Legalábbis hazánk területén viszonylag ritkán találkozhatunk vele, természetes úton semmiképpen sem. Ő egy aligátorteknős (Chelydra serpentina), amit az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság munkatársai vettek észre a Takta-övcsatorna töltésén, annak kaszálása közben. Éberségüknek köszönhetően a robosztus hüllő és a kasza is megúszta a találkozást.
Aligátor teknős Fotó: Soós Gábor
A vízügyes kollégák hívták is a területileg illetékes természetvédelmi őrt, aki ugyancsak meglepődött a helyszínre érkezve. Gyors fotók a tekintélyt parancsoló páncélosról, köszönet a megmentőknek, majd körültekintően a terepjáró csomagterébe helyezve megindultak a teknős új otthona felé, a Nyíregyházi Állatparkba, ahol ugyancsak nem kis meglepetést okozott a bizarr megjelenésű élőlény. Az állat korát csak tippelni lehet, de egyes szakirodalmi adatok alapján és a kb. 20 kg-os állat méreteit elnézve 10 éves, vagy akár annál is idősebb példányról lehet szó. (azóta kiderült, hogy 20 év körüli!) A felnőtt egyedek elérhetik az 50 cm-es páncélhosszúságot és akár a 34 kg-ot is!
.jpg "murvai_peter_aligatorteknos (1).jpg")
Fotók: Murvai Péter
Az aligátorteknős eredeti hazája Észak-Amerika, ahol leginkább az állóvizeket, mocsarakat, illetve lassú folyású vízfolyásokat részesíti előnyben. Masszív állkapcsában nincsenek fogak, viszont rendkívül éles és horgas szarukávájával ragadja meg meglepő gyorsasággal áldozatait. Étlapján szerepelnek a madarak, halak, kétéltűek és kisemlősök is, melyeket az aljzaton várakozva, lesből predál le. Az aktív vadászat mellett dögevő életmódot is folytat. Érdekesség, hogy táplálékát nem egészben nyeli le, hanem masszív mellső lábain levő karmaival és szarukávái segítségével darabolja fel és fogyasztja el. Az aligátorteknősök magányos életmódot folytatnak, kivéve a párzási időszakban.
Hazánkban invazív, azaz a hazai ökoszisztémára veszélyt jelentő fajnak minősül és a természetben maximum akkor találkozhatunk vele, ha egy felelőtlen állattartó megunja nagyra nőtt kedvencét és útilaput köt a lábára, mint ahogy ez esetben is történhetett. Ez sajnos a teknős szempontjából kevésbé jelent problémát, hiszen a klímaváltozás következtében köszöni szépen, ő már át tud telelni egyéb idegenhonos teknős rokonaival egyetemben, mint például a gyakori házi kedvencnek számító vörös- és sárgafülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans, T. scripta scripta), amiket még gyakrabban lehet megtalálni a hazai élővizekben a felelőtlen állattartás következtében. Ez azonban a hazai ökoszisztéma szempontjából abszolút nem kívánatos, mivel ennek következtében egyrészt megjelenik a vizekben egy új, falánk predátor, másrészt pedig kiszorítja hazánk egyetlen őshonos teknős faját, a védett mocsári teknőst (Emys orbicularis). Egyszóval felborítják a hazai élővizek ökológiai egyensúlyát. Nem beszélve arról, hogy akár a vízben, vízparton tartózkodó emberek testi épségében is igen komoly sérülést tud okozni éles szarukáváival, de hiteles hazai eset még nem ismert. Ennek ellenére veszélyes állatnak minősül, ezért megtalálása esetén inkább értesítsünk szakembert, ahelyett, hogy megpróbálnánk megfogni! Meg kell említeni, hogy hazánkban nem precedens nélküli az aligátorteknősök felbukkanása, több ízben kerültek már elő például a Balatonból, Győrött csatornából, a Csepel-szigetről, sőt, egy káposztásmegyeri panellakásban 40 évig élt egy példány. Ez is mutatja, hogy hazánkban országszerte előfordulhat és ugyan meg is szökhet tartójától egy-egy példány, de a legnagyobb gondot a már említett szándékos elengedések jelentik, aminek következtében, sajnos fogalmunk sincs, hogy hány egyed élhet a hazai vizekben.
Mocsári teknős Fotó: Soós Gábor
Ezúton is köszönjük az ÉMVIZIG munkatársainak, hogy jelezték kollégánk felé a nem mindennapi jószág felbukkanását, és hogy bátran visszatartották kollégánk kiérkezéséig, továbbá köszönjük a Nyíregyházi Állatpark munkatársainak, hogy fogadták ezt a hímteknőst. Szerencsére, így egyel több veszélyes, inváziós faj egyede került ki a természetből.
Szöveg: Soós Gábor, természetvédelmi területfelügyelő
Fotók: Murvai Péter, Nyíregyházi Állatpark, Soós Gábor
