A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény- és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt. A Mátrai Tájvédelmi Körzet fennállásának 40. évfordulóját ünnepelve, hetente megjelenő cikksorozatunk keretében az év végéig hétről hétre bemutatunk egy-egy, a területre jellemző emblematikus fajt.
A hegyközi cickafark (Achillea crithmifolia) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, azon belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, pannon-balkáni elterjedésű védett faj. Hazánkban alapvetően az Északi-középhegység néhány pontján fordul elő. Alacsony humusztartalmú, főleg andeziten kialakult, szélsőséges vízgazdálkodású erubáz talajokon él meg. Élőhelyei elsődlegesen szilikát sziklagyepek, pusztafüves lejtők, sziklai cserjések és bokorerdők, de szegélyhelyzetben és felnyíló, benapozott száraz tölgyesekben is előfordul.
Szára felálló, középmagas (40-60 cm), a virágzó szárak levelei ovális-lándzsás kerületűek, kétszeresen szárnyasan szeldeltek, szürkészöldek, selymes-gyapjasak. A fészekpikkely kopasz és fényes. Virágszíne fehér vagy halványsárga, a virágzat átmérője 7-8 cm. Virágzási idejében – májustól júliusig – rengeteg rovar látogatja, ezen időszakban élőhelyein sokszor ő a legfontosabb virágzó növény a Mátrában. Steril és őszi hajtásai kis pálmafa alakzatot mutatnak, illata rendkívül jellegzetes, szinte a fajra jellemző. Erősen tarackoló gyökérzetével jelentős kiterjedésű polikormonokat alkothat. Hazai állományai stabilak, de a növényevő nagyvadlétszám folyamatos növekedése miatti élőhelyi degradáció hatásai, valamit a megjelenő inváziós fajok a populációk sérülését okozhatják. Bár tarackoló gyökérzete révén a vadhatást egész jól tűri, a rágás-taposás miatt nem jut el virágzásig az ilyen helyeken.
Fotó: Magos Gábor
