Tölgyeseink gyógyítása 2019.02.05. 14:51

Life4OakForests - magyar-olasz összefogás

A hazai erdőállomány számottevő részét alkotó tölgyerdők természetességének javítása sürgető feladattá vált. Különösen a Natura 2000-es területeinken található tölgyeseink természetközeli állapotának megteremtése vált időszerűvé. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei nemzetközi együttműködéssel éppen az ilyen erdőtársulások kialakítására, fejlesztésére dolgoznak ki korszerű, erdőkezelési eljárásokat.

Sajnos, hazánkban évszázadok óta jellemzően olyan erdőgazdálkodási módszereket alkalmaznak, amelyek nem megfelelőek a jelenkor igényeinek, követelményeinek teljesítésére. Pedig a változásra nagy szükség lenne. Nemcsak az emberi igények módosultak az erdővel kapcsolatban. A természetvédelmi vonatkozásokon túl előtérbe került a közjóléti funkciójuk (a kirándulások, az aktív pihenés stb. helyszíneként) vagy szén-dioxid-megkötő képességük is. Ráadásul a klímaváltozás miatt az is előfordulhat, hogy a zárt tölgyerdők területének csökkenése jellemző tendenciává válik. Ezért a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk az élőhelyet a legtermészetesebb állapotába hozni, amikor már önmagától képes begyógyítani sebeit, illetve alkalmazkodni a változó környezethez.


Fiatal tölgyes Cserépfalu közelében, ahol az idős fák és a holtfa még hiányzik (fotó: Kozma Attila)


Újító szándék

Egész Európában, így Magyarországon is a tölgyerdők helyzete az erdei élőhelyek között az egyik legkritikusabb. Ennek oka, hogy faanyaguk gazdaságilag jól hasznosítható, így keresett árucikk. Ráadásul ezek az erdők viszonylag könnyen elérhető területeken: síkságokon, dombvidékeken vagy az alacsonyabb hegyekben nőnek, termőhelyük pedig egyéb célokra (települések, legelők, szántók stb. létesítésére) is igénybe vehető. A tölgyesek területe ezért alaposan lecsökkent – sok helyről teljesen el is tűnt. Másutt viszont az intenzív használat miatt az összetételük és a szerkezetük nagyon is megváltozott. Az ilyen feltételek mellett megmaradt tölgyes erdeink lassan nem képesek önerőből felújulni és fennmaradni. A Natura 2000-területeken ezen a helyzeten kíván változtatni az Európai Unió pénzügyi forrásából fedezett LIFE-program nemzetközi összefogásban megvalósuló projektje (a Life4Oak Forests). A program Emilia-Romagna tartomány természetvédelmi irányító szervezetének (Ente di gestione peri Parchi e la Biodiversità-Romagna, Olaszország) irányításával a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, az Érmelléki Természetvédelmi és Turisztikai Közhasznú Egyesület, az MTA Ökológiai és Botanikai Intézete, valamint a WWF Magyarország részvételével zajlik. A kitűzött cél elérésére viszonylag hosszú idő áll rendelkezésre: a közös munka 2017 július 1-jén kezdődött és 2026 december 31-éig zárul. Mivel sem hazánkban, sem Olaszországban nincsenek már természetes állapotú tölgyerdők, ezért elsődleges feladat a természetes állapotú tölgyerdők fogalmának meghatározása, amely később a természetvédelmi kezelések alapja lehet. Ehhez először feltérképezzük az Európában még esetlegesen föllelhető, természetes állapotú tölgyerdőket, összegyűjtjük és áttekintjük a témával kapcsolatos kutatásokat, továbbá a természet megőrzését célzó, eddig elvégzett kezeléseket és következményeiket. Mindezek figyelembevételével a rekonstruált, természetes erdőképen alapuló, új típusú természetvédelmi módszereket dolgozunk ki a gyakorlat számára. Ezek alkalmazásának legfontosabb hozadéka a természetes állapotú tölgyerdők arányának javulása és a leromlott erdők belső folyamatainak helyreállítása lesz.
Hazánk Natura 2000-területein jelenleg összesen mintegy 21 500 hektár tölgyerdő van a nemzeti parki igazgatóságok kezelésében, míg Olaszországban mintegy 180 500 hektár. Projektünk eredményeként az ilyen erdők kezeléséhez szükséges legjobb módszereket bemutatjuk a szakembereknek.

.

A Life4OakForests projekt keretében kihelyezett tábla az érintett területek egyikén (fotó: Kozma Attila)


Sokcélú program

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság már 2009-től végez olyan új típusú erdőkezelési tevékenységeket, amelyek többek között a tölgyes erdők természetességét is javítják. Ezek egyike a folyamatos erdőborítást lehetővé tevő erdőkezelés, amelynek alkalmazásával erdeink természetközelibb állapotba kerülnek; növekszik a biológiai sokféleség, javul a faállomány szerkezete, a kor- és fafajösszetétele pedig változatos lesz. A korszerű eljárások sorába tartozik a holtfa "készítés" (a lábon álló, illetve fekvő elhalt fák mesterséges előállítása) is, amelyre azért van szükség, mert a tölgyesekben is a kívánatosnál jóval kevesebb holt faanyag található. De legalább ennyire fontos a nagyméretű, idős faegyedek, ritka elegyfafajok megsegítése, valamint a mikroélőhelyek kialakítása. Természetesen ez a projekt nem nyújt lehetőséget arra, hogy az összes tölgyest át lehessen alakítani. A nemzeti parki igazgatóságok által kezelt Natura 2000-res erdőkből Magyarországon körülbelül 1555 hektárt, míg Olaszországban mintegy 511 hektárt érintenek majd közvetlenül a beavatkozások. Viszont magától értődően iránymutatást adnak a többi Natura 2000-hálózatba tartozó tölgyerdő kezeléséhez, amelyeket az EU is kiemelt jelentőségűként tart számon (91AA, 91G0, 91H0, 91I0 és 91M0 azonosítójú tölgyerdők/élőhelyek). A projekt az invazív fajok visszaszorítását is céljának tekinti. Ennek keretében az idegenhonos fafajokból álló erdőkből nálunk körülbelül 50, míg Olaszországban mintegy 30 hektárt alakítunk vissza természetközeli tölgyerdővé. Az új kezelési eljárás alkalmazásával növeljük az érintett erdők biológiai sokféleségét, és ha szükséges, tölgyerdőket is vásárolunk a már meglevők mellé. De mindemellett arra is törekszünk, hogy az erdők biodiverzitásának fontosságára is felhívjuk a közvélemény figyelmét, ugyanis eddig főként a gazdasági jelentőségükről esett szó.

.

Az idős tölgyesekhez sok védett és fokozottan védett állatfaj kötődik (nagy szarvasbogár, kígyászölyv) (fotó: BNPI archívum)


Új módszerek - ígéretes lehetőségek

A program keretében alkalmazott erdőgazdálkodási módszerek és kezelések hatását egy előre meghatározott protokoll szerint folyamatosan figyelemmel kísérjük. Értékeljük az erdők ökoszisztéma-funkcióinak helyreállítását, valamint a kezelések nyomán megváltozott társadalmi-gazdasági hatásokat is. A közvetlen érdekeltek, az erdészeti oktatásban részt vevő diákok és tanárok, valamint a nagyközönség számára is előadásokat, terepi bemutatókat szervezünk. A megszerzett információk és tapasztalatok alapján megfelelőnek bizonyult technológiákról beszámolunk a földtulajdonosoknak, a gazdálkodóknak és az erdészeti szakembereknek szóló különböző kiadványokban. Lehetséges kapcsolódási pontokat keresünk más projektekkel és az erdei élőhelyek megóvásán munkálkodó szakemberekkel. Nemzetközi konferenciát szervezünk a projekt eredményeinek és tapasztalatainak értékelésére és megosztására. Honlapot készítünk és működtetünk, információs táblákat helyezünk el a projekt helyszínein, tájékoztatjuk munkánkról a médiát. Mint látható, komplex módon kezeljük a megoldandó feladatot. A lényeg azonban mégis olyan kezelési módszerek kidolgozása és alkalmazása, amelyekkel visszaállíthatjuk hazánk egyik legjelentősebb erdei élőhelyének a természeti és gazdasági potenciálját. Így elősegítjük a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodásukat, hosszabb távú megőrzésüket, hogy a későbbi nemzedékek is megismerhessék a természetközeli állapotukat. A témáról bővebben a Natura 2000-erdőterületek kezelése (Bábakalács füzetek 20.), valamint a Natura 2000-erdőkben a fahasználatok jelölésének természetvédelmi szempontjai című kiadványokban is olvashatnak az érdeklődők.


A biológiai sokféleségnek az erdőben szüksége van a korhadó holtfára (fotó: Kozma Attila)


Kislexikon

Folyamatos erdőborítás: ennek eléréséhez az erdőkezelés során a természetben lejátszódó folyamatokat utánozzuk. Ennek egyik módja, hogy az erdő több pontján lékeket alakítunk ki, azaz legfeljebb egy famagasságnyi átmérőjű területen kivágjuk az ott található fákat. A mérsékelt övi lomberdőkben zajló természetes folyamatoknak köszönhetően ezekben a lékekben megjelennek a lehulló magokból kikelő faegyedek, tölgyesek esetében a tölgycsemeték és egyéb elegyfajok. Ha ezt a tevékenységet a lékek helyének szakszerű megválasztásával folyamatosan végezzük, akkor erdeink hosszabb időtávlatban (80 - 120 év alatt) sokkal természetesebbekké válnak. Ha „magára hagynánk , a természet mind ezt maga is megoldaná, csak jóval hosszabb idő alatt. A jelenlegi viszonyok között, a természetes folyamatok érvényre jutásának nehézkessége miatt (nagy vadlétszám, nem megfelelő elegyarány stb.) viszont „nem vehetjük le a kezünket" az erdőkről.
Lábon álló, illetve fekvő elhalt fák: az idős fák előbb utóbb elhalnak, ágaik letöredeznek, egy részük kidől. Ezeket a fákat nevezzük holt fának. A holt fa az erdőben azonban „tovább él", mert számos élőlény kizárólagos lakhelyéül és táplálékául szolgál, de fontos szerepet játszik – a lebontó szervezetek (például a gombák) közreműködésével – a rendszer anyag- és energia forgalmában is.


Közép tarkaharkály (fotó: Juhász Róbert)



Kovács Krisztián

osztályvezető, Bükki Nemzeti park Igazgatóság



Bővebben a projektről:

https://www.bnpi.hu/hu/palyazat/life4oakforests-co...

http://www.life4oakforests.eu/


A cikk a TermészetBúvár 2009/1 számában jelent meg.

http://tbuvar.hu/