A Kárpát-medence egyes területeihez hasonlóan a Bükk-hegység élővilága is igen fajgazdag, köszönhetően a változatos élőhelynek. A tavasz közeledtével egyre több csendre és pihenésre vágyó túrázó keresi fel a Bükki Nemzeti Park védett területét...
..és csodálkozik rá az ébredő természet nem mindig békés eseményeire. Mondom ezt azért, mert a látó szemmel járó észreveszi, hogy nem minden eseményre lehet ráfogni: „szép”.
Ami az egyik élőlénynek elmúlás, pusztulás, az a másiknak túlélés. A természetben mindent a nagy körforgás vezérel, táplálékláncok épülnek egymásra, ezért ne vessünk hát követ a szerintünk „csúnya” látnivalókra. A karvaly elkapja a téli madáretetőnkön az énekes madarat, de hát a karvaly ragadozó és neki is enni kell.
Szaporodás, élet, elmúlás, lebomlás - a körforgás részei. Ebben a körforgásban minden élőlénynek megvan a helye, így lehet működőképes a rendszer magától, emberi beavatkozás nélkül. A működőképesség sok esetben az emberi jelenlét, a túlzott emberi jelenlét miatt hiúsul meg.
Régen felismertük, hogy szükség van védett területek létrehozására, ahol a természetes folyamatok dominálnak. A természet önmagát vezérli az évmilliók alatt kialakult kölcsönhatásokon keresztül.
Az emberek rohanó világából szabadulni vágyók számára kiváló pihenési lehetőséget biztosít egy természetes, vagy legalább természetközeli környezetben való séta, nézelődés. Az évszakok változásával a természet arculata is változik, hozzá vagyunk szokva, hogy tavasszal, nyáron pezseg az élet, repül, mászik, énekel minden, ami repülhet, mászhat és énekelhet. A legtöbb állatnak a szaporodási időszaka a tavasz. Területet jelöl, utódot etet, tehát sokat mozog, gyakrabban kerül a nézelődő szeme elé.
A vegetációs időszak kezdete azt jelenti, hogy ébred a természet, rügyeznek a fák, előbújnak az első tavaszi virágok, korai repülésre késztetve a méheket, poszméheket, a virágos növények (és az ember) jótevőit, hiszen a rovarporozta növények nem tudnának nélkülük szaporodni, az ember számára pedig nem lenne méz.
Ha Felsőtárkányból elindulunk a megyehatár felé, a Bükk-hegységnek majdnem minden élőhelytípusából ízelítőt kaphatunk. Utunk fás és fátlan vegetációjú területeket érint, erdészeti feltáró utak és túrautak között válogathatunk. Bármelyik útvonalat választjuk, javarészt erdőben haladunk. Az utak mellett kialakult napfényben fürdő gyepfoltok vagy rétek törik meg az erdő homályát, hogy gazdag lepkefaunának biztosítsanak élőhelyet. Az ilyen helyeken kialakult kis életközösségek ragaszkodnak a területükhöz, sok faj nem is tudna elvándorolni, ha tönkretennénk mini világukat. Vannak köztük színpompás megjelenésűek, nappali pávaszem, kardoslepke, fecskefarkú lepke, a speciális tápnövényt igénylő farkasalmalepke, csalánlepke, és vannak köztük nem hazánkban telelő vándorlepkék, mint például a bogáncslepke és az atalanta lepke.
Nappali pávaszem
Fecskefarkú lepke
Bogáncslepke
Kardoslepke
Farkasalmalepke
Atalantalepke
Vannak szerényebb megjelenésűek és éjjel repülők is, több közülük fokozottan védett, ezek általában a számukra megfelelő élőhelyek hiánya miatt ritkák.
Utunk során találkozhatunk még csíkos medvelepkével, kis és nagy színjátszó lepkével, gyászlepkével, nagy rókalepkével, kis apolló lepkével, sok boglárka lepke fajjal, különféle szemes lepkével és szenderekkel.
Csíkos medvelepke
Nagy színjátszólepke
Kis színjátszólepke
Kis apollólepke
A túrautak és erdészeti feltáró utak nem érintenek sziklagyepeket, de ez nem is baj, hiszen ezek kicsi és nagyon sérülékeny, különleges élőhelyek. Itt él a ritka, fokozottan védett, szűznemzéssel szaporodó fűrészlábú szöcske, az álolasz sáska, a védett imádkozó sáska, és vadászik az élénk, piros és fekete színekben pompázó bikapók.
Az előrehajló sziklafalak tövében felhalmozódó finom porban készíti tölcsérét a hangyaleső lárvája, és a tölcsér alján várja a jó szerencséjét, ami egy bepottyanó hangya képében érkezik és ebéd lesz belőle.
Fűrészlábú szöcske
Bikapók
A sziklákon fali gyíkok napoznak, a környező növényzetben zöld gyíkok, fürge gyíkok és erdei siklók keresik a zsákmányt.
Fali gyík
Zöld gyík
Útvonalunk pár helyen vizes élőhelyeket is érint, ezek a tavacskák, patakok is kicsik, de annál értékesebbek, hiszen jelentős kétéltű szaporodó helyek. Nélkülük nem tudna szaporodni a gyepi béka, a barna varangy, a zöld levelibéka, az erdei béka, a foltos szalamandra és az alpesi gőte.
Barna varangy
Foltos szalamandra
Zöld levelibéka
Kisasszony szitakötő
Az árnyas, néhol napfényfoltokkal megvilágított patakok felett keresi zsákmányát a védett kisasszony szitakötő.
Utunk során többféle erdőtársulást is megfigyelhetünk, a rájuk jellemző bogár és madárfaunával együtt.
A száraz meleg tölgyesek jellegzetes bogara a látványos szarvasbogár, orrszarvú bogár, és a nagy hőscincér. Lárváik öreg, elpusztult cser és tölgy törzsekben és gyökereken fejlődnek ki.
Szarvasbogár
Nagy hőscincér
Orrszarvú bogár
Havasi cincér
A magasabb térszíneken található bükkösök dekoratív bogara a havasi cincér.
A madárfauna a védett terület zavartalanságának és változatosságának köszönhetően szintén gazdag, az erdei élőhelyekre jellemző apró énekesektől kezdve a legnagyobb ragadozó madarakig szinte minden megtalálható. Pintyfélék, cinege fajok, harkályok, csuszka, vörösbegy, ökörszem fakuszok, rigófélék, a ritkásabb bokros élőhelyeken nem ritka a tövisszúró gébics.
Széncinege
Nagy fakopáncs
Csuszka
Feketerigó
Kékcinege
Közép fakopáncs
Vörösbegy
Énekes rigó
Fészkel békászó sas, kígyász ölyv, darázs ölyv, egerész ölyv, héja, karvaly, vándorsólyom. Megtalálható a hazánkban egyre gyakrabban előforduló uráli bagoly, és a macskabagoly is.
Uráli bagoly
Macskabagoly Legszívesebben bükkfa törzsébe vési odúját a fekete harkály, és itt él a jellegzetesen bükkösök ritka és a zavarást nem tűrő madara a fehérhátú harkály. Ember által nem zavart öreg bükkösökben építi fészkét a fekete, gólya.
Fekete gólya fióka 
Fekete gólyaEmlítést érdemelnek még az emlős nagyragadozó fajok. Hosszú idő óta folyamatosan jelen van a hegység e részén is a rejtett életet élő hiúz, és a zsákmány után nagy területeket bejáró farkas.
Hiúz
Farkas Ez azonban senkit ne tartson vissza a túrázástól, hiszen kiváló érzékszervekkel megáldott, embert kerülő, óvatos ragadozókról van szó, így nem valószínű, hogy látunk belőlük egyet is.
Fölértünk a megyehatárhoz.
Mindezt a szépséget és rengeteg érdekességet nem láthatnánk, ha a bejárt terület zavartalanságát és sokszínűségét nem őriznénk meg!
Juhász Róbert
