A békászó sas hazánk ritka fészkelő madárfajai közé tartozik. Az országban ismert költőállomány nagysága nem éri el negyvenet.
környező országokban jelentős fészkelőállománya van (Szlovákia, Ukrajna, Románia), melynek töredéke a magyarországi költőpárok száma. Az első madarak március második felében, április elején érkeznek meg hozzánk, és augusztus végén, szeptember elején vonulnak el a költőhelyről.
Idős békászó sas ( Fotó: Kovács András Raptorimages.hu)
Hazánkban ma a faj csak hegy- és dombvidéki erdőkben költ, állománya a korábbi évtizedekben több helyen csökkent, illetve eltűnt. A fészkelésre alkalmas idős erdőállományok aránya a táplálkozóterületek közelében jelentősen lecsökkent. Az elmúlt évtizedekben a táplálkozásra használt, mezőgazdaságilag művelt területek esetében is jelentős átalakulások mentek végbe az országban.
Fiatal békászó sas (Fotó: Kovács András Raptorimages.hu)
A fészkek a nagyobb zárt erdőtömbök szélétől mért 1 kilométeres zónán belül találhatók, az táplálkozó területekhez közel. Fészkét általában idős erdőállományokban a lomkorona alsó harmadába építi, ritkábban más fajok előző évi gallyfészkeit foglalja el. Legfontosabb zsákmányállata a mezei pocok (Microtus arvalis), csekély mértékben a hörcsög (Ciretus cricetus). A táplálkozó területi változások ezen táplálékfajok hozzáférhetőségének a csökkenését eredményezték az ideális költőhelyek körzetében.
Békászó sas táplálkozóterülete a jeladó adati alapján
A békászó sas kutatások során 2015-ben egy hím madarat jeladóval láttunk el. A jelek egészen 2018. november 5-ig jöttek. Dél-Törökországot elhagyva eltűnt a madár. Jó eséllyel a háborús övezetben Szíriában, vagy a madárlelövésekről elhíresült Libanonban pusztult el. Ugyanitt tűnt el 2016-ban az Észak-Somogyban jeladózott másik magyarországi madár is. A 2019. tavaszi ellenőrzésekkor nem láttuk a jeladós madarunkat. Az elmúlt években több ezer adatot kaptunk a faj vonulási útvonaláról, és a táplálkozóterület használatáról. Kultúratérképezéseket is végeztünk, hogy megtudjuk, milyen területeket részesít előnyben a madár költési időben.
Békászó sas által rendszeresen használt terület kultúratérképe
A tél végi időszakban pedig a párok visszaérkezése előtt rendszeresen ellenőriztük a fészkeket. A tél folyamán a hótól, viharoktól megrongálódott, leszakadt fészkeket megerősítjük, vagy pótoljuk, hogy párok sikeresen költhessenek. Ezen a télen két ilyen fészek is volt. Az egyik helyen a félig lecsúszott fészket alulról hálóval beborítottuk, és visszaemeltük a helyére. Másik esetben pedig a leszakadt fészek helyére egy védelmi szempontból kedvezőbb helyen, egy faanyagtermelést nem szolgáló erdőben mesterséges gallyfészket helyeztünk ki.
Úton a békászó sas fészekhez ( Fotó: Farkas Roland)
A madarak már visszaérkeztek költőhelyeikre, és több pár már költésbe is kezdett. Az ismert költőhelyeken az idős erdőállományok védelmét a gazdálkodók közreműködésével, a fahasználatok korlátozásával érjük el. Reméljük, hogy jövőben is sikerül megőrizni a hazai békászó sas állományt.
