A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra-hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény-és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt.
Az idén 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetről többek között az év hátralévő részében hetente megjelenő kis cikksorozatunkkal is igyekszünk megemlékezni, melyekben az itt élő emblematikus fajok közül mutatunk be egyet-egyet.
40 éves a Mátrai Tájvédelmi Körzet
A kezdetek
A még fellelhető archív adatok alapján a mai tájvédelmi körzet területén az első védetté nyilvánításra az 1950-es években került sor. Ettől az időszaktól kezdődően kisebb területek, egyedi értékek megyei szintű védetté nyilvánítása történt. Egyedi természeti értékként 1954-ben lett védett az azóta elpusztult parádsasvári ősjuhar, majd 1971-től Heves megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága (VB.) a megyei Természetvédelmi Bizottság javaslata alapján nyilvánított megyei védetté több területet, így például a recski Jámbor Arborétumot (1975). Nógrád megye Tanácsa VB. pedig 1977-ben nyilvánítja megyei védetté az ágasvári bükköst. Ezek az értékek később a Mátrai Tájvédelmi Körzet részeként országos védett státuszba kerültek.
A Mátrában az első országos jelentőségű védett természeti terület kihirdetésére 1959-ben (az Országos Természetvédelmi Tanács 1110/1959 számú határozata) került sor Kékestető térségében 438 hektáron. A védetté nyilvánításra a Mátrai Erdőgazdaság és az Országos Erdészeti Főigazgatóság egyetértésével a kékestetői Állami Gyógyintézet tett javaslatot. Megkönnyítette a védetté nyilvánítást, hogy ezt megelőzően már 1955-ben, az erdőterületek üzemtervezése kapcsán, 665 hektárt egészségügyi területnek jelöltek. Egy 1973-as összeállítás a védelmi célú terület kiterjedését már 527 ha-ban állapítja meg, azonban számos negatívumról is beszámol. Említi például azt, hogy a Gyógyintézet az építkezései során keletkező építési törmeléket dózerrel a parádi védett területre tolta át. Ilyen volt továbbá az is, hogy a Gyógyintézet sertéshizlaldát üzemeltetett vagy a keletkező összes szennyvizet tisztítatlanul engedte ki a markazi védett területén a völgybe. Tovább rontott a terület állapotán, hogy „egészségügyi” okokra, széldőlésekre hivatkozva nagy területen történtek fakitermelések. Ezek a természetkárosító tevékenységek egyre szaporodtak (egy már bezárt kőbánya újranyitásra, illetve kőzúzó létesítése, engedély nélküli építkezések), melynek következtében 1976-ban a kékestetői természetvédelmi terület védettségét az 5/1976 számú OTvH határozat megszüntette.
Kékestetőt védetté nyilvánító határozat_BNPI archív
Megszüntető határozat_BNPI archív
Ezt megelőzően azonban már a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1026/1971. (VI.22.) számú határozata célul tűzte ki, hogy: védetté kell nyilvánítani „országos erdőpark” formájában a Kékestől KNy-i irányba haladó országos kék jelzéstől D-re elterülő erdőség egy részét, továbbá a Galya vonalától D-re a Tóthegyesi Kilátóig, KNy-i irányban a Galya alatti tarvágástól Mátrakeresztesig terjedő területeket…. Ez a jogszabályi felhatalmazás biztosította, hogy a későbbiekben megindulhatott a védetté nyilvánítás előkészítése.
A védetté nyilvánítás alapját megteremtő jogszabály_BNPI archív
A védetté nyilvánítási előkészítési eljárást a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Egri Állami Erdőrendezősége folytatta le Dr. Gyurkó Lászlóné természetvédelmi felügyelő és Szuromi László természetvédelmi kerületvezető erdész közreműködésével. Az előkészítés az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH) által az erdőrendezőségnek leküldött, a Magyar Tudományos Akadémia Vácrátóti Intézetének javaslata, illetve a Dr. Kovács Margit botanikus által összeállított megalapozó dokumentáció és területi lehatárolás alapján történt.
Elsőként a Kelet-Mátra védetté nyilvánítására tettek javaslatot mintegy 7000 hektáron, azonban az OTvH részéről felmerült az igény, hogy a K-Mátrán kívül Észak- és Nyugat-Mátra is a tájvédelmi körzet részét képezze.
1977-es védetté nyilvánítási javaslat_BNPI archív
Ezután 17 ezer hektáron történt az előzetes kijelölés, mely Gyöngyöspata és Gyöngyösoroszi északi területeit is magában foglalta. Hosszas egyeztetés után a védetté nyilvánításra előkészített terület nagysága 12.141 ha volt. Az előkészítés kb. 1980-ra történt meg, azonban az akkori erdőgazdálkodó, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tiltakozása miatt egészen 1985-ig nem valósulhatott meg.
1985
A Mátrai Tájvédelmi Körzetet az 5/1985 (XI.22.) OKTH rendelkezéssel nyilvánították védetté 11.862,7 hektáron. A hegység kisebb nyugati, és nagyobb keleti részét foglalja magában, kikerülve a forgalmas lakó- és üdülőterületeket. A kisebbik Ágasvár környéke, a Mátrabérc még védelemre érdemes része, a másik a Kékes (amely így újra védettséget kapott) tömbje a Keleti-Mátrával, viszonylag nagyobb, összefüggő, természeti értékekben gazdag terület. A tájvédelmi körzet 12 település közigazgatási területét érinti (Bátonyterenye, Domoszló, Gyöngyös, Gyöngyössolymos, Kisnána, Markaz, Mátraszentimre, Parád, Parádsasvár, Pásztó, Recsk, Sirok).
A Mátrai Tájvédelmi Körzet kihirdetése_BNPI archív
A Mátrai Tájvédelmi Körzet volt és jelenlegi természetvédelmi őrei:
Szuromi László (1986-tól tájvédelmi körzetvezető - 2010), Czikora János (1993-2024), Urbán László (1998-), Kovács Béla (2001-2007), Magos Gábor (2008-), Szabó Lajos (2012-2016), Molnár Márton (2016-), Golen Gerhárd (2018-2022), Zsupos Vivien (2022-), Szoboszlayné Dr. Körmöczi Zsófia Éva (2024-)
Kutatástörténet
A Mátra természettudományos feltárása mintegy három évszázados múltra tekint vissza. Az első írásos említés Heves megye aranybányászatáról 1700-ból származik, majd Bél Mátyás, Heves megyét ismertető munkájában (1730-1735) geológiai és az élővilágra vonatkozó adatokat találunk. Kitaibel Pál nevét fontos kiemelnünk, aki utazásai során többször is járt a Mátrában. Naplói mind a földtani értékekkel (ásványok, gyógyvizek), mind pedig a növény- és állatvilággal, sőt a gombákkal kapcsolatban is szolgáltatnak adatokat. A Mátra részletes botanikai és zoológia feltárása a 20. század első felében indul, majd az 1976-tól kezdődően az „Északi-középhegység természeti képe” című komplex kutatási program keretében a Mátrában is megindultak a florisztikai és faunisztikai vizsgálatok. E munkához kapcsolódóan fontos kiemelnünk a Mátra Múzeum kutatóinak, köztük is Kovács Tibornak a munkáját, aki adataival és javaslataival máig segíti a természetvédelmi kezelési előírások kidolgozását. Napjainkban számos, korábban nem vagy kevéssé vizsgált, elsősorban gerinctelen csoporttal kapcsolatban végzünk, illetve készíttetünk részletes kutatásokat, melyek szintén megalapozzák a már említett előírásokat. Az utóbbi évek eredményeképpen többek között az egyenesszárnyúak (szöcskék, sáskák), szitakötők, pókok, futóbogarak, kérészek, álkérészek, lepkék előfordulási adatai gyarapodtak, illetve számos, a hegységre új faj került elő (lásd később).
Földtani értékek
A Mátra a Kárpátok vulkanikus eredetű, belső övezetének a tagja, mely a mintegy 900 km2-es területével az ország legnagyobb andezitvulkáni hegysége. Jellegzetes aszimmetrikus, déli irányban megdőlt szerkezete már távolról – különösen nyugat-keleti irányból – jól észrevehető. Ez a sajátos szerkezet hosszú évmilliók során alakult ki. A Mátra fő tömegének képződése a miocén korban történt. Mintegy 21 millió évvel ezelőtt riolittufa-szórással megindult vulkanizmus szünetekkel és igen intenzív szakaszokkal tarkítva kb. 13 millió éve fejeződött be. Legnagyobb arányú vulkáni anyagtermelés a középső-miocénben zajlott, létrehozva a hegység döntő részét adó több száz méter vastag rétegvulkáni (váltakozva egymásra települő, andezit anyagú tufa, agglomerátum és láva kőzetekből álló) sorozatot. A pleisztocén során, azaz a mintegy 10 ezer évvel ezelőtti jégkorban a Mátrát a Kárpátok védelmének köszönhetően nem borította összefüggő jégtakaró. Ebben az időben a jégkorszakok és melegebb időszakok váltakozása igen felerősítette a kőzetek aprózódási folyamatát, melynek hatására a hegység sziklásabb részein szép periglaciális kőtengerek alakultak ki. (Óvár, Ágasvár, Kékes, stb.)
Kőtenger a Kékes oldalában_Urbán László
A vulkáni kőzetek éppúgy alkalmasak lehetnek barlangképződésre, mint a mészkövek, bár kialakulásukban teljesen más folyamatok működnek közre. A Mátrában is több, kisebb-nagyobb barlangot, illetve üreget ismerünk. Kialakulásuk meglehetősen változatos: vannak gázhólyag-barlangok, kristálykamrák, tektonikus hasadékbarlangok, csuszamlással kialakult barlangok, patakvizek eróziója révén kialakult ereszek, kimállott üregek, stb. Részben a kőzetek megszilárdulásával egy időben, részben pedig azután keletkeztek. A legnagyobb és legismertebb a riodácittufában kialakult fokozottan védett Csörgő-lyuk, amelynek nehezen járható folyosói 370 m hosszan és 30 m mélységig ismertek.
Jellegzetes élőhelyek a tájvédelmi körzetben
Hegyi rétek
A hegyi kaszálórétek az ember extenzív tájhasználata során jöttek létre. Az erdők kivágása után a vágásterületen felnövő lágyszárú növényzetet folyamatosan legeltették és/vagy kaszálták, így az évszázadok során az először gyomos vágásnövényzetből értékes, gazdag növény- és állatvilággal rendelkező gyeptársulások alakultak ki. Ezeket nevezzük hegyi kaszálóréteknek (pl. a Tugár-rét).
Tavaszi hegyi rét_Urbán László
Amíg a falvakban az emberek nagy része extenzív állattenyésztéssel foglalkozott, addig ezeknek a hegyi réteknek a léte is folyamatosan biztosított volt, mert minden évben, legeltetéssel vagy kaszálással lekerült a területről az adott évben megtermelt növényi szervesanyag-mennyiség. Ennek a rendszeres gyephasználatnak köszönhető, hogy nem cserjésedtek, erdősödtek vissza a rétek. A 80-as, 90-es években a mezőgazdaság átalakulásával szinte teljesen megszűnt a falusi állattartás a Mátrában is, ami magával hozta a hegyi rétek használatának megszűnését. Tehát a réteken megtermett – korábban lelegelt vagy lekaszált – éves fűmennyiség, illetve a fák és cserjék magoncai, sarjai a gyepeken maradtak. Ezzel megindult a gyepek cserjésedésének, erdősödésének természetes folyamata (szukcesszió). Ha manapság megnézzük azokat a területeket a Mátrában, ahol a 60-as, 70-es években még rétek voltak, nagyon megdöbbentő kép fogad minket. Sok helyen már gyakorlatilag zárt erdő (általában gyertyán, rezgő nyár, nyír) van a gyepek helyén, 30-40 éves fákkal. Erre jellemző példa a Galyatető-Mátraszentimre környéki gyepek - melyek a korabeli fotók, illetve térképek tanúbizonysága szerint több száz hektárosak voltak -megszűnése. Gyepek csak ott maradtak meg, ahol nagyon vékony a talajréteg, vagy ahol időközönként történt valamilyen gyephasználat. Ez a jelenség jellemző egyébként országszerte minden olyan domb- és hegyvidéki gyepre, ahol korábban legeltetés vagy kaszálás folyt. Ezért a gyepekhez kötődő értékes növény- és állatfajok hosszú távú fennmaradása mára veszélybe került. Ezeken az élőhelyeken találjuk többek között az osztrák tárnicska (Gentianella austriaca), a fokozottan védett gömböskosbor (Traunsteinera globosa) szibériai nőszirom (Iris sibirica) vagy a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) állományait. A réteken a növényvilághoz kötődő gazdag ízeltlábú közösség él. Gyakori a védett fogasfarkú szöcske (Polysarcus denticaudatus), jelentős faj a kornistárnicson élő és magát Myrmica hangyafajokkal „felneveltető” szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) nevű lepkefaj.
Gömböskosbor_Urbán László
Szibériai nőszirom_Urbán László
Fogasfarkú szöcske_Urbán László
Sztyeprétek, sziklagyepek
A hegyoldalakat a sekélyebb termőtalajú területeken változatos, egyben fajgazdag lejtősztyepprétek borítják, melyekbe általában zárt és felnyíló szerkezetű szilikát-sziklagyepek ékelődnek. Előfordulnak az alföldi területeket valaha nagyrészt borító sztyeppek növényei, de megtalálhatók itt a melegkedvelő tölgyes aljnövényzetének fajai is. Gyakoriak a hagymás, a gumós és az évelő növények, azaz olyan fajok, melyek életmódjukkal és testfelépítésükkel, különleges „túlélő szerveik” segítségével is alkalmazkodnak a szélsőséges víz- és hőmérsékleti viszonyokhoz. Májusban, júniusban tarka virággazdagság jellemzi, de nyár végén, s ősszel is nagyon sok növény virít. A sziklagyepek jellegzetes fajai a magyar perje (Poa pannonica), a törpe nőszirom (Iris pumila) vagy a tarka imola (Centaurea triumfettii). A sztyepprétek növényközössége rendkívüli gazdag. Jellemzőek az árvalányhajas gyepek, melyben tavaszi hérics (Adonis vernalis) és a piros kígyószisz (Echium russicum), a selymes boglárka (Ranunculus illyricus) is megtalálható. Az élőhely gazdag rovarközösséggel rendelkezik, itt található többek között a leginkább kökényben fejlődő a tükrös díszbogár (Capnodis tenebrionis), a szűznemzéssel szaporodó fűrészlábú szöcske (Saga pedo). Az utóbbi évek kutatásainak köszönhetően került elő a madárpókok közé tartozó magyar aknászpók, mely hálószövedékkel kibélelt aknában várja zsákmányát.
Fűrészlábú szöcske_Magos Gábor
Tavaszi hérics_Urbán László
Erdők
Bükkösök
900 méter magasságtól magashegységi (montán) bükkösöket találunk, köztük a Mátra utolsó őserdő maradványait. A montán bükkösök hűvösebb mikroklímája, magasabb páratartalma rendkívül értékes élővilágnak nyújt élőhelyet. A növényfajok közül említést érdemel a Kárpátokban jóval gyakoribb, a Mátrában azonban csak néhány ponton előforduló pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillare) vagy egy kistermetű mérgező cserjefaj, a farkasboroszlán (Daphne mezereum). Helyenként az utak mellett is tömeges a fehér acsalapu (Petasites albus), amely szintén a magashegységek jellemző növénye. A csigafauna számára a bükkösök hűvös és nedves klímája igen kedvező feltételeket teremt, a hideg, mikroklimatikus zugokban jégkorszaki reliktum fajok is fennmaradhattak. Közéjük tartozik a barna korongcsiga (Discus rudaeratus), melynek hazánkban csak néhány előfordulása ismert, s ezek többsége a Mátrában található. Ezen felül a mátrai bükkösök egy kárpáti bennszülött fajjal, a kárpáti sziklacsigával (Faustina faustina) is büszkélkedhetnek. Azokon a helyeken, ahol a fagy hatására jelentős aprózódás következett be, igen látványos kőtengereket láthatunk. Rajtuk a Mátrára jellemző kőfolyásos törmelékerdőket találunk, helyenként összefüggő páfrányszőnyeggel, melynek jellemző fajai az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) vagy a hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), de a Mátrában csak itt él a havasi iszalag (Clematis alpina), illetve a havasi ribizke (Ribes alpinum).
Fehér acsalapu_Urbán László
Havasalji rózsa_Urbán László
Kárpáti sziklacsiga_Urbán László
Gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek
A gyertyános-tölgyesek a magasabb, szubmontán térségek jellegzetes növénytársulásai. A kocsánytalan tölgy mellett a gyertyán jelentős arányban van jelen, kísérő fafajként pedig főként a madárcseresznye és a korai juhar fordul elő. Kevés cserjefaja közül kiemelhető a közönséges mogyoró. Jellemző még a tavaszi hagymás-gumós (geofiton) növények rendszeres megjelenése is. Védett fajai közül a tájvédelmi körzetben csak egy ponton előforduló nyugati csillagvirágot (Scilla drunensis) vagy a viszonylag gyakori kétlevelű sarkvirágot (Platanthera bifolia) említjük meg.
A cseres-tölgyesek természetes körülmények között változatos szerkezetűek, részben zárt lombkoronaszinttel és közepesen fejlett cserjeszinttel. Aljnövényzetüket főként szárazságtűrő fű- és sásfajok, valamint a pillangósvirágúak erőteljes jelenléte határozza meg. A csertölgy és a kocsánytalan tölgy mellett gyakori elegyfafaj a mezei juhar és a barkócaberkenye, továbbá több cserjefaj is megjelenik, például a fagyal, a bibircses kecskerágó és az egybibés galagonya. Az itt előforduló leggyakoribb védett növény a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), de ritkán a gérbics (Limodorum abortivum) is megtalálható itt . A Mátrában szárazabb és üde termőhelyű tölgyesek is vannak, ám csak egy-két helyen fordul elő bennük jelentősebb víztöbblet. Ilyen „vizenyős tölgyesben” egyetlen előfordulását ismerjük a kockásliliomnak (Fritillaria meleagris), mely alapvetően síkvidéki lakó, mocsár- és láprétek, ligeterdők ritka növényfaja.
Nyugati csillagvirág_Urbán László
Gérbics_Urbán László
Mindkét társulással kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy domborzati adottságaikból eredően az elmúlt évszázadokban is viszonylag könnyen elérhető volt a faanyagra „éhes” ember számára, ez pedig rányomta bélyegét az élőhelyekre. Sok helyen nagy kiterjedésű egykorú állományokat találunk, melyek nélkülözik a szerkezeti változatosságot, egyes fa- és cserjefajok pedig nem vagy csak nagyon kis számban fordulnak elő bennük és a holt faanyag aránya is minimális vagy éppen nulla.
Pionír erdők
Az egykori gyepgazdálkodás során kialakított irtásréteken a kezelések (legeltetés, kaszálás) megszűnése után megindult a cserjésedés, majd pedig a beerdősödés. Ezeken az élőhelyeken jellemző, hogy elsőként az ún. pionír fafajok (kecskefűz, rezgőnyár, nyír) jelennek meg. Ezekben erős populációi élnek a rezgőnyárhoz, kecskefűzhöz vagy nyírhez kötődő fajoknak, melyek a tájegység más területein az erdőgazdálkodási tevékenység miatt, az elegyfafajok eltávolítása következtében már megritkultak. A vizsgálatok során mintegy 400 lepkefaj előfordulását mutatták ki. Elsőként került elő a Mátrából az országosan is ritkának számító nagy nappali araszoló (Archiearis partenias), valamint így találtuk meg a védett nyírfa púposszövő (Pheosia gnoma) eddig ismert legerősebb mátrai állományát. Hosszú idő óta ismét előkerült a vörös rókalepke (Nymphalis xanthomelas). Gyakoribb fajnak számít ezeken az élőhelyeken az egyébként szórványos előfordulású, védett gyászlepke (Nymphalis antiopa) és nagy színjátszólepke (Apatura iris).
Korallgyökér_Urbán László
Nyírfa púposszövő_Urbán László
Melegkedvelő tölgyesek
Az igen magas természetvédelmi értékű, nagy fajgazdagságú növénytársulás a Mátra déli oldalain, lefutó gerincein található melegkedvelő tölgyesek. Jellegzetessége a molyhos tölgy mellett a húsos som előfordulása. Termőhelyi adottságok következtében a lombkorona felnyílik, a lékekben lejtősztyepp foltokat találunk. Növényfajai közül a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), gérbics (Limodorum abortivum), Janka-tarsóka (Thlaspi jankae), méregölő sisakvirág (Aconithum anthora). A jó természetességű, öreg molyhos-tölgyes erdők kiemelkedően értékes faja az Anker-araszoló (Erannis ankeraria). Nősténye röpképtelen, ezért élőhelyéhez erősen kötődik. Egy esetleges fakitermelés azon a helyen a faj kipusztulását okozhatja. Sajátos lepkefaja az élőhelynek a repülés közben zörgéshez hasonlító hangot kibocsátó zörgőbagoly (Rileyiana fovea).
Melegkedvelő tölgyes_Urbán László
Pannongyík_Magos Gábor
Bajszos sármány_Molnár Márton
Források, forráslápok, kisvízfolyások, égerligetek
A Mátrában mintegy 360 forrást ismerünk. A felszínre szivárgó nedvesség szétterülve sajátos élőhelyeket, ún. forráslápokat vagy forrásgyepeket hoz létre, melyek az előző, hűvösebb korok emlékét idézve jó néhány hidegkedvelő növény és állatfaj utolsó menedékeit jelentik. Ezeken az élőhelyeken fordulnak elő a Magyarországon csak a Mátrában található, nem túl feltűnő hegyi perje (Poa remota) vagy a csermelyaggófű kis állományai. A forrásokból táplálkozó kisvízfolyásokat az alsóbb, kiszélesedő szakaszokon égerligetek kísérik, egyes lefolyástalan mélyedésekben pedig égerlápok jöttek létre. A patakok vize hideg, oxigéntartalma magas, így sok csak a hegyvidékre jellemző állatfajnak is élőhelyet nyújtanak. A hideg vizű patakokban fejlődik a fekete-sárga színezetű, hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentata) lárvája, mely itt a patakok „csúcsragadozójának” tekinthető. A gerincesek közül említést érdemel, a sárgahasú unka (Bombina variegata), gyepi béka (Rana temporaria) vagy a gőték közül a ritka alpesi gőte (Triturus alpestris).
Forrásláp mocsári gólyahírrel_Magos Gábor
Sugárkankalin_Urbán László
Hegyi perje_Magos Gábor
„Szentélyerdők”
Erdeink természetességét, „jóságát” jelzi, hogy megtalálhatók bennük az idős, több száz éves faegyedek, illetve az, ha nagy mennyiségben található elhalt, földön fekvő vagy álló faanyag. Őserdők esetében ennek az aránya a teljes fatömeg 30 %-át is elérheti. Ezek az odvas, korhadó, gombás fák sok faj számára biztosítanak mással nem pótolható élő- és búvóhelyet, jelentenek táplálékforrást. Ilyen fákban élnek a hamvaskék-fekete mintázatú havasi cincér (Rosalia alpina) vagy a kistermetű, de különleges külsejű tülkös szarvasbogár (Synodendron cyilindricum) lárvái. Vörösen korhadó faanyagban találjuk többek között a nyolcpettyes virágbogár (Gnorimus variabilis) vagy a mindössze 4-5 mm-es szőrős szarvasbogár (Aesalus scarabaeoides) lárváját, melyeket többek között a pattanóbogarak lárvái fogyasztanak. Hatalmas méretű odvakban fordul elő többek között a fokozottan védett remetebogár (Osmoderma barnabita) vagy a fűzfapattanó (Elater ferrugineus) Az odvas faegyedekben számos madár- és emlősfaj is élőhelyet talál. A madarak közül megemlíthető a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) vagy a fekete harkály (Dryocopus martius). Az emlősök közül igen nagy értéket képviselnek a fokozottan védett denevérfajok, többek között az óriás koraidenevér (Nyctalus lasiopterus) vagy a nagyfülű denevér (Myotis bechsteini), melyek szaporodó helyként, illetve téli tartózkodóhelyként is a nagyméretű faüregeket használják. Ezek az odvak összességében az állatvilág „társasházait” jelentik.
Tülkös szarvasbogár_Urbán László
Fehérhátú fakopáncs_Magos Gábor
A tájvédelmi körzet területén a cikk elkészülése idején 3 fokozottan védett növényt, 152 védett növényt, 26 fokozottan védett és 235 védett állatfajt tartunk nyilván.
Erdőrezervátumok
Az erdőrezervátumok olyan fokozottan védett területek, ahol az erdő természetes folyamatai zavartalanul végbemehetnek, így azok megismerhetővé, tanulmányozhatóvá válnak. Megtalálható bennük a maximális életkorukat elért, idős, óriás méretű fáktól az egy éves magoncokig minden korosztály, jelen vannak az erdő különböző fejlődési fázisai, a holt faanyag minden megjelenési formája. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén lévő erdőrezervátumok jegyzékét az egyes védett természeti területek erdőrezervátummá nyilvánításáról szóló 3/2000. (III. 24.) KöM rendelet tartalmazza. A Mátrában két erdőrezervátum kihirdetésére került sor.
Mindkét erdőrezervátum esetében fontos megemlíteni, hogy a megalapozó kutatásokat, felméréseket 1974-től, majd később a területi lehatárolásokat a Vásárhelyi István Természetvédelmi Kör végezte Czájlik Péter vezetésével.
Fotó: Czájlik Péter soproni hallgatók körében - talajtérképezés a Kékes-Észak Erdőrezervátum aljában (Fotó: Bidló András, 2004)
A Kékes Erdőrezervátum a Kékes tömbjének északi oldalán, a csúcs alatt található, mintegy 700-950 méteres tengerszint feletti magasságban. Magterülete 55 ha, a védőzóna nagysága pedig 88 ha. A Kékes bükkösei a Károlyiak birtokai voltak, leginkább vadászerdőként történt a hasznosításuk. Korábbi érintetlenségüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1870-ben még keselyűk fészkeltek a területen, de a barnamedve vagy a farkas is állandó lakója volt az erdőrengetegnek. Az adatok alapján, a magterületén sohasem folyt intenzív erdőgazdálkodás, az írásos feljegyzések szerint az 1850-es években is őserdő állt itt.
Szintén 2000-ben került sor Mátraszentimre közigazgatási területén a Csörgő-völgyi Erdőrezervátum kihirdetésére, mintegy 51 ha magterületen, illetve 82 ha védőzónával. 1989-től indult a „Csörgő-völgyi erdődinamikai projekt”, melynek erdőszerkezeti, erdődinamikai vizsgálatokra, illetve a védett növény- és állatfajokkal kapcsolatos adatgyűjtésre is sor került. E kutatásokkal dokumentálni lehetett, hogy az erdőszerkezet változása hogyan befolyásolja az egyes fajok térbeli és időbeli elterjedését. A rendszeres vizsgálatok magukban foglalták a fafaj összetétel minőségi és mennyiségi viszonyait, a gyepszint, cserjeszint, illetve lombkoronaszint változásait. Az újulatban felmérték az egyes fafajok elegyedési stratégiáját, illetve az aljnövényzet mintázatát. Fontos adatsor keletkezett a védett növény- és állatfajok évenkénti felmérése során, illetve, hogy az erdőszerkezet változása hogyan hatott e fajok állományaira.
Bükkös ősszel_Urbán László
Natura 2000 területek a tájvédelmi körzetben
Natura 2000 területek jogi alapját az Európai Unió két természetvédelmi irányelve – a Madárvédelmi (79/409/EEC) és az Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EEC) – biztosította. A Natura 2000 hálózatot a madarak védelmére kijelölt különleges madárvédelmi területek (KMT ill. angolul: SPA), valamint az élőhelyek, növény- és más állatfajok védelmére kijelölt kiemelt jelentőségű és különleges természetmegőrzési területek (KTT ill. angolul SCI) alkotják. A Natura 2000 hálózat láncszemeinek azokat a területeket jelölték ki, amelyeken az említett irányelvek mellékleteiben felsorolt fajok vagy élőhelyek jelentős állományban megtalálhatók.
Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendeletben kihirdetett és az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V.11.) KvVM rendelet mellékleteiben közzétett Natura 2000 hálózathoz tartozó területek a tájvédelmi körzetben:
HUBN10006 „Mátra” nevű különleges madárvédelmi terület (részét képezi a Mátrai Tájvédelmi Körzet is.. Kiterjedése: 37743 ha. Jelölő madárfajok: parlagi sas (Aquila heliaca), kis békászó sas (Aquila pomarina), császármadár (Bonasa bonasia), uhu (Bubo bubo), lappantyú (Caprimulgus europaeus), fekete gólya (Ciconia nigra), kígyászölyv (Circaetus gallicus), kék galamb (Columba oenas), haris (Crex crex), fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus), fekete harkály (Dryocopus martius), bajszos sármány (Emberiza cia), vándorsólyom (Falco peregrinus), örvös légykapó (Ficedula albicollis), kis légykapó (Ficedula parva), tövisszúró gébics (Lanius collurio), erdei pacsirta (Lullula arborea), hegyi billegető (Motacilla cinerea), füleskuvik (Otus scops), darázsölyv (Pernis apivorus), hamvas küllő (Picus canus), uráli bagoly (Strix uralensis), karvalyposzáta (Sylvia nisoria)
HUBN20049 jelű, „Mátrabérc – Fallóskúti-rétek” nevű különleges természetmegőrzési terület. Kiterjedése: 1506 ha. Jelölő élőhelyek: Szubkontinentális peri-pannon cserjések (40A0), Pannon sziklagyepek (6190), Szubpannon sztyeppek (6240), Sík- és dombvidéki kaszálórétek (6510), Hegyi kaszálórétek (6520), Szubmontán és montán bükkösök (9130), Lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői (9180), Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0), Pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel (91H0), Pannon cseres-tölgyesek (91M0). Jelölő fajok: leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus), nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), havasi cincér (Rosalia alpina), csíkos medvelepke (Callimorpha quadripunctaria), magyar tavaszi-fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii), közönséges denevér (Myotis myotis), kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros).
HUBN20047jelű „Mátra északi letörése” Kiterjedése: 780 hektár. Jelölő élőhelyek: Hegyi kaszálórétek (6520), Közép-európai hegyvidéki szilikátos sziklatörmelék-lejtők (8150), Szubmontán és montán bükkösök (9130), Lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői (9180), enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0), Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0), pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel (91H0). Jelölő fajok: kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus), havasi cincér (Rosalia alpina), sárgahasú unka (Bombina variegata), nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), közönséges denevér (Myotis myotis), hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii).
Természetvédelmi kezelés
Az 1992-es kárpótlási törvénnyel Magyarországon megindult a privatizáció. A termelőszövetkezetek megszűnése előtt a tájvédelmi körzet területén 6 termelőszövetkezet összesen 2000 hektár kezelését végezte. A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény alapján megindulhatott a védett területeken az állami tulajdonba vétel. Ennek eredményeképpen a tájvédelmi körzetben Igazgatóságunk jelenleg 863 hektár vagyonkezelését végzi, melyből gyep 185 hektár, 665 hektár erdő, a maradék pedig kivett művelési ágú ingatlan.
Gyepes élőhelyek
A természetvédelmi kezelési feladataink közül talán a hegyi rétek kezelése a leghangsúlyosabb. Ezen élőhelyek természeti értékeit (lásd fentebb) nem lehet elégszer hangsúlyozni. Kezelésük jogszabály által előírt kötelességünk is egyben, amellett, hogy ezek a gyepek tájképi és kultúrtörténeti szempontból is megőrzésre érdemesek. A Mátrai Tájvédelmi Körzet természetvédelmi kezelési tervéről szóló 15/2008 (VI.3) KvVM rendelet konkrét előírásokat határoz meg többek között a gyepek kezelésével kapcsolatban. Ezeket a munkákat 1999-tól saját források felhasználásával kezdtük el. Nagy előrelépést jelentett 2010-2013 között egy, a hegyi rétek kezelését megcélzó projektet. A KEOP-3.1.2/2F/09-2009-0007 azonosítószámú, „Rétek, gyepek, (fás)legelők helyreállítása és kezelése a BNPI működési területén” című pályázat támogatásával mintegy 25 hektáron végeztünk élőhely rekonstrukciós tevékenységet Mátraszentimrén a Tugár- és Fallóskúti-réteken, illetve Parádon a Somhegybükki-legelőn. A munkák különböző fázisaiban kézi- és gépi bozótirtásra, szárzúzásra került sor, más területek viszont már alkalmasak voltak arra, hogy rajtuk kaszálni lehessen. A munkákat elsősorban fenntartó jelleggel azóta is folytatjuk, illetve 2025-ben újabb pályázati forrás nyílt meg erre a célra.
Bálázás egy hegyi réten_Urbán László
A Parádon végzett élőhelyrekonstrukciós munkákra alapozva 2014-ben indult KEOP-3.2.0/11-2012-0015 azonosítószámú, a „Mátrai és Bükki hegyi rétek, legelők természetvédelmi kezelésének, infrastrukturális hátterének kialakítása” című pályázat, melynek keretében a legeltetés feltételeit teremtettük meg. A parádi gyepek szintén emberi beavatkozás hatására, másodlagosan alakultak ki, azonban hegyi kaszálókkal ellentétben a hegylábi (fás) legelőkön a falvak állatállományát is legeltették. A megfelelő számú legelő állat tartotta fenn a gyepeket. A legeltetés mellett a pásztorok bizonyos fokú legelőkarbantartást is végeztek: a jószág számára ehetetlen, szúrós növényeket folyamatosan "kigyomlálták" (acatolás) a legelőkről. A beruházás során karámrendszereket, kutakat, istállókat, pásztorszállást hoztunk létre, majd kezdetben racka juhokkal, később kárpáti borzderes szarvasmarhával történt a legeltetés.
Erdők kezelése
Jóllehet a vagyonkezelésünkben lévő erdőterületek aránya kiterjedését tekintve a gyepekének mintegy háromszorosa, azonban jó részük, egyelőre nem igényel különösebb kezelést, bennük a természetes erdődinamikai folyamatokat figyelhetjük meg. A kétezres évek elején Parádon a bükköseinkben, a TSZ időkből örökölt, erdőtervben előírt erdősítési, ápolási munkákat végeztük el. Az ápolási munkák során meghagytuk az őshonos, kísérő fafajokat, pótlásokat csak ezekkel a fafajokkal végeztünk. Előírt fakitermelési feladataink elvégzésekor egy közel természetes erdőszerkezet kialakítására törekedtünk. Ennek során törzskiválasztó gyérítést, valamint növedékfokozó gyérítést végeztünk középátmérőre vágással, a korosztályviszonyok széthúzásával. A természetszerű erdőgazdálkodás elképzeléseit az erdőtervezések során az erdőtervben érvényesítettük, melyet az erdészeti hatóság is teljes mértékben elfogadott. Az erdőrészletekben átalakító, illetve szálaló üzemmód került tervezésre potenciális kezelési lehetőségként, illetve az erdei- és fekete fenyő állományokban terveztünk természetvédelmi erdőkezelést, melynek során az állományban található őshonos fő- és kísérőfajok felszabadítása volt a cél. A domoszlói területrészeken a cseres tölgyeseink lékes felújítását kezdtük el, itt a melegkedvelő tölgyeseinkben kizárólag az idegenhonos, inváziós akác fúrásos-vegyszeres kezelését, illetve eltávolítását végeztük el.
Gyöngyössolymoson a Tarma-oldal környékét egykor nagy kiterjedésű legelőerdők borították. A legeltetés megszűnésével fokozatosan megindult a beerdősülés. A megmaradt mintegy 3 ha-os Tarma-réten még szabad állásban figyelhetők meg az idős hagyásfák egyedei, azonban a szomszédos területrészeken a fiatal fák fokozatosan belenőnek azok koronájába, árnyalásukkal az alsóbb oldalágak pusztulását okozva. Az idős fák megőrzését a koronavetületbe eső fiatal fák kivágásával tudtuk segíteni.
Life4OakForests - a magyar-olasz összefogás
Az Európai Unió LIFE pályázatának célja, hogy az Igazgatóság kezelésében lévő tölgyesekben (köztük a Mátrai Tájvédelmi Körzetben lévő mátraszentimrei területen) növeljük az élőhelyek sokféleségét, illetve ennek eredményeképpen a Natura 2000 jelölő élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetében is javulás következzen be. Többek között a holtfa különböző megjelenési formái arányának növelése, a fákon található mikroélőhelyek létrehozása, erdőszegélyek helyreállítása, illetve a túltartott nagyvadállomány kizárása a beavatkozások célja. Részletesebb tájékoztatás a https://www.bnpi.hu/hu/hir/tolgyeseink-gyogyitasa oldalon található.
Kisvizes élőhelyek kialakítása
A Mátrában a KEHOP-4.1.0.-15-2016-00058 azonosítószámú, „Kisvízi élőhelyek – források, forráslápok és a kapcsolódó élőhelyek védelme a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén” elnevezésű pályázat keretében összesen 189 kisvizes élőhelyet hoztunk létre, vagy állítottunk helyre, ezzel élő- és szaporodóhelyeket teremtve a kétélű fajok számára. A projekt végrehajtásáról, illetve eredményeiről a https://www.bnpi.hu/hu/hir/a-keteltuek-vedelmeben, illetve a https://www.bnpi.hu/hu/hir/nagy-munka-a-kis-vizekert oldalakon találhat az olvasó bővebb ismertetést.
Akik az élőhely kezelésekben közreműködtek (állatgondozók, fizikai dolgozók, közfoglalkoztatottak, gépkezelők): Bartus Csaba, Borodán Miklós, Borsi István, Buócz Gábor, Czikora István, Csanálosi Viktor, Dudola Sándor, Görömbei Attila, Görömbei József, Háfra Sőti István Csaba, Hirka Krisztián, Izsvák József, Kemény Attila, Király Zsolt, Kucsik László, Roszkos Mihály, Szuromi Balázs, Telek Péter, Zagyva Gergő.
Kutatási-monitorozási tevékenység és fajvédelem
A hatékony természetvédelmi kezelés alapfeltétele, hogy a kezelt területekről megfelelő, minél több élőlénycsoportra kiterjedő ismerettel, illetve előfordulási adattal rendelkezzünk. Ugyanilyen fontos annak nyomon követése is, hogy a végrehajtott természetvédelmi beavatkozások milyen hatást gyakorolnak az élővilágra, és valóban hozzájárulnak-e a kitűzött célok eléréséhez. A kezelés sikeressége – vagy sikertelensége – különböző mérőszámokkal igazolható: ilyen lehet például egy réten új fajok megjelenése, a védett növényfajok állományának gyarapodása, a létrehozott kétéltű szaporodóhelyek „belakottsága”, vagy a kihelyezett madárodúk foglalási aránya. Ezeket az eredményeket évről évre nyomon kell követni, vagyis rendszeres monitorozásra van szükség. A hosszabb időn át gyűjtött adatok alapján nemcsak az derül ki, hogy a beavatkozások hatékonyak voltak-e, hanem hosszú távú trendek is kirajzolódnak. Az adatok visszajelzést adnak számunkra: ha egy kezelés nem bizonyul eredményesnek, vagy éppen kedvezőtlen folyamatokat indít el, azt abba kell hagyni, illetve új megoldásokat kell kidolgozni. A jól működő beavatkozásokat pedig tovább kell folytatni. E munka részeként a Mátrában például folyamatosan monitorozzuk a leánykökörcsin, a piros kígyószisz, a Janka tarsóka, a mocsári kardvirág, a kockásliliom, Anker-araszoló, a pannongyík, a parlagi sas, a békászó sas, az uhu, a kígyászölyv, a szalakóta, a gyurgyalag és a partifecske állományait.
A következőkben a területen folyó konkrét természetvédelmi gyakorlati tevékenységeket mutatjuk be.
Lepkék
A Mátraszentimre környéki területek — például a Gedeon-oldal és a Fallóskút környéki rétek — kiemelt jelentőségű kutatási helyszínek voltak. Ezek pionír, önerdősült, erdőgazdálkodással alig érintett élőhelyek, amelyek különösen értékesek a lepkék vizsgálata szempontjából. A generátoros „lámpázások” során számos új fajjal bővült a térség ismert lepkefaunája. Az eredmények azt mutatják, hogy a kevés megmaradt pionír erdőben ma is erős állományai élnek azoknak a lepkefajoknak, amelyek rezgőnyárhoz, kecskefűzhöz vagy nyírhez kötődnek – ezek más területeken az erdőgazdálkodás miatt már visszaszorultak. Itt került elő először a Mátrában az országosan is ritka nagy nappali araszoló (Archiearis partenias), és itt található a védett nyírfa púposszövő (Pheosia gnoma) legerősebb ismert mátrai állománya is. Gyakrabban előkerül a környéken a másutt ritka gyászlepke (Nymphalis antiopa) és a nagy színjátszólepke (Apatura iris). A hegység déli és nyugati peremén, a melegkedvelő tölgyesek és sztyeprétek mozaikos élőhelyein szintén több alkalommal végeztünk éjjeli megfigyeléseket. Itt több új lelőhelyről is sikerült kimutatni a fokozottan védett magyar tavaszi-fésűsbaglyot (Dioszeghyana schmidtii). Az öreg, jó állapotú molyhos tölgyesek jellegzetes és nagyon értékes faja az Anker-araszoló (Erannis ankeraria), amelynek röpképtelen nősténye miatt különösen kötődik élőhelyéhez. A Natura 2000 területek és jelölőfajaik rendszeres monitorozása szintén fontos feladat. Ennek során számos új előfordulást is rögzítettünk, például a sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) és a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) esetében.
Anker araszoló_Urbán László
Sárga gyapjasszövő hernyója_Urbán László
Farkasalmalepke_Urbán László
Bogarak
Szintén fontos feladatot jelent a természetvédelmi szempontból jelentős xilofág, illetve szaproxilofág bogárfajok kutatása is. E rovarfajok az erdei életközösség működésében alapvető szerepet játszanak azáltal, hogy lebontják az elhalt fásszárú növényeket. E fajok között igen sok a jelentős természetvédelmi értékkel bíró faj, előfordulásuk egyben az erdők természetességének, „jóságának” fokmérője is. Munkánk során elsősorban az erdőgazdálkodás által érintett országos jelentőségű védett, illetve NATURA 2000 területeket vizsgáljuk, hogy megalapozhassuk az egyes erdőrészletekre kidolgozandó kezelési előírásokat. A kutatások kiemelt célterületei a különböző xerotherm tölgyesek, gyertyános tölgyesek, szubmontán, illetve montán bükkösök. Szintén kiemelt figyelmet kapnak azok az állományok, amelyekben állományalkotó mennyiségben jelennek meg a korábban gyomfának tekintett rezgőnyár, nyír vagy a kecskefűz. Ezek a fafajok a korábbi évek helytelen erdőgazdálkodási gyakorlatra következtében jelentősen megritkultak, viszont számos, ritka bogárfajnak nyújtanak élőhelyet. Sor került a már említett idős erdőmaradványok célzott vizsgálatára is.
Tarka pikkelyespattanó_Urbán László
Európai fogasállú bogár_Urbán László
Európai fogasállú bogár_Urbán László
Egyenesszárnyúak
Főként a gyepek életében rendkívül fontosak az egyenesszárnyú közösségek, de jelentőségük a cserjés, felnyíló-ligetes erdőtársulásokban sem elhanyagolható. Korábbi adataink zöme a Mátra Múzeum gyűjteményének feldolgozása alapján állt rendelkezésre. Újabban védett és nem védett területek és fajok monitorozását kezdtük meg kutatók segítségével, valamint az alkalmasnak vélt értékesebb élőhelyeken faunisztikai felmérés folyt, illetve jelenleg is folyik. A kutatások eredményeként körvonalazódni látszanak a Mátra egyenesszárnyú faunájának jellegzetességei, számos védett és fokozottan védett faj került elő több helyről, mint a fűrészlábú szöcske (Saga pedo), a pusztai tarsza (Isophya modesta), a Fuss-pókszöcske (Poecilimon fussii) vagy az álolaszsáska (Paracaloptenus caloptenoides) A gyarapodó adatok rendkívül fontosak ahhoz, hogy a lehető legoptimálisabb természetvédelmi kezelést lehessen alkalmazni a védett gyepterületeken.
Fűrészlábú_szöcske_Magos Gábor
Álolaszsáska_Urbán László
A fentieken túlmenően a pókok, futóbogarak, illetve a szitakötők kapnak hangsúlyt a napi munkánk során.
Kétéltűek, hüllők
Napjaink egyik legveszélyeztetettebb élőlénycsoportja a kétéltűeké. Hatalmas probléma az élőhelyek eltűnése, a globális éghajlati folyamatok jelentős megváltozása, a behurcolt fajok okozta veszélyek és a betegségek terjedése. A Mátrában élő kétéltűfajok esetében is elsősorban a szaporodóhelyül szolgáló patakok, tavacskák, tócsák és keréknyomok kiszáradása a fő veszélyeztető tényező. A kiszáradó pocsolyákból gyakran stabilabb víztestekbe kell áthelyeznünk a petecsomókat, ebihalakat a túlélés érdekében. Az erdészeti utakon kialakult pocsolyákban élő kétéltűekre az erdő- és vadgazdálkodás során történő közlekedés, szállítás is veszélyes.
A barna varangy nagy távolságokat, akár 5 km-t képes megtenni a kedvelt szaporodóhelyére. A vonulási utat keresztező autóutak forgalma hatalmas pusztítást képes okozni a vonuló varangyok között. 2006-tól kezdődően Sástónál nádfonatos, terelőfalas módszerrel történt békamentés, azonban itt, illetve a Hasznosi-tározónál a végleges megoldást a 2015-ben kiépített terelőárok- és átjárórendszer kiépítése jelentette. A beruházás során a két helyszínen összesen mintegy 5000 méter teljesen burkolt, illetve féloldalas terelőárok, valamint 38 áteresz építtetése és felújítása valósult meg. A két beruházás ugyan nem a tájvédelmi körzet területén történt, pozitív hatása azonban kiemelkedő a szomszédos védett területek kétéltű faunájára.
Hüllőfajaink közül szeretnénk kiemelni a pannongyík (Ablepharis kitaibelii) védelmével kapcsolatos munkánkat. Rendszeres adatgyűjtéssel igyekszünk feltérképezni újabb előfordulásait, hogy minél teljesebb képet kapjunk elterjedési területéről, a faj által használt élőhelyek jellegéről és az ott jelentkező természetvédelmi problémákról. Jelenleg állandó monitorozási pontokon (bekerített és kontroll területeken) vizsgáljuk az állományviszonyokat, emellett kutatási és élőhelykezelési program keretében elemezzük, hogy az élőhelyi változások milyen hatást gyakorolnak a pannongyíkra. Kijelenthető, hogy a legnagyobb veszélyeztető tényező nagyvadfajok magas egyedszáma, mely az élőhely jelentős degradációját okozza.
Alpesi gőték mentése_Urbán László
Vad taposásának hatása_Magos Gábor
Odúk, költőládák kihelyezése, műfészkek építése
A madárvédelem egyik régi, bevált gyakorlati eszköze a mesterséges költőodúk és költőládák kihelyezése. A természetes fészkelőhelyek csökkenésével számos faj állományának megóvása ma már szinte csak e módszerrel biztosítható. Könnyen belátható, hogy a nagy kiterjedésű, olykor több tízhektáros fiatal vagy középkorú erdőkben alig találhatók megfelelő fészkelőhelyek az odúlakó énekesmadarak - például a légykapók, a cinkék vagy a csuszka - számára. Ez különösen igaz a nagyobb testű harkályfajokra és a baglyokra.
Igazgatóságunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki és Hevesi Helyi Csoportjának közreműködésével több helyszínen hozott létre odútelepeket énekesmadarak, valamint költőládás kihelyezéseket bagolyfajok részére. A helyszínek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy az adott területen, hosszú távon ne legyen fakitermelés.
2010-ig összesen 23 költőládát helyeztünk ki az uráli bagoly (Strix uralensis) számára. Ezt az északi elterjedésű fajt korábban is megfigyelték a Mátrában ám a költése nem volt bizonyított. A kihelyezett ládák egyikében 2007-ben költött először ez a nagytermetű bagoly, két fiókát sikeresen kireptetve. A mesterséges odúkat azonban gyakran foglalják el a macskabaglyok (Strix aluco) is. Odúk kihelyezésével igyekszünk fészkelőhelyet biztosítani a Dél-Mátrában a füleskuviknak, illetve a Mátra alföldi peremén a szalakótának is. A Mátrában fészkel a parlagi sas (Aquila heliaca) és a kis békászó sas (Aquila pomarina) is. Bár ezek a fajok építenek fészket, megtelepedésüket műfészkek kihelyezésével tovább segíthetjük, ugyanis a viharok gyakran letépik a régi fészkeket az idős fákról, így a mesterséges fészekszerkezetek valódi segítséget jelentenek számukra. Sikert hozott az arra alkalmas sziklafalakon vándorsólyom költőhelyek kialakítása is.
Uráli bagoly költőláda kihelyezése_Urbán László
Bemutatás, szemléletformálás, tanösvények, vezetett túrák
A természetvédelmi kezelés része a környezeti nevelési-szemléletformálási tevékenység. Nagyon nagy igény jelentkezik a túravezetésekre, környezeti nevelési foglalkozásokra.
Tanösvényeink közül a parádfürdői Ilona-völgyben található a terület földtani, bányászattörténeti értékeit mutatja be, míg a Kékestetőn lévő egy körtúrán teljesíthető és mind az élettelen, mind pedig az élő természeti értékeket bemutatja. A tanösvényeken túlmenően egy-egy szűkebb területet, természeti értéket 11 ismertető táblán ismertetünk a Mátrában. Jeles napjainkon (Madarak és fák napja, a Föld napja, stb.) különböző tematikus előadásokkal várjuk az érdeklődőket, illetve veszünk részt rendezvényeken, iskolákban. Nagy lépést jelentett Mátrafüreden az Igazgatóság látogatóközpontja, a Harkály Ház megnyitása 2020-ban. Az egykori, négy tantermes iskolaépület 2003-ban került vásárlás útján a vagyonkezelésünkbe. A fejlesztés célja a tájegység természetvédelmi értékeinek, védett és Natura 2000 területeinek, élőhelyeinek, növény és állatfajainak bemutatása, a természetvédelem fenntartási feladatainak, az egyes élőhelyek kezelésének megismertetése volt kiállítóterek létrehozásával, környezeti nevelési eszközökkel. Környezeti nevelőink, Kecskés-Kovács Dóra, Nagy Laura és Szabó-Hazafi Dorottya pedig foglalkozásokon, illetve terepen, tematikus túrák keretében ismertetik meg a csoportokat a természetvédelem eszméjével, a védelemre érdemes természeti értékekkel. Emellett itt került kialakításra a tájegységi központ, irodákkal, raktárakkal, kiszolgáló és oktatási, foglalkoztatási helyiségekkel.
Környezeti nevelőink: Kovács Dóra, Hazafi Dorottya, Nagy Laura
Fotó: Harkály Ház
Harc a kihívásokkal
A Mátrában már az 1970-es évektől komoly fejlesztési igényekkel nézett szembe az akkori természetvédelmi kezelő. A hosszú távú fejlesztési elképzeléseket az 1976-os Mátrai üdülőterület erdészeti tájrendezési programja (MÉM ÁEMI) tartalmazta, mely a címével ellentétben mindenféle fejlesztési ötletet tárgyalt. Csak említés szintjén többek között a sísport fejlesztése (galyatetői sícentrum, pályabővítések), felvonók és libegők (pl. Mátraháza, Kékestető, Mátrafüred-Mátraháza, Gyöngyössolymos – Mátraszentimre, Somhegy-Kékestető, sástói idegenforgalmi fejlesztés (a mostani fokozottan védett Farkaskúti-réten komplex sportközpont építése), Rudolf-tanyai Fekete-tó horgásztóvá alakítása, belterület bővítések (főleg a Felső-Mátrában), erdészeti utak közúti forgalom számára történő megnyitása (Domoszló-Recsk, Galyatető-Mátraalmás), stb.
Mára a gazdálkodási szempontokat előtérbe helyező erdőgazdálkodás mellett az egyik legjelentősebb természetvédelmi problémává vált a növényevő nagyvadállomány (őz, vaddisznó, gímszarvas és a betelepített muflon) létszámának drasztikus növekedése, ezzel a fajok rágásukkal, taposásukkal veszélyeztetik az állományok megújulási képességét, degradáljál a gyepszint növényvilágát és nagyban hozzájárulnak az inváziós fajok terjedéséhez is. Ez a hatás helyenként már a talaj eltűnését eredményezi, ez pedig ezeken a területeken az erdő és a hozzá kapcsolódó élővilág eltűnésével járhat.
Emellett továbbra is napirenden vannak turisztikai beruházások, illetve hatások: sísport, kerékpáros turizmus, gyalogos turizmus. Jól mutatja a területet érő terhelés növekedését, hogy lassan nem lesz olyan hétvége a Mátrában, hogy ne lenne valamilyen tömegsport rendezvény vagy verseny, akár egy nap több is. Az illegális technikai sportok (terepmotorozás, quadozás, downhill) pedig mind az élővilágra, mind pedig a kirándulókra veszélyt jelentenek.
Vaddisznó által összetúrt gyep_Urbán László
Védetté nyilvánítási elképzelések
Sajnos a tájvédelmi körzet előkészítése során számos értékes természeti terület kimaradt a tervezés során, mások pedig egyéb okok (pl. volt honvédségi területek) miatt nem nyerhettek jogszabályi védelmet. Ilyen utóbbi volt például az abasári Tatár-mező.
Az Igazgatóság középtávú tervei között szerepel a TK déli bővítése Abasár, Pálosvörösmart és Gyöngyös közigazgatási területét érintően, illetve nyugati bővítése Gyöngyösoroszi, Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata, Szurdokpüspöki, illetve egyes pásztói területek tekintetében.
Életképek
