Új növényfajjal bővült Magyarország növényfajainak listája, melyet Mesterházy Attila botanikus fedezett fel a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet „Bőgő-lapos” nevű területén.
A szakember 2017 tavaszán találta meg a növényt, és az idei év májusában Zdnenk Kaplan, a cseh békaszőlő specialista segítségével pontos meghatározásra kerülhetett sor.
A faj keresése közben (forrás: Mesterházy Attila)
A még magyar névvel nem rendelkező Potamogeton sarmaticus a békaszőlőfélék (Potamogetonaceae) családjába tartozó vízi növény, melynek előfordulási adatai tudomásunk szerint eddig csak hazánktól keletre, Kelet-Ukrajnából, Dél-Oroszországból és Kazahsztánból vannak. A faj ezen szűk elterjedési területén is ritka, az IUCN Vörös Listájára is felkerült. Hazánkba kerülésének legvalószínűbb oka a madarak ürülékével való bekerülés tekinthető.
A sztyepprégióban eddig ismert élőhelyein főként a nagy kiterjedésű, időszakos mocsarakban, a helyileg „liman-nak” nevezett élőhelyeken fordul elő. Ezek a vizes élőhelyek nyaranta kiszáradnak, így a P. sarmaticus viszonylag korán virágzik, illetve érlel termést. A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben található termőhelyi viszonyok is hasonlóak, ugyanis a „Bőgő-lapos” egy övzátonyokkal tarkított terület, melyen az övzátonyok közti sarlólaposokban megmaradó, s a nyár folyamán kiszáradó víz nyújt a faj számára kedvező feltételeket. Azonban mivel ezek a termőhelyek nyaranta gyorsabb mértékben száradnak ki, mint a keletebbre található élőhelyeken, ezen területek már kevésbé alkalmasak a növény számára, amit az is jól mutat, hogy megfigyelések alapján a faj sokszor nem is érlel termést. Egyébként a tiszta, tápanyagszegény vizeket kedveli, az eutrofizációra érzékeny.
A Potamogeton sarmaticus elterjedési területe zöld színnel jelölve (Forrás: http.oopt.aari.ru/bio/45793)
A Potamogeton sarmaticus a sekély, 20-50 cm-es víz alatt a talajban gyökerezik, 5-10 cm hosszúságú tojásdad levelei pedig a víz felszínén lebegnek. A levelek színe élénk, világoszöld, erezetük párhuzamos. Sokszor találni meg a növényt a vízzel már nem borított, de még nedves talajfelszínen is. Hasonló megjelenésű faj a színes békaszőlő (Potamogeton coloratus), azonban termései kisebbek, s rövid nyélen elhelyezkedő levelei ép szélűek, míg a P. sarmaticus levelei ülők és aprón fogazottak. Továbbá ez a faj elsősorban meszes, tisztavizű forráságakban, patakokban fordul elő. Másik faj, amivel összetéveszthető, a fűlevelű békaszőlő, melyet karcsú, szálas víz alatti levelei alapján különböztethetünk meg.
Így hát a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet, s ezáltal hazánk is újabb növényfajjal büszkélkedhet. A Potamogeton sarmaticus előkerülése ismét jól rávilágított arra, hogy még mindig van felfedeznivaló hazánk területén, így érdemes tovább kutatni a faj hazai elterjedésének vizsgálata céljából.
Soós Gábor
