Hollókőn járt a Vidra Verda

Július elején izgalmas programon vehettek részt a hollókői gyerekek: az egész napos foglalkozás során elmélyedtünk a rovarvilág titkaiban, és a Vidra Verda segítségével testközelből ismerkedtünk meg a fás legelőn előforduló hatlábúakkal.

A Hollókői Önkormányzat által szervezett napközis tábornak több évre visszanyúló hagyománya van. Igazgatóságunk évek óta rendszeresen tart természetismereti foglalkozásokat a tábor keretében, így jónéhány diákot már régi ismerősként üdvözölhettünk. Programjaink többsége eddig is szabadtéren zajlott, ha az időjárás engedte, többnyire a környéken kirándultunk és a természetben kutakodtunk. Az idei foglalkozás különlegességét az adta, hogy a Vidra Verda névre hallgató kisbusz, a BNPI „guruló természetbúvárja” is a táborozók rendelkezésére állt.

A délelőtti foglalkozás során megismerkedtünk a rovarok általános jellemzőivel: miből épül fel testük, hogyan látnak, és mivel táplálkoznak ezek az állatok. A dobozból szemléltetés céljából előkerülő kéregutánzó sáskák nem arattak osztatlan sikert, először inkább csak távolságtartó érdeklődéssel szemlélték őket a gyerekek, de a bátrabbak a végére már meg merték simogatni a tüskés fenevadnak látszó, valójában ártalmatlan trópusi növényevő rovarokat.

A délutáni kirándulás célpontja ezúttal a fás legelő volt, itt lépett színre a Vidra Verda. Előkerültek az autóból a fűhálók, és rövidesen nagy zsivaj töltötte be a rétet. Megkezdődött a sáska- és szöcskevadászat, de számos lepke, poloska, katicabogár és pók is került a hálóba, majd a gyűjtődobozba. A „zsákmánnyal” gyorsan visszatértünk az autóhoz, ahol a kamera segítségével a nagy kivetítőn immár közelebbről is szemügyre vettük ezeket a lényeket. Megfigyeltük a lepkék pödörnyelvét, a sáskák rövid „antennáját”, a katicabogár kemény kitinpáncélját és az alatta lapuló hártyás szárnyat. Egy élénksárga színű karolópók kapcsán beszéltünk a mimikriről, valamint a rovarok és a pókok közötti különbségekről is. Ezt követően játékos formában megismerkedtünk a Nógrád megyében előforduló közösségi jelentőségű rovarfajokkal: kirakóztunk, majd megkerestük az autó oldalán megbújó sziluettjeiket. A hollókői fás legelőn szép számban előforduló nagy szarvasbogarat egy korábbi túráról már jól ismerték a gyerekek, de számos „újdonság” is akadt a Natura 2000 fajok között: igazi „nyelvtörőt” jelentett például az álolaszsáska vagy a magyar tarsza nevének kibetűzése. Kipróbáltuk azt is, milyen lehet hangya-módra tájékozódni: rájöttünk, hogy a mi orrunk számára egy réti illatösvény követése nem is olyan egyszerű feladat – hát még, ha több illat „keresztezi” egymást!

A foglalkozás zárásaként bekukkantottunk a Vidra Verda belsejébe is, hogy lássuk, mik azok a fajok, amelyeket jobb lett volna nem kiengedni (vagy beengedni) a természetbe, melyek az őshonos helyi élővilágot veszélyeztetik. Döbbent tekintetek meredtek az inváziós fajokat ábrázoló „Wanted!” feliratú „körözésekre”, többek közt a mindenki által kellemetlen betolakodónak tartott harlekinkatica fotójára, mely a lombkoronában élő hazai katicafajok állományait veszélyezteti. A mi hétpettyes katicánk szerencsére inkább gyeplakó, így a harlekinkatica térhódítása kevésbé veszélyezteti fennmaradását. Így egy kicsit fellélegezhettünk, s gyorsan rá is csuktuk az ajtót a jövevényekre.

A program levezetéseként kitöltöttünk még egy rövid feladatlapot, amin rovaros szólások szerepeltek, így már nem kérdés számunkra, hogy miből lesz a cserebogár…