Szöcskeegér. Már a neve is ellentmondásos, hiszen azt a képzetet kelti bennünk, amire a régi korok kutatói is gondoltak, hogy a valódi egereknél sokkal hosszabb hátsó lábainak köszönhetően kiválóan és magasra tud ugrani.

Április most is bolondos időjárással teszi változatossá életünket, hol nyár melege, hogy télvégi zimankó váltogatja egymást.

Persze épeszű ember nem csókolja meg a békát, a szalamandrát pedig még annyira sem, hogy is jut ilyesmi valakinek az eszébe?

Avagy miként élvezzük és vigyázzuk a húsvéti kiránduláskor a Bükki Nemzeti Park természeti csodáit?

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság felnémeti központi épületének környékén az itt dolgozók naponta is összefuthatnak a kertben két, sötétbarnás bundájú mókussal.

Természetesen a gyöngyös hátú ürgék, akárcsak a pelék, cickányok vagy denevérek a hosszú, táplálékhiányos téli hónapokat valódi téli álomba, úgynevezett hibernációba merülve töltik.

A fenti mondat hagyta el munkatársunk száját mikor megjelent az Igazgatóságunk udvarán, kezében egy kis műanyag dobozkával, melyben két riadt törpedenevér lapult csendben.

Jó gyakorlati módszer a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságtól

Vasárnap este egy közösségi oldalon kezdett terjedni a hír, hogy vélhetően több farkas támadott meg egy kutyát az Eger határában található a Vécsey-völgyben.

„Surranva kell most élned itt, sötét

vadmacskaként, ki néma hittel ugrik

és karmol is szörnyen, tíz feszes körömmel;

ki hogyha alszik, félig alszik és

szembehasal a vésszel akkor is

s villanva eltűnik, ha fáj a küzdelem.

(Radnóti Miklós: Kortárs útlevelére. részlet)

Így ősztájékán a házakba általában házi egerek, erdei egerek húzódhatnak be, de egy nemzeti park irodája bezzeg más, ide ugyanis cickány látogatott, ráadásul itt is kölykedzett.

Az utóbbi hetekben több bejelentést is kaptunk arról, hogy medvét vagy annak nyomait vélték látni Andornaktálya, Maklár, Egerbakta, Verpelét, Egerszólát és Egerszalók környékén.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén megtelepedett farkascsaládokat, az aktuális territóriumok kialakulását, a farkasok életét és egyedszámbeli változásait folyamatosan figyelemmel kísérik munkatársaink. A közösségi médiában megmutatott farkaskölyök, illetve farkaskölykök létéről, kotorékból való kibújásukról Igazgatóságunk kameracsapdás felvételek alapján már tudomást szerzett az elmúlt hetekben.

A Földikutya- és Ürgevédelmi Szakértői Csoport, ami egyben a természetvédelemért felelős helyettes államtitkárság szakmai tanácsadója, igazgatóságunk Felsőtárkányi Látogatóközpontjában tartotta idei első ülését.

Az utóbbi hetekben számos hír jelent meg a különböző közösségi- és egyéb média felületeken arról, hogy barna medvét, vagy medvéket véltek látni az Igazgatóság működési területén.

Bolygónk jelen kori történelmében a környezet- és természetvédelmi mozgalmak, törekvések története egészen az 1970-es évekre nyúlik vissza.

A nap, amikor a Bolygónké a főszerep!

„Rágni jó és ásni jó!

Nem kell nekünk rádió,

a híreket úgyis tudjuk:

mindenütt csak lyuk, lyuk, lyuk, lyuk...”

Egyre gyakrabban bukkan fel a médiában, vagy a közösségi felületeken, hogy Igazgatóságunk működési területén barna medvét, sőt bocsokkal együtt mozgó anyamedvét vagy annak nyomait látták gazdálkodók, helyi lakosok vagy az épp erre kirándulók.

Az elmúlt hetekben két olyan lakossági bejelentés is érkezett Igazgatóságunkra, amely arról szólt, hogy hiúzt pillantottak meg az út mentén az arra autózók.

Igazgatóságunkra számos bejelentés érkezett az elmúlt években arról, hogy hódok megtelepedését észlelték a különböző vízfolyások, patakok vagy épp a Lázbérci-víztározó kifolyó csatornájában.

Egyre gyakrabban jelennek meg a helyi vagy akár az országos hírportálokon olyan cikkek, amelyek a Bükkben felbukkanó, megtelepedő, sőt szaporodó farkas családokról tudósítanak. Sajnos a híradások egy jelentős része negatív színben tünteti fel ezeket a nagyragadozókat, az ember sokszor nem tudja, örüljön-e nekik, vagy inkább féljen tőlük?

Ha autóval suhanunk egy közúton, talán fel sem tűnik, hogy szinte mindenhol villanyoszlopok csíkozzák a horizontot.

A Vadonleső Program 2019-ben a fokozottan védett európai hiúzt jelölte az „Év Emlőse” címre. A számos program és pályázat mellett minden évben a Vadonleső Program egy regionális rendezvényt is szervez egy vidéki iskola tanulói részére.