Kőlyuk-tető természetvédelmi terület

1
Kőlyuk-tető természetvédelmi terület

Védetté nyilvánítás: 1998
Terület: 117,5 ha

Az Egri borvidék a magyar borászatnak az egyik fontos pillérét alkotja. Természetföldrajzi adottságai lehetővé teszik kiváló minőségű vörös- és fehérborok előállítását. A domborzati viszonyok, a talaj és a klimatikus jellemzők sokrétűsége a borok izgalmas sokszínűségében is megmutatkoznak. A táj geológiája szintén változatos, hiszen a földtörténeti középidőben lejátszódott üledékképződés, majd az erőteljes kéregmozgások és a harmadidőszak vulkáni tevékenysége egyaránt hatással voltak a terület kialakulásában. Borászati szempontból a vulkáni tevékenység egyik fontos „terméke” a Bükk délkeleti előterében húzódó tufavonulat, ami ideális közegéül szolgált a kiváló egri borok tárolására alkalmas pincék kialakítására. A természetvédelmi területet 1998-ban hozták létre annak érdekében, hogy a területen meglévő szőlő génbanki anyagokat és szőlő törzsültetvényeket megőrizzék. Az Eger déli határában húzódó többhektáros szőlőültetvény nem elsősorban az ökológiai illetve termőhelyi adottságok miatt figyelemreméltó, hanem a területen fellelhető szőlő génállománya miatt. A természetvédelem elsődleges célja a területen ezen génállomány és a törzsültetvények jogszabályokban, rendeletekben és előírásokban rögzített módon történő megtartása. Mivel a terület bizonyos szőlőfajták törzsültetvényeinek fenntartását és létesítését szolgálja, ezért bárminemű egyéb gazdálkodási tevékenység a területen nem engedélyezett. A Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről szóló törvény alapján a génforrások megőrzésére irányuló tevékenységek során nemzetközileg egyeztetett, standard módszertani ajánlásokat és előírásokat kell alkalmazni.


Az Egri Kőlyuk-tető Természetvédelmi Területen az alábbi szőlőfajták és klónok találhatók:

  • Blauburger (anyatőkék, törzsültetvény)
  • Kékfrankos M. 6/44 klón (törzsültetvény)
  • Rajnai rizling T68. klón (génbank) Medina (génbank)
  • Zöldveltellíni 133. klón (anyatőkék)
  • Chardonnay (anyatőkék)
  • Szürkebarát 34. klón (anyatőkék)
  • Szürkebarát B.10. klón (génbank)
  • Tramini Fr. 46-107. klón (génbank)
  • Nemes olaszrizling (génbank)
  • Olaszrizling P.2. klón (génbank)
  • Olaszrizling B.5. klón (génbank)
  • Királyleányka (génbank)
  • Ottonel muskotály D. 90. klón (génbank)
  • Csemege fajták (12 génbanki tétel)

Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom