Egy kis időre visszatért a vízimadárvilág a Zagyva-völgybe 2022.09.20. 09:30

Az idei év extrém szárazsága komoly nehézségek elé állította a vízhez kötődő madárfajokat. A fészkelő- és táplálkozó területek egy része teljesen megszűnt, mivel ezek kiszáradtak a megfelelő vízutánpótlás hiányában.

A vízimadarak védelme napjainkban kiemelt feladata a természetvédelemnek, s ezt leginkább a természetes jellegű vizes élőhelyek megóvásával lehet elérni.

Nagy póling Fotó: Molnár Márton

A Zagyva felső szakaszain ezek a természetes jellegű vizes élőhelyek sajnos már teljesen eltűntek a mederrendezések és lecsapolások következtében. Az idei őszön egy extrém eseménynek köszönhetően azonban mégis visszatért az élet a folyóvölgybe! A Bátonyterenye mellett található Maconkai-víztározó vízszintje ugyanis drasztikusan lecsökkent a súlyos vízhiány miatt, így vízimadarak százai jelenhettek meg rajta. Köztük olyan különleges fajok is feltűntek, melyeknek eddig alig-alig volt ismert előfordulásuk a térségben.

Barázdabillegető Fotó: Molnár Márton

De miért is jó a madaraknak, hogy lecsökkent a vízszint? A vízimadarak egy jelentős része gázlómadár, hosszú lábaikkal a vízben sétálva szerzik táplálékukat. Amennyiben túl mély a víz, úgy nem ér le a lábuk az aljzatra, és nem tudnak táplálkozni. Van továbbá egy igazán különleges fajcsoport is mely a sekély vízhez kötődik, ők a partimadarak. A parti zónában táplálkoznak, innen kapták nevüket. Számukra elengedhetetlen, hogy iszappadok is kialakuljanak, ugyanis csak itt képesek megszerezni apró ízeltlábúakból, férgekből álló táplálékukat. Ezek az iszappadok csak a folyamatos vízszintváltozás következtében jöhetnek létre.

Sárszalonka Fotó: Molnár Márton

Sokan úgy gondolják, hogy a mesterséges víztározók nagyon gazdag élővilágnak adnak otthont, ez azonban csalóka ábránd. Az emberi szem számára ugyan esztétikus az állandó vízszint és az ápolt gyepek a tóparton, ám az élővilág számára ez rendkívül szegényes élőhely. Valaha a Zagyva is rendszeresen kiöntött, és jelentős árterületei voltak. Ezeken az árterületeken vizes élőhelyek jöttek létre, melyeknek része volt a folyamatos vízszintingadozás. Az áradáskor nagyobb vizek jelentek meg, nyáron leszáradtak, egy-egy nagyobb eső révén újra feltöltődtek. Ennek megfelelően mindig alkalmas élőhelyet biztosítottak a vízimadaraknak. Ezt a nagyszerű rendszert az ember szabályozott folyómederrel, és állandó vízszinten tartott mesterséges víztározókkal váltotta fel. A valaha volt sekély vizek mély vízzé változtak, a vízimadarak így teljesen eltűntek a régióból megfelelő táplálkozóhely hiányában.

Színes gyűrűs nagy kócsag Fotó: Molnár Márton

Pedig nagyon is fontos lenne, hogy ismét legyenek alkalmas vízimadár élőhelyek a térségben! Ezt bizonyítják az idei megfigyelési adataink, melyeket a lecsökkent vízszintű Maconkai-víztározón gyűjtöttek kollégáink. Amint megjelentek az első iszappadok augusztusban, rögtön jelentős mennyiségű vízimadár is birtokba vette a területet. Az iszappadokon partfutók, cankók és lilék táplálkoztak, a sekély vízben csörgő récék és kócsagok kutattak táplálék után, a part mentén esténként több száz billegető gyűlt össze. Nem véletlen, ugyanis a Zagyva-folyót sok madár követi vonulása során. Amennyiben azonban nincs megfelelő pihenőhely, úgy kénytelenek továbbrepülni.

Kormos szerkő Fotó: Molnár Márton

A vízimadár-védelem egyik kiemelt feladata, hogy a vonulási útvonalak mentén (így a Zagyva-völgyében is) hálózatosan, megfelelő mennyiségű vizes élőhely álljon rendelkezésére a madaraknak. A hosszú vándorút ugyanis rendkívül kockázatos, amennyiben nem tudnak bizonyos időközönként pihenni és táplálkozni, úgy kudarcba fulladhat utazásuk. Bízunk benne, hogy a közeljövőben változhat a vízmegtartással kapcsolatos stratégiánk, és a mesterséges víztározók helyett/mellett helyet kaphatnak a valaha volt vízmozgásokat rekonstruáló árasztásos jellegű módszerek is. Ezek nemcsak a hatékonyabb vízmegtartást segítenék elő, de a vízimadarak és a vízi élővilág számára is rendkívül hasznosak lennének.

Sarlós partfutó Fotó: Molnár Márton

De lássuk, hogy milyen különlegességek tűntek fel idén a Maconkai-víztározón! A vízimadarak közül talán a partimadarak igénylik a legspeciálisabb élőhelyeket. Ezek a fajok, mint már említettük sajnos teljesen eltűntek a Zagyva felső szakaszáról a szabályozások óta. Bizonyos fajoknak a régióban csak egy-két előfordulási adata volt eddig ismert, most azonban többször is feltűntek! Ilyenek a nagy póling, az apró partfutó, a havasi partfutó, a sarlós partfutó, a Temminck-partfutó, vagy a parti lile. Egy igazi különlegesség is megjelent a területen, egy fiatal kis goda hosszasan időzött a víztározón. Ez a faj országos viszonylatban is ritkának mondható, itteni feltűnése pedig igazi szenzáció. A kis godával kapcsolatosan érdekesség, hogy a non-stop repülés hivatalos világrekordere, egy jeladóval ellátott példány ugyanis több mint 12 000 kilométert tett meg leszállás nélkül Új-Zéland és Alaszka között.

Csörgő réce Fotó: Molnár Márton

A partimadarak mellett más csoportoknak is kedvez az alacsony vízállás, észleltünk többek között kormos szerkőket, kis sirályt, nyílfarkú récét, kanalas récét, kis kárókatonát és még számos vízimadárfajt. Nagy kócsagok is folyamatosan jelen vannak a területen, ezek közül két színesgyűrűs példányt is sikerült leolvasnunk, egyikük a Velencei-tónál kelt fióka volt, másikuk pedig a Tápióságban lett gyűrűzve. Az alföldi vizes élőhelyek kiszáradása miatt a gémfélék idén hajlamosabbak a kóborlásra, így lehetséges, hogy ez a két példány is eljutott ide.

Parti lile Fotó: Molnár Márton

A tározó lecsökkent vízszintje következtében tehát nagyszerű vízimadár élőhely jött létre az idei őszön. Bár a jelenség mögött álló súlyos vízhiány elszomorító, ez a különleges esemény mégis felhívta a figyelmünket egy fontos természetvédelmi problémára! A térségben is szükséges lenne visszaállítani a természetes vizes élőhelyeket, ugyanis jelentős mennyiségű vonuló vízimadár igényelné ezt. Az idei évben kollégáink által gyűjtött precíz adatsorok és fajlisták ezt egyértelműen alátámasztják, hiszen közel 40 vízimadár faj, több száz példányát sikerült megfigyelni a víztározón. Bízunk benne, hogy a jövőben sikerül megnyugtató megoldásokat találni a vízhiány és a vízimadár élőhelyek problémáinak orvoslására egyaránt!

Apró partfutók Fotó: Molnár Márton

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom