolódó

2022/1. - 2. Welcome to Eger

2022/1. - 2. Welcome to Eger

2022.08.23. 15:22
Willkommen in Eger [13.03.2022-19.03.2022]Wir sind beide am Sonntag den 13.03 angekommen. Da der 15.03 der ungarische Nationalfeiertag ist, war auch der Montag frei. Glücklicherweise hatten sich Kornelia und Balazs bereits Gedanken um die Gestaltung der beiden Tage gemacht und zeigten uns Eger und die Umgebung. Am Montag waren wir in Cserépfalu wandern und besichtigten die Suba-lyuk höhle, den Felhagyott kőfejtő Aufschluss und den Odor Castleruin Ausblick. Nach der Anstrengung gingen wir gemeinsam in einem Restaurant in einem Nachbarort essen.Dienstag, der 14.03 sind wir in die Innenstadt von Eger gefahren. Angefangen bei der Eszterházy Universität gab uns Kornelia eine Stadtführung und wir liefen unter anderem am Minarett vorbei, hoch zur Burg. Wir sahen uns den Heldensaal an und im gotischen Bischofspalast die Ausstellung über die Besetzung von Eger. Anschließend war es kurz vor vier, eine wichtige Uhrzeit für Eger. Um 15.52Uhr wird jeden Tag ein Schuss aus einer antiken Waffe abgefeuert, um an die Besetzung von 1552 zu erinnern.Am Mittwoch (15.03) war unser erster richtiger Arbeitstag, an dem wir erst allen vorgestellt wurden und uns anschließend begannen genauer mit dem Nationalpark zu beschäftigen. Am nächsten Tag ging es dann auch direkt in die Natur bei Bükkzsérc, um Pinienbäume (Pinus pinea) von einer Grasfläche zu entfernen. Diese beinhaltet eine wichtige und geschützte Flora und Fauna die durch die invasiven Bäume gefährdet wird. Samstags beteiligten wir uns an einer Müllsammelaktion in Andornaktálya.
Tovább olvasom
7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

2023.04.19. 14:28
Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen.Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten. Am nächsten Morgen wollten wir eigentlich draußen arbeiten, aber es hat so in Strömen geregnet, dass sich stattdessen auf die Vorbereitungen für die später am Tag stattfindende Feier anlässlich des Jahresendes und der Heirat einer Mitarbeiterin konzentriert wurde. Dabei konnten wir uns viel mit dem Ranger Marton und der Mitarbeiterin Dora unterhalten, die uns nicht nur über ihre Arbeit, sondern auch über ihren Alltag einiges erzählt haben. Außerdem durften wir einige selbstgemachte ungarische Köstlichkeiten wie „Palacsinta“ – eine Art dünner Pfannkuchen – probieren. Als wir am Mittwochmorgen aus dem Fenster geschaut haben, konnten wir mit Vergnügen feststellen, dass nicht nur der Regen aufgehört hatte, sondern auch die Sonne schien. Dadurch konnten wir die anderen an diesem Tag bei der Arbeit rund um das Haus unterstützen, die vor allem Gartenarbeit vorsah. Unser letzter Tag in der Mátra-Region begann mit Arbeit auf den Grünländern mit vier Ranger:innen. Das bedeutet, dass wir in Mátraszentimre die Bäume, die die Ranger gefällt und kleingesägt hatten, auf Stapel schichten sollten. Gefällt wurden die Pinien, weil diese in Ungarn eine invasive Pflanzenart sind. Als invasive Pflanzenart haben sie hier keine natürlichen Feinde und damit einen Vorteil gegenüber einheimischen Pflanzenarten, denen sie dann auch Platz, Licht und Mineralien wegnehmen. Nach getaner Arbeit ging es dann von Gyöngyös mit dem Bus für uns zurück nach Eger.Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen. Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten.
Tovább olvasom