Egy hét egy faj 7. - A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetet ünnepeljük 2025.11.17. 11:43

A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény- és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt. A Mátrai Tájvédelmi Körzet fennállásának 40. évfordulóját ünnepelve, hetente megjelenő cikksorozatunk keretében az év végéig hétről hétre bemutatunk egy-egy, a területre jellemző emblematikus fajt.



A fűzfapattanó (Elater ferrugineus) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a pattanóbogárfélék (Elateridae) családjába tartozó faj.

Az egyik legnagyobb termetű pattanóbogár fajunk, melynek testhossza kb. 17–20 mm. Testének alakja a pattanóbogarakra jellemző, megnyúlt, hátrafelé hegyesedő. Teste barnásvörös, felül sárgás szőrzettel borított.

Fűzfapattanó imágó

Eurázsiai elterjedésű faj, nyugaton az Egyesült Királyság, északon Norvégia és Svédország, keleti irányban Oroszország, délen pedig Törökország az elterjedési határa. Magyarországon többek között a Mátrából, a Bükkből, a Bakonyból, a Gemencből, illetve a debreceni Nagyerdőből mutatták ki.

Lárvája többnyire a faodvak alsó, nedvesebb, földdel érintkező korhadékában fejlődik és ragadozó életmódot folytat. Imágója általában alkonyatkor aktív, fényre is repül, de megfigyelték már nappal is, csertölgy kifolyó nedvét szívogatva.

Faodú

Élőhelyén az odvak vizsgálata mellett erjedő gyümölcsöt tartalmazó csapdával is kimutatható. Tápnövényét tekintve, korábban füzesekből volt ismert, azonban napjainkra több fafajból, többek között tölgyekből, juharokból, hársból, bükkből, gyertyánból is előkerült.

Tápláléka többek között a virágbogarak lárvái (pajorok), de ahol együtt fordulnak elő, ott a fokozottan védett remetebogár (Osmoderma barnabita) lárváit is zsákmányolja. A remetebogár által kibocsátott, a párkeresést segítő feromonra nemcsak annak hímjei reagálnak, hanem azok ragadozója, a fűzfapattanó lárvája is.

Remetebogár a fűzfapattanó lárvával

A fűzfapattanó az odvas, idős fákban bővelkedő, természetvédelmi szempontból jelentős erdők egyik indikátorfaja. Fontos megjegyezni, hogy élőhelyén az odvakban több generáció fejlődik, ezen túlmenően itt jellegzetes „odúközösségeket” találhatunk, ahol ökológiai igényeik hasonlóságának eredményeképpen a fűzfapattanó mellett többek között a fokozottan védett kék pattanó (Limoniscus violaceus), az éknyakú pattanó (Ischnodes sanguinicollis), hegyesszárnyú pattanó (Megapenthes lugens) vagy jelenleg csak a Mátrából és a Bükkből kimutatott odúlakó pattanó (Crepidophorus mutilatus) is előfordul. Megőrzésük csak az idős, odvasodó faegyedek megóvásával, idős erdőrészletek védelmével biztosítható, hiszen csak ezekben alakulhatnak ki természetes módon faodvak. Fontos, hogy ezek az idős erdők egymással többé-kevésbé érintkezzenek, hogy az élőhely folytonossága fennmaradhasson.

A fűzfapattanó védett fajunk, egyedenkénti természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Fotók: Németh Tamás, Magos Gábor

Irodalomjegyzék:

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről

Merkl O. & Víg K. (2009): Bogarak a pannon régióban. – Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely

Kovács T. & Németh T. (2012): Ritka szaproxilofág álpattanóbogarak, pattanóbogarak és lárváik a Mátra és a Bükk területéről (Coleoptera: Cerophytidae, Elateridae). – Folia historico-naturalia Musei Matraensis, 36: 19–28.

Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom