Lynx-eyed man – így nevezik az angolok az élesszemű embert. Lynx lynx – ez pedig az hiúz tudományos elnevezése. Nem nagyon kell magyarázni a két kifejezés közti azonosságot.
Ez a rövid etimológiai gondolatsor azért is érdekes, mert ezt vizslaméretű nagymacska ragadozót már a kőkorszakban kiirtották a Brit-szigetekről. Ennek ellenére a szigetországi mitológiába szervesen beépült, még a világhírű Harry Potter könyvekben is felbukkan az alakja. Ő ugyanis a Főnix Rendje tagjának, Kingsley Shackleboltnak a patrónusa, akivel elküldi Scrimgeour halálhírét az Odúba. Talán ennek a mesének is szerepe volt abban, hogy mintegy 1300 év után, a tervek szerint 2022-ben a northumberlandi Kielder erdőbe újra visszatelepítik a hiúzt.
Kingsley Shacklebolt
A Kárpát-medencében az eurázsiai hiúz kárpáti alfaja él, bár nem sokan múlott, hogy ő is az európai bölény kárpáti alfajának szomorú sorsára jusson. Az 1930-1940-es években ugyanis szinte teljesen kipusztult a Kárpátokból is. Csak jóval a második világháború befejezése után, az 1990-as évektől kezdett megerősödni az állománya, nem utolsósorban az akkortájt életbe lépő szigorúbb csehszlovákiai jogi védelemnek. Magyarországon is ekkortól telepedtek meg tartósan példányai, bár szaporodásáról még sokáig nem lehetett hallani. Betudható volt ez annak is, hogy bár 1988 óta védett jogi státuszt kapott – 1993-tól pedig fokozottan védett, pénzben kifejezett értéke jelenleg 500 000 forint –, de még hosszú évekig előfordultak illegális elejtések, kilövések. A régmúlt korok elavult vadászreflexei pedig megtették hatásukat. Ez csak pár szomorú példa arra, hogy a jogszabályi védelem nem minden esetben volt elég ahhoz, hogy megőrizze, a Szlovákia felöl egyre gyakrabban "átránduló", itt otthont kereső hiúzokat.
A magyarországi hiúz a szlovákiai állomány déli perempopulációjának szegélye hazánk Északi-középhegységében húzódik. A Börzsönyön kívül a Mátrában, a Bükkben, az aggteleki karszton és a Zemplénben élnek példányai. Optimista szakmai vélemények szerint több szaporulat is volt az elmúlt években, ami mindenképpen a faj tartós megtelepedésének a bizonyítéka. Azonban ez még így is sovány vigasz a természetszerető honfitársainknak, hiszen hiába a nagy területi lefedettség, ez mindösszesen 15-20 hiúzt jelent. Összehasonlításul, Európában mintegy 3-3500 példányt valószínűsítenek a természetvédők és ennek mintegy harmada él a kárpáti régióban.
Hiúz. Egy állatkertben élő példány Fotó: Kozma Attila
A hiúz úgynevezett élőhelyspecialista faj, azaz a zárt és lehetőleg bolygatatlan erdőségeket önszántából nem hagyja el, ellentétben más nagyragadozó fajokkal, mint a farkas vagy a barna medve. Élőhelyén a nyugalomnak, zavartalanságnak kiemelt szerepe van, az emberi jelenlétet nehezen tűri. Élete nagy részében magányosan él a maga választotta lakóterületén, azaz territoriális fajnak tekinthető. Viszonylag nagy területen vadászik, mozgáskörzetének területe elérheti akár a 60 km2-t is. Vadászatai során kisebb távolságokat tesz meg, mint a farkas, több napig az elejtett préda közelében marad.
Rómát látni és meghalni – tartotta az ókori közmondás. A hiúzokkal foglalkozó szakemberek is gyakran sóhajtják el magukban ezt a mondást, de az Örök várost az éles szemű nagymacskánkkal helyettesítik be. Éles szeme, kitűnő hallása biztosítja számára azt, hogy már messziről észlelje az ember közeledését és még időben, hangtalan puha lépteivel elhúzódjon onnan. Gyakorlatilag esély sincs arra, hogy szabad szemmel megpillanthassuk őfenségét az erdőben. Azonban a téli, havas, saras erdei utakon vagy azok szegélyén megpillanthatják nyomait. Az elülső lábain ugyanis öt, míg a hátsókon csak négy ujj található és nyomképében is négy ujj lenyomata látszik. Lábnyoma a macskafélékre jellemzően kerekded, 8-12 cm széles, kétszer-háromszor nagyobb a vadmacskáénál. A nyomképén karmok lenyomatait ne keressünk, mivel azok behúzhatók, ezért nem is látszanak. A karmait leginkább zsákmányoláskor használja, de kaparásai megfigyelhetők a karomélesítésre használt fák törzsein is. Többnyire éjszaka jár zsákmánya után, ami leginkább őz, szarvasborjú vagy a muflon lehet, de a nyári hónapokban nem veti meg az erdei egereket, pockokat sem. Mivel jellemzően magányosan vadászik, ezért kifejlett, egészséges szarvasra ritkán támad. Zsákmányát általában lesből figyeli, lopva cserkészi be és rövid, de gyors vágtában ejti el.
Ha általában a „pacsmagolás” szót halljuk, szinte biztos, hogy nem a hiúzok szerelmi élete jut eszünkbe. Pedig ez a vadászati szakkifejezés a hiúz tél végi párzási időszakára vonatkozik. Ilyenkor a hímek egy különös, számunkra kicsit hörgésszerű hangra emlékeztető nyávogással csalogatják magukhoz a nőstényeket és ezzel, a számukra oly kedves udvarlással veszik rá a párzásra. A mintegy két hónap múlva születő hiúz kölykök már nyolchetes korukban fogyasztanak húst, ugyanakkor 2-5 hónapos korukig szopnak is, és a következő szaporodási időszak végéig anyjukkal maradnak. Bízzunk benne, hogy minél többen megérik közülük az ivarérett kort és hosszú évtizedekig otthonra lelnek nálunk.
