A Kerecsendi Berek-erdő 2024.12.11. 20:12

A Bükk égbe törő magaslatai mellett jelentéktelen túracélpontnak tűnhet ez az alföld-peremi erdőfolt Kerecsend határában, kora tavasszal mégis érdemes felkeresni.

Ide a “zordon Kárpátok”-nál valamivel korábban érkezik a tavasz, hisz jóval a későn ébredő hegyvidéki erdők előtt zöldbe borul. Ráadásképpen országos jelentőségű védett terület, ahol egy 3,5 km-es tanösvény is létesült - nem véletlenül.


01 A Kerecsendi erdő kora tavasszal

A Kerecsendi erdő kora tavasszal


Az Alföldön az erdő napjainkban ritkaság. A természetes erdőknek csak keskeny foszlányai maradtak meg, leginkább a nagy folyók gátjai által szűkre szabott hullámterekben, míg a többi, erdőnek nevezett terület - kevés kivétellel - gazdasági célokat szolgáló faültetvény. A Kerecsendi-erdő egykori társait mára teljesen felemésztette a mezőgazdaság, ahogyan őt magát is körülveszik a szántóföldek. Az, hogy a hajdan itt kialakult erdőségnek legalább egy része mégis megmaradt, annak köszönhető, hogy az 1700-as évek elejétől a második világháborút követő államosításig az Egri Érsekség fácánoskertje volt, így területe hosszú ideig mentesült az egyéb haszonvételek alól. Ekképpen vált az alföld eredeti vegetációjának, az erdős sztyeppnek a hírmondójává ez a száz hektárnyi tatárjuharos lösztölgyes.

A bevezető földút az erdő szélén haladó 3-as főútról tér le, majd egy kis, parkolásra alkalmas tisztás után kezdődik is a tanösvény. A földút mindkét oldalán virágszőnyeg köszönti a látogatót, ahogy a geofiton (hagymás, gumós) növények kihasználják a talajra bőségesen jutó fényt, mielőtt a fák kibontják lombkoronájukat. Epergyöngyikék kéklenek, salátaboglárkák sárgálnak az odvas keltikék lila-fehér tengerében, a levegőt virágok illata és beporzóik zümmögése tölti be, távolabbról madárdal hallatszik - minden érzékszervnek jut valami a tavasz hangulatából.


02 Poszméh

Poszméh látogatja az odvas keltike virágát

19 Epergyöngyikék

Epergyöngyike


Az erdő magasabb szintjei is változatosak. Többféle korú és fajú fa figyelhető meg, csak az igazán koros nemzedék képviselői hiányoznak. Állva elszáradó és kidőlve korhadó fa viszont akad bőven, körülöttük cserje méretű utódaik igyekeznek társaik fölé keveredni a fényért vívott harcban. Helyenként kisebb-nagyobb tisztások engednek még több teret a virágok és a rovarok számára. Mindez a természeti folyamatok körforgásán túl egy másik gondos tervezésnek is az eredménye. Néhány évtizeddel ezelőtt még a természetvédelmi szempontokat mellőző, hozamvezérelt gazdálkodás folyt itt is, ami egyre sivárabbá alakította az értékes, ősi eredetű élőhelyet. 1959-es védetté nyilvánítása után ehhez képest már javulásnak indult az erdő szerkezete, de az igazán jelentős változást az utolsó évtized hozta meg azzal, hogy a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság lett a vagyonkezelője: 2010 óta már csak a természetességi állapotot javító beavatkozások történnek annak érdekében, hogy az erdő minél előbb megfelelő élőhellyé válhasson a sztyepperdei életközösség számára.

A forgalom zaja erős kontrasztként hallatszik be, ahogyan a tanösvény a 3-as főúttal párhuzamosan halad. Ám ez valahogy mégsem zavaró, inkább kiemeli a hely különleges hangulatát. Olyan érzés, mint a zsúfolt belvárosi utcáról térni be egy régi templomba. Az út pár száz méter után délnek fordul és a zaj fokozatosan eltűnik, a virágszőnyeg viszont elképesztővé sűrűsödik. Amerre a szem ellát, a keltikék teljesen beborítják a talajt.


03 Gyalogút a régi erdészeti úton

A régi erdészeti út helyét a lágyszárúak és a gyalogút veszik birtokba

04 Helyben korhadó fekvő holtfa

A helyben korhadó fekvő holtfában a mohák elegendő nedvességet találnak

05 Virágszőnyeg

Virágszőnyeg


Az erdőnek a Laskó-patak löszös terasza ad helyet, amelybe jó nagy árkokat mélyítettek az időszakos vízmosások és az úton keresztbe dőlt fák is gyakoriak. A terepviszonyok mindezek ellenére nagyon kedvezőek egy könnyű túrához. A korábban fakitermelési céllal létrehozott utak mára gyér forgalmú gyalogösvényekké változtak. Bár nyaranta annyira megnő rajtuk a csalán, hogy helyenként elvesztik ebbéli funkciójukat, tavasszal jól járhatóak, ezért ilyenkor érdemes felfedezni az élettel teli erdőt, megfigyelni a kisvizek benépesülését, nappali lepkéket fotózni, madarakat keresni távcsővel vagy anélkül. Egy kidőlt fatörzs kérge alatt jól láthatóan ujjnyinál is vastagabb járatokat rágtak a szarvasbogár, orrszarvúbogár vagy cincér lárvái. A holtfákhoz kötődő rovarok a fészkeléshez készülő énekesmadarak seregét táplálják, de a harkályok most náluk is aktívabbak. Egy zöld küllő menekül az út nyiladékában. A nagy fakopáncsok dobolása és egy fekete harkály “kiáltozása” közben a tájékoztató tábla ritkábban látható madarakról, uráli bagolyról, gyöngybagolyról, fekete gólyáról is mesél. Él itt nyuszt, mogyorós- és erdei pele, de ezek éjszaka aktívak. Nappal jó eséllyel mezei nyulat, mókust, rókát, őzet láthatunk.


08 Lárvajáratok a kéreg alatt

Lárvajáratok a kéreg alatt

K_A_1821

Nagy fakopáncs

13 Díszes tarkalepke

Díszes tarkalepke

IMG_8419

Nagy pele


A fásszárúak között a tölgyek uralkodnak. Magyarország domb- és hegyvidékeinek legjellegzetesebb fája a kocsánytalan tölgy, de akad itt molyhos tölgy és az alföldön jellemző kocsányos tölgy is. Legnagyobb számban a melegkedvelő csertölgy alkotja az állományt, amely elterjedésének északi határa közelében hajlamos a gazdasági szemmel előnytelen fagyrepedésekre, esztétikai elváltozásokra, gombabetegségekre, viszont a korhadékevő rovarok számára épp ezzel teremt ideális körülményeket. Az elegyfafajok (pl. nyarak, füzek, juharok, vadgyümölcsök) aránya egy természetes erdőben meglehetősen nagy, ennek az elérése az itteni természet-helyreállító beavatkozások során az egyik alapvető prioritás.


06 Mezei juhar levele készül

Mezei juhar levele készül


Természetvédelmi erdőkezelés

Első körben az idegenhonos, esetleg invazív fafajok eltávolítása történik, mivel ezek terjeszkedése mindig az őshonos fajok kárára történik. Itt az akác, a bálványfa és a korábbi erdőgazdálkodás során betelepített vörös tölgy volt ilyen. A kivágásukkal keletkezett tisztásokon a természetvédelmi kezelő segíti az esetleg már ott lévő tölgy magoncok és sarjak megerősödését, de őshonos facsemeték telepítésével és magok ültetésével is támogatja, hogy minél előbb benépesüljön a mentesített terület. Ebben az erdő lakói is sokat segíthetnek: a mókusok és a szajkók táplálékuk raktározása közben rengeteg olyan makkot rejtenek el, amelyekből facsemeték fejlődhetnek, így számukra csak ki kell helyezni egy fára rögzített tálcán a muníciót. Fadöntéssel, álló fák gyűrűzésével (a vízszállító kéreg megszakítása körben), sebzésével is hoznak létre mesterséges lékeket, amelyek az erdő természetes dinamikáját utánozzák: helyben maradó holt faanyagot képeznek, és fényt engednek az alsóbb szintekre. A korábbi egynemű szerkezethez képest így viszonylag gyorsan több lombkoronaszint alakul ki. A kezeléssel érintett “lékeket” az őzek, szarvasok és vaddisznók miatt körül szokták keríteni, hogy a fiatal fáknak legyen esélyük megerősödni, mielőtt a csúcsragadozók hiányában túlszaporodott vadak lerágnák. Ezekkel a kerítésekkel lépten-nyomon találkozhatunk és magunk is láthatjuk, hogy belül a cserjeszint sokkal gazdagabb, mint a kerítés külső oldalán. Az újulat megsegítése mellett ugyanilyen fontos az idős faegyedek megóvása, megkülönböztetett védelme, amelyek évszázados léptékben természetvédelmi nyelven szólva biotópfává fejlődnek. Ezek képesek igazán magot szórni, odvasodni, vagy nagyobb fészkeket megtartani. Mindezen beavatkozások azt a célt szolgálják, hogy újabb mikroélőhelyek jöjjenek létre, melyek minél több gomba-, állat- és növényfaj számára jelentsenek lakóhelyet, búvóhelyet, táplálékot, növekedjen a biológiai sokféleség. Ez egyúttal erősíti az erdő természetes immunrendszerét is: egy változatos erdő nincs kitéve a mindent egyszerre letaroló károsítóknak, szélviharoknak, de még a kiszáradásnak is jobban ellenáll.


09 Döntéssel, sebzéssel és gyűrűzéssel kialakított mesterséges lék

Döntéssel, sebzéssel és gyűrűzéssel kialakított mesterséges lék

10 Vadvédelmi kerítés a lék körül

Vadvédelmi kerítés a lék körül


Az erdőből a túlsó felén kilépve az eddig gyakran hallott vijjogás forrására is fény derül a nászrepülést bemutató egerészölyvek képében. Az erdő szegélye szintén figyelmet érdemel, hiszen ahol nem szántják a fákig a földet, széles és fajgazdag átmeneti zóna alakul ki, mely védi a zárt erdőt a széltől, segít fenntartani az erdőklímát, táplálkozó helyet nyújt a lepkéknek, fészkelőhelyet az énekesmadaraknak.


14 Erdőszegély

Erdőszegély


Sztyepprét

A védett terület legdélebbi nyúlványánál egy délies kitettségű lejtő tetejéről szép kilátás nyílik az erdőt keletről határoló Laskó-patak vizenyős medencéjére. A Lógó-partnak nevezett terület a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet része. A napsütötte domboldalon szép számban virítanak a sztyeppéken honos tavaszi héricsek, a Kárpát-medencében bennszülött janka tarsókák társaságában. Héricsekkel, igaz kisebb számban, már az erdő tisztásain is találkozhattunk. E helyen egy évszázada még legelő lehetett, az erősen mérgező növény viszont ezt nem bánja, hisz' a legelő állatok elkerülik. Ennek ellenére egyedszáma – különösen az Alföldön – mégis megfogyatkozott, mert amellett, hogy a mezőgazdaság sok helyről kiszorította, látványos virágaiért és gyógyhatása miatt is gyűjtötték. Védelmét is a nagy mennyiségben való gyűjtés tette szükségessé. Néhány leánykökörcsin csoportra is bukkanhatunk a közelben. A kökörcsin neve a régi török köznyelvből származik, akkoriban a kök kéket jelentett. A szintén tavasszal virágzó kökény is így kaphatta nevét, ami az erdőszegély egyik jellemző alkotója. A kökörcsin és a hérics a magyar nép régi ismerősei, őseinkkel éltek együtt Eurázsia sztyeppéin.


15 Janka tarsóka

Janka tarsóka

16 Tavaszi hérics

Tavaszi hérics

P7310063

Leánykökörcsin


A Kerecsendi Berek-erdő, régi nevén Fácános-berek, nem a kalandvágyók Mekkája. Kisebb túrára, kirándulásra viszont remek lehetőséget teremt, ideális terepe a bóklászásnak, felfedezésnek, elmélkedésnek, vagy akár az erdőfürdőzésnek. Nagyon fontos, hogy a legszélesebb körben felismerjük azt a mással nem helyettesíthető értéket, amit ezek a még életképes refúgiumok jelentenek, ahol élményeket, ismereteket gyűjthetünk, testi-lelki egészségünket szolgálják, de mindenek előtt a sokszínű élővilág menedékei.


#LIFE4OakForests

Kapcsolódó

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom
2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022.08.23. 15:40
Ipolytarnoc; Unser Aufenthalt im Nirgendwo[26.5.2022- 5.6.2022.; 28.6.2022.-7.7.2022]Während unseres Freiwilligendienstes wohnten wir insgesamt einen Monat in Ipolytarnóc, einmal Anfang Juni und einmal Anfang Juli. Das Visitorcenter gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark wird aber vom Direktorat mitverwaltet. Wir wohnten in einem der Gästehäuser am Waldrand und hatten immer mal wieder pelzigen Besuch durch den dort lebenden Kater. Unsere Arbeit war etwas anders als im Direktorat, wir saßen nicht im Büro sondern waren meist draußen unterwegs. Bevor wir nach Ipolytarnóc fuhren gab uns Balázs Excel Tabellen über verschiedene Wanderpfade rund um Ipolytarnóc. Unsere Aufgabe war die Pfade abzulaufen, die Infotafeln mit einem GPS-Gerät zu markieren und alles mit Fotos festzuhalten. Anschließend trugen wir alle Auffälligkeiten in den Tabellen zusammen. Eine weitere unserer Aufgaben war etwas sehr besonderes, Ipolytarnóc ist für seine Fülle und Qualität an Fossilien bekannt und noch ist längst nicht alles freigelegt. Wir durften die Ausgrabungen weiterführen und uns selbst als Archäologen versuchen. Die Arbeit machte viel Spaß aber natürlich war auch die Umgebung traumhaft schön. Unsere Unterkunft befand sich mitten im Wald, was wir durch kleine Ausflüge und Spaziergänge nutzen Während unseres zweiten Aufenthaltes fand die Reevaluation statt, mehr dazu können sie im Blogeintrag „Hoher Besuch in Ungarn“ lesen.
Tovább olvasom