A Nógrád-Ipoly Tájegységhez július végén Palotásról érkezett bejelentés, miszerint találtak egy ragadozó madárfiókát. Telefonos beszélgetést követően a bejelentőtől kaptunk egy e-mail-t is, amiben megadta a pontos címet, illetve csatolt egy képet a madárról. Egy vörös vércse volt.

Amikor a környezetszennyezés hatásairól van szó, gyakran tűnnek fel megkapó felvételek műanyagot lenyelő tengeri madarakról, hálóba akadt delfinekről vagy műanyag karikába szorult tengeri teknősökről. Nem kell azonban egzotikus tájakra utaznunk ahhoz, hogy hasonlót lássunk, sajnos hazánkban is akadnak ilyen jelenségek.

Az invázió szó hallatán legtöbbször az agresszívan terjedő, idegenhonos állat- és növényfajok jutnak eszünkbe, mint például a selyemkóró, a parlagfű, vagy az ázsiai márványospoloska. Ezek a fajok rendszerint más kontinensről, emberi közvetítéssel jutottak el hozzánk. Rohamos terjeszkedő képességük sok fejfájást okoz az embereknek, de sajnos még nagyobb veszélyt jelent az őshonos élővilág számára.

Az idei télen hósármány (Plectrophenax nivalis), és sárgacsőrű kenderike (Linaria flavirostris) is megjelent a Cserhátalján. Néhány évvel ezelőtt sikerült felfedezni, hogy a térség mezőgazdasági területein rendszeresen telelnek hósármányok.

Az aktív természetvédelem egyik legrégebben alkalmazott módja a mesterséges madárodúk kihelyezése. A jelenlegi tájhasználat és erdőgazdálkodás mellett sajnos általános probléma az idős, és odvasodó fák hiánya Magyarországon.

Az utóbbi években egyre nagyobb feladatként hárul Igazgatóságunkra a sérült madarak mentése. Évről évre egyre több bejelentés érkezik hozzánk bajba jutott védett madarakról, melyeket a befogás után minden esetben igyekszünk meggyógyítani, felerősíteni, majd visszaengedni a természetbe.

November elején három példány vörösnyakú ludat (Branta ruficollis) sikerült észlelnünk Hatvan térségében, a régi cukorgyári ülepítőtavak, újabb nevén a Kincsem-tó környékén.

Az idei év extrém szárazsága komoly nehézségek elé állította a vízhez kötődő madárfajokat. A fészkelő- és táplálkozó területek egy része teljesen megszűnt, mivel ezek kiszáradtak a megfelelő vízutánpótlás hiányában.

Az elmúlt időszakban jelentkező extrém vízhiány újabb kihívások elé állítja Igazgatóságunkat is. Sajnos egyre inkább szembesülnünk kell a klímaváltozás negatív hatásaival, melyek egészen új feladatokat rónak ránk.

Hazánkban még kissé szokatlan jelenség, hogy vándorsólymok urbanizálódnak, és városok épületein kezdenek költésbe.

A partimadarak speciális élőhelyi igényekkel bíró fajcsoport, fajainak szinte mindegyike csökkenő állománynagysággal jellemezhető világszerte.

Az uráli bagoly az Északi-középhegység szórványos, fokozottan védett bagolyfaja. Nagy termete, sárga csőre, és jellegzetes szürkés tollazata igazán impozáns megjelenést kölcsönöz neki.

A hangyaboglárkák kétségkívül a legkülönlegesebb fajok közé tartoznak a lepkék rendjén belül. Életmódjuk több szempontból is speciális, s ennek köszönhetően ritka, sérülékeny fajokról van szó.

Életmódját tekintve kétségkívül az egyik legkülönlegesebb hazai madárfajunk a keresztcsőrű.

A Mátra vulkanikus tömbjében több helyen is találkozhatunk kisebb-nagyobb, természetes úton létrejött sziklafallal.

Az elmúlt hétvégén került megrendezésre a 18. Országos Sasszinkron a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében.

2021 januárjában őrszolgálatunknak egy törpekuvikot sikerült felfedeznie a Mátrában. Nagy meglepetést okozott feltűnése, hiszen országosan is ritka fajról van szó, a Mátra hegységben pedig mindössze két alkalommal fordult eddig elő.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálata egyik kiemelt feladatának tekinti a középhegységi erdőkben - az erdőgazdálkodókkal együttműködve – a minél változatosabb erdőszerkezet elérését.

Az utóbbi években egyre több hírt hallhatunk arról, hogy a fecskéink száma drasztikusan csökken

Szokásos módon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Heves Megyei Helyi Csoportjával karöltve az idei évben is felmértük a Mátrában található uhu revíreket a kotlási időszak elején.

Rendkívül ritkán kerül szem elé ez a gyönyörű faj, de Molnár Márton kollégánk lencsevégre kapta.

A Mátrai Tájegység természetvédelmi őreinek nemrégiben illegálisan tartott bütykös hattyúk miatt kellett intézkedniük.

Július elején botanikusoktól kaptunk egy igazán érdekes információt, miszerint Parádsasvár közelében találtak néhány tő ciklámenlila nőszőfüvet (Epipactis placentina).

Természetvédelmi őrszolgálatunk az utóbbi időben sajnos többször észlelte, hogy a földhasználók különböző mezőgazdasági és területkezelési munkákat nem megfelelő időpontban végeznek és ezzel számos védett madárfaj fészkelését veszélyeztetik.

Az uhu (Bubo bubo) a legnagyobb termetű hazai bagolyfajunk. Főként a hegylábi területek ritka fészkelője, jellemzően kőbányákban és sziklafalakon költ.

Az ősz folyamán több Natura 2000 gyepterület kezelését végezte el a természetvédelmi őrszolgálat a Mátrában. A hegységben valaha nagy kiterjedésű gyepek voltak az állattartásnak köszönhetően, mára azonban jelentős részük becserjésedett, vagy beerdősült a felhagyást követően.Mivel ezek a hegyvidéki füves területek számtalan értékes növény- és rovarfajnak nyújtanak élőhelyet, így megpróbáljuk kaszálással fenntartni a meglévőket, valamint a cserjeállomány visszaszorításával új gyepterületeket visszanyerni.

Október 7-én a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nógrád Megyei Helyi Csoportjával közösen programot szerveztünk az Európai Madármegfigyelő Napok alkalmából. A helyszín a Bátonyterenye mellett elterülő Tarján-pataki mocsár volt, ahol madárgyűrűzéssel ismerkedhettek a látogatók.

Az idei év igen kedvező volt a díszes tarkalepke számára, élőhelyein nagy számban repült, így könnyen megtalálható volt. Ebből következően a Mátrai Tájegység területén is több potenciális élőhelyét felmértük.