Egy kis időre visszatért a vízimadárvilág a Zagyva-völgybe 2022.09.20. 09:30

Az idei év extrém szárazsága komoly nehézségek elé állította a vízhez kötődő madárfajokat. A fészkelő- és táplálkozó területek egy része teljesen megszűnt, mivel ezek kiszáradtak a megfelelő vízutánpótlás hiányában.

A vízimadarak védelme napjainkban kiemelt feladata a természetvédelemnek, s ezt leginkább a természetes jellegű vizes élőhelyek megóvásával lehet elérni.

Nagy póling Fotó: Molnár Márton

A Zagyva felső szakaszain ezek a természetes jellegű vizes élőhelyek sajnos már teljesen eltűntek a mederrendezések és lecsapolások következtében. Az idei őszön egy extrém eseménynek köszönhetően azonban mégis visszatért az élet a folyóvölgybe! A Bátonyterenye mellett található Maconkai-víztározó vízszintje ugyanis drasztikusan lecsökkent a súlyos vízhiány miatt, így vízimadarak százai jelenhettek meg rajta. Köztük olyan különleges fajok is feltűntek, melyeknek eddig alig-alig volt ismert előfordulásuk a térségben.

Barázdabillegető Fotó: Molnár Márton

De miért is jó a madaraknak, hogy lecsökkent a vízszint? A vízimadarak egy jelentős része gázlómadár, hosszú lábaikkal a vízben sétálva szerzik táplálékukat. Amennyiben túl mély a víz, úgy nem ér le a lábuk az aljzatra, és nem tudnak táplálkozni. Van továbbá egy igazán különleges fajcsoport is mely a sekély vízhez kötődik, ők a partimadarak. A parti zónában táplálkoznak, innen kapták nevüket. Számukra elengedhetetlen, hogy iszappadok is kialakuljanak, ugyanis csak itt képesek megszerezni apró ízeltlábúakból, férgekből álló táplálékukat. Ezek az iszappadok csak a folyamatos vízszintváltozás következtében jöhetnek létre.

Sárszalonka Fotó: Molnár Márton

Sokan úgy gondolják, hogy a mesterséges víztározók nagyon gazdag élővilágnak adnak otthont, ez azonban csalóka ábránd. Az emberi szem számára ugyan esztétikus az állandó vízszint és az ápolt gyepek a tóparton, ám az élővilág számára ez rendkívül szegényes élőhely. Valaha a Zagyva is rendszeresen kiöntött, és jelentős árterületei voltak. Ezeken az árterületeken vizes élőhelyek jöttek létre, melyeknek része volt a folyamatos vízszintingadozás. Az áradáskor nagyobb vizek jelentek meg, nyáron leszáradtak, egy-egy nagyobb eső révén újra feltöltődtek. Ennek megfelelően mindig alkalmas élőhelyet biztosítottak a vízimadaraknak. Ezt a nagyszerű rendszert az ember szabályozott folyómederrel, és állandó vízszinten tartott mesterséges víztározókkal váltotta fel. A valaha volt sekély vizek mély vízzé változtak, a vízimadarak így teljesen eltűntek a régióból megfelelő táplálkozóhely hiányában.

Színes gyűrűs nagy kócsag Fotó: Molnár Márton

Pedig nagyon is fontos lenne, hogy ismét legyenek alkalmas vízimadár élőhelyek a térségben! Ezt bizonyítják az idei megfigyelési adataink, melyeket a lecsökkent vízszintű Maconkai-víztározón gyűjtöttek kollégáink. Amint megjelentek az első iszappadok augusztusban, rögtön jelentős mennyiségű vízimadár is birtokba vette a területet. Az iszappadokon partfutók, cankók és lilék táplálkoztak, a sekély vízben csörgő récék és kócsagok kutattak táplálék után, a part mentén esténként több száz billegető gyűlt össze. Nem véletlen, ugyanis a Zagyva-folyót sok madár követi vonulása során. Amennyiben azonban nincs megfelelő pihenőhely, úgy kénytelenek továbbrepülni.

Kormos szerkő Fotó: Molnár Márton

A vízimadár-védelem egyik kiemelt feladata, hogy a vonulási útvonalak mentén (így a Zagyva-völgyében is) hálózatosan, megfelelő mennyiségű vizes élőhely álljon rendelkezésére a madaraknak. A hosszú vándorút ugyanis rendkívül kockázatos, amennyiben nem tudnak bizonyos időközönként pihenni és táplálkozni, úgy kudarcba fulladhat utazásuk. Bízunk benne, hogy a közeljövőben változhat a vízmegtartással kapcsolatos stratégiánk, és a mesterséges víztározók helyett/mellett helyet kaphatnak a valaha volt vízmozgásokat rekonstruáló árasztásos jellegű módszerek is. Ezek nemcsak a hatékonyabb vízmegtartást segítenék elő, de a vízimadarak és a vízi élővilág számára is rendkívül hasznosak lennének.

Sarlós partfutó Fotó: Molnár Márton

De lássuk, hogy milyen különlegességek tűntek fel idén a Maconkai-víztározón! A vízimadarak közül talán a partimadarak igénylik a legspeciálisabb élőhelyeket. Ezek a fajok, mint már említettük sajnos teljesen eltűntek a Zagyva felső szakaszáról a szabályozások óta. Bizonyos fajoknak a régióban csak egy-két előfordulási adata volt eddig ismert, most azonban többször is feltűntek! Ilyenek a nagy póling, az apró partfutó, a havasi partfutó, a sarlós partfutó, a Temminck-partfutó, vagy a parti lile. Egy igazi különlegesség is megjelent a területen, egy fiatal kis goda hosszasan időzött a víztározón. Ez a faj országos viszonylatban is ritkának mondható, itteni feltűnése pedig igazi szenzáció. A kis godával kapcsolatosan érdekesség, hogy a non-stop repülés hivatalos világrekordere, egy jeladóval ellátott példány ugyanis több mint 12 000 kilométert tett meg leszállás nélkül Új-Zéland és Alaszka között.

Csörgő réce Fotó: Molnár Márton

A partimadarak mellett más csoportoknak is kedvez az alacsony vízállás, észleltünk többek között kormos szerkőket, kis sirályt, nyílfarkú récét, kanalas récét, kis kárókatonát és még számos vízimadárfajt. Nagy kócsagok is folyamatosan jelen vannak a területen, ezek közül két színesgyűrűs példányt is sikerült leolvasnunk, egyikük a Velencei-tónál kelt fióka volt, másikuk pedig a Tápióságban lett gyűrűzve. Az alföldi vizes élőhelyek kiszáradása miatt a gémfélék idén hajlamosabbak a kóborlásra, így lehetséges, hogy ez a két példány is eljutott ide.

Parti lile Fotó: Molnár Márton

A tározó lecsökkent vízszintje következtében tehát nagyszerű vízimadár élőhely jött létre az idei őszön. Bár a jelenség mögött álló súlyos vízhiány elszomorító, ez a különleges esemény mégis felhívta a figyelmünket egy fontos természetvédelmi problémára! A térségben is szükséges lenne visszaállítani a természetes vizes élőhelyeket, ugyanis jelentős mennyiségű vonuló vízimadár igényelné ezt. Az idei évben kollégáink által gyűjtött precíz adatsorok és fajlisták ezt egyértelműen alátámasztják, hiszen közel 40 vízimadár faj, több száz példányát sikerült megfigyelni a víztározón. Bízunk benne, hogy a jövőben sikerül megnyugtató megoldásokat találni a vízhiány és a vízimadár élőhelyek problémáinak orvoslására egyaránt!

Apró partfutók Fotó: Molnár Márton

Kapcsolódó

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom