Védetté nyilvánítás: 2007
Terület: 280 ha
A Bükki Nemzeti Park kijelölésekor (1977) sajnálatosan a hegység déli előterét képező igen értékes nem erdős területek kimaradtak, lévén a park alapításakor a fő vezérlőelv „hazánk első erdős nemzeti parkjának megalakítása” volt. A déli előtér védelmét, önálló tájvédelmi körzet megalakításával már nem tudta keresztülvinni a nemzeti park akkori irányítása. Ennek következtében a védelmi célzatok érdekében újabb védett területek kialakítását tűztük ki célul a térségben, melynek egyik fontos láncszeme lett – a BNP bővítéssel érintett, kisgyőri területek nemzeti parkhoz való csatolásán kívül – a Tardtól északra elhelyezkedő gyepterületek (Bála-völgy, Meggyes-oldal) védetté nyilvánítása, mintegy 280 hektáros kiterjedésben. A terület közvetlenül érintkezik a nemzeti park fokozottan védett Kő-völgyi területéhez.
A terület védelmének fő célkitűzése a területen található természetes mocsárrét és löszvegetáció (löszgyepek, cserjések, lösztölgyes fragmentumok), illetve az ott élő védett és fokozottan védett flóra és faunaelemek élőhelyeinek fenntartása; a terület élővilága gazdagságának, változatosságának, a terület mozaikosságának megőrzése, melybe az ember extenzív területhasználata által kialakított, valamint teljesen csak a természetes folyamatok által létrehozott élőhelyek védelme egyaránt beletartozik. A terület megfelelő biztosított, a BNPI vagyonkezelésében lévő területen a legelőkön hagyományos birkával történő extenzív legeltetés valósul meg, míg a völgytalpi részek mocsárrétjeinek természeti állapotát a rendszeres kaszálás tarja fenn. Sajátos élőhelyet jelentenek a Pokol-oldal extenzív gyümölcsösei, melyek számos értékes fajnak nyújtanak kedvező élőhelyet.
A botanikai értékek közül kiemelkednek az árvalányhajas gyepekhez, illetve sztyeppcserjésekhez köthető elemek, úgymint a hosszúlevelű- és a bozontos árvalányhaj, a magyar lednek, a törpemandula, a fekete kökörcsin, a tavaszi hérics, a nagyezerjófű, a piros kígyószisz és a Janka-tarsóka. A gyepterületek értékes gerinctelen faunájából kiemelhető a pusztai és a magyar tarsza, a nagy tűzlepke, a nagyfoltú hangyaboglárka és a terzitész sokpöttyösboglárka. A gyepterületek szinte idevonzzák a térség ragadózómadarait, úgymint a fokozottan védett parlagi sast, a békászó sast, a kígyászölyvet és a megtelepedő uhut. A legeltetés visszaállításával reményeink szerint a honos ürgepopuláció is megerősödhet. A völgytalpi mocsárréteken a kedvezőbb csapadék ellátottságú években a haris is megtelepszik.