Az uhu (Bubo bubo) a legnagyobb termetű hazai bagolyfajunk. Főként a hegylábi területek ritka fészkelője, jellemzően kőbányákban és sziklafalakon költ.
Fokozottan védett, magyarországi állománya mindössze 70-80 pár körül mozog.A hetvenes években állománya annyira lecsökkent, hogy csaknem kipusztult az országból.
Fészkén kotló uhu (Fotó: Molnár Márton)
Ritka fajról lévén szó, fontos az állomány változásainak folyamatos nyomon követése a populáció védelme érdekében. A Mátrai Tájegységben az idei tavaszon is leellenőriztük az ismert revireket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Heves Megyei Helyi Csoportjának közreműködésével. Mindenhol megállapítottuk, hogy foglalt revirről van-e szó, illetve azt is, hogy költésbe kezdtek-e a madarak. A jelenlétre utaló jeleket viszonylag könnyen megtalálhatjuk köpetek, zsákmánymaradvány, valamint a sziklákon lévő ürülékek formájában. A költés bizonyítása már lényegesen nehezebb feladat, ugyanis nagy termete ellenére a kotló uhu rendkívül jól eltud rejtőzni. Sokszor igen hosszú időn keresztül kell távcsővel pásztázni a sziklafalat, mire észrevesszük a kiváló rejtőszínnel rendelkező madarat.
Bagolyköpet és zsákmánymaradványok (Fotó: Molnár Márton)
Az idei évben egy territórium megüresedett, az összes többi ismert helyszínen azonban kotlásba kezdtek a madarak. Ez mindenképpen bíztató eredmény az idei évre nézve! A következő lépésben fiókás korban fogjuk meglátogatni a költőhelyeket, amikor is kiderül, hogy sikeresek lettek-e a költések.
