A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény- és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt. A Mátrai Tájvédelmi Körzet fennállásának 40. évfordulóját ünnepelve, hetente megjelenő cikksorozatunk keretében az év végéig hétről hétre bemutatunk egy-egy, a területre jellemző emblematikus fajt.
A havasi iszalag (Clematis alpina) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó Clematis nemzetség legritkább hazai képviselője.
Fásodó szárú, liánszerű kúszónövény. Támaszték nélkül 1–2 m magas, de szárával, levélnyél- és levélgerinckacsaival gyakran kisebb fákra vagy sziklákra is felkapaszkodik. Sziklás területeken lecsüngő, vagy a repedésekből előbújó kis termetű példányokkal is találkozhatunk. A levelek keresztben átellenesen állnak, 8–15 cm hosszúak, kétszeresen-hármasan összetettek, hosszú nyelűek. A levélkék hosszúkás tojásdadok vagy ovális lándzsásak, kihegyezettek, oldalsó levélkéi aszimmetrikus vállúak. Levélkéinek széle egyenlőtlenül bevagdaltan fűrészes.
Magányos, bókoló virágai a rövid leveles hajtás végén 8–10 cm hosszú, vékony kocsányon csüngnek. Nagy, 3–4 cm-es, keskeny-hosszúkás vagy lándzsás lepellevelei világoslilák vagy liláskékek, nagyon ritkán fehérek. Sok porzósak, melyből a külsők általában meddők, laposak és sárgák, lepelszerű megjelenésűek. Május-júniusban virágzik, beporzói méhek és darazsak. Habitusa és virágai is dekoratívvá teszik, kerti dísznövényként (testvérfajaival együtt) sok nemesített fajtája megtalálható.
Augusztus-szeptemberre megérő termése aszmagcsokor. Repítőszőrös terméskéinek bibeszála megnyúlt, kb. 3 cm hosszú, tollas, szürkésfehér. Az érett terméscsokor bozontos, parókaszerű gömböket formál.
Dealpin (alhavasi) reliktum (maradvány), hazánkban hűvös és csapadékos klímájú, tápanyagszegény szikla- és törmeléktalajokon, szurdok- és sziklaerdőkben, ritkábban montán bükkösökben él. Alpesi-arktikus flóraelem, inkább az 1000–2400 m magasságban lévő élőhelyeken található meg, de szurdokokban alacsonyabban, akár 300 m tengerszint feletti magasságon is megél. Nálunk meszes talajokon él, de magashegységi termőhelyei közt találhatóak mészmentes élőhelyei is.
Hazánkban csak az Északi-középhegység néhány pontján található meg, mely egy zempléni előfordulástól eltekintve a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén helyezkedik el. Legnagyobb számban a Bükkben találkozhatunk a fajjal, de a Mátrában is megmaradt pár populációja, a Kékes-Észak Erdőrezervátumban, illetve a Saskőn. Kisszámú lelőhelyeinek szinte mindegyike védelem alá vont terület, így a közvetlen antropogén hatások kevésbé okoznak élőhelyvesztést, legfőbb veszélyeztető tényezői az éghajlat melegedése és az egyre szélsőségesebbé váló csapadékviszonyok, valamint a növekvő vadállomány (elsősorban a muflon) legelése.
Magyarországon 1982 óta védett, egyedenkénti természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Fotók: Dr. Körmöczi László
Irodalomjegyzék:
13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről
Csapody I., Csapody V. (1982). Védett növényeink. Gondolat Kiadó
Ujhelyi P., Molnár V. A. (szerk., 2006). Élővilág enciklopédia II. - A Kárpát-medence gombái és növényei. Kossuth Kiadó
