Ragadozómadár kutatás a Mátrai Tájegységben 2018.05.16. 17:57

A tavasz beköszöntével több ragadozómadár faj is visszatér a telelőterületekről. A kígyászölyvek (Circaetus gallicus) március végétől érkeznek meg magyarországi költőhelyeikre. E madár kutatásának apropójából a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei kígyászölyv „kiüléseket” szerveztek a BNPI Mátrai Tájegységének területén.

Fotó: Juhász Benedek

A szervezett kiülések április 17-19-ig. három napon keresztül zajlottak, 21 hivatásos természetvédő és önkéntes felmérő részvételével. A munka során sikerült a Mátrai Tájegység potenciális „kígyászölyves” helyszíneit szinte teljes egészében lefednünk (az É-i rész kivételével az egész Mátrát!), és szerencsére az időjárás is kedvezett az akció számára.

A felmérések hasznosan és motiválóan zárultak, a kígyászölyv revírek megfigyelése mellett (két korábbi revír megerősítése illetve a fészkelés bizonyítása, valamint egy lehetséges új revír megtalálása) a többi ragadozómadár (például: parlagi sas, kis békászósas, vándorsólyom, rétisas, hamvas rétihéja) megfigyeléseit is rögzítettük. A felmérések természetvédelmi szerepe a fokozottan védett ragadozómadarak védelmét és zavartalan fészkelését szolgálják, alapozzák meg. A munka során eddig ismeretlen, vagy bizonytalan párokat is sikerült megtalálnunk.

A felmérésben részt vettek: Árvay Márton, Czikora János, Deák Gábor, Dudás Miklós, Gittinger Sára, Golen Gerhárd, Győrfy Hunor, Hák Flóra, Illyés Evelin, Juhász Benedek, Kovács Dóra, Losonczi László, Magos Gábor, Molnár Márton, Papp Gábor, Seres Mihály Nándor, Széles Tamás, Tóth Katalin, Turny Zoltán, Urbán László, Vig Zsófia.

Fotó: Magos Gábor

Mindenki segítségét köszönjük!

Hák Flóra, Magos Gábor, Papp Gábor

Nyitó kép: Papp Gábor

Magos Gábor
Magos Gábor
természetvédelmi őrszolgálatvezető, tájegységvezető
Demeter Zoltán
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom