A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény- és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt. A Mátrai Tájvédelmi Körzet fennállásának 40. évfordulóját ünnepelve, hetente megjelenő cikksorozatunk keretében az év végéig hétről hétre bemutatunk egy-egy, a területre jellemző emblematikus fajt.
A csermelyaggófű vagy csermelyaggóvirág (Tephroseris crispa) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, azon belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó dekoratív évelő növény. Hazánkban védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke egyedenként 10 000 Ft.
Akár méteresnél is nagyobbra megnő, pókhálósan szőrös vagy kopaszodó. Tő- és alsó szárlevelei a levéllemeznél hosszabb nyelűek, tojásdad lemezűek, kissé szíves vállúak, élesen fogas szélűek, kopaszak vagy kissé pókhálósan szőrösek. Május közepétől június végéig nyíló sárga vagy narancssárga virágai a szár csúcsán ernyőben fejlődnek. Fészkei csöves és nyeles virágokból állnak, utóbbiak hosszúak, keskeny-szálasak. A fészekörvből a sugárvirágok 1-2 cm-re állnak ki. Kaszattermései repítőszőrök segítségével terjednek.
Közép-eurázsiai flóraelem, hegyvidéki, inkább mészkerülő faj. Mint ahogy neve is mutatja, vizes élőhelyekhez kötődik, patak menti magaskórósok, éger- és kőrisligetek, a Mátrában kifejezetten forráslápok, illetve forrásgyepek növénye.
Sokszor a szintén védett keserű kakukktormával (Cardamine amara) együtt fordul elő.
Hazánkban a Bükk, a Mátra és a Karancs térségében találhatóak populációi, melyeket azonban egyre erősebben veszélyeztet a szárazodó klíma, az egyre gyakoribb aszályos időszakok és forró nyarak. A víztöbblet által befolyásolt élőhelyeit – mint sok más mátrai élőhelyet – a klímaváltozás mellett a növényevő vadfajok rágása és taposása, valamint a vaddisznó túrása is jelentős mértékben veszélyezteti. A visszarágott és dagonyává változtatott forrásgyepek száma folyamatosan nő a hegységben, a tendencia megállítása kiemelt természetvédelmi cél.
Fotók: Magos Gábor
Irodalomjegyzék:
13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről
Farkas Sándor (szerk., 1999). Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó
