„…most meg hiányoznak a Túró Rudik. Lehet, hogy dezertáltak? Aki tud valami kölcsön vakondot, szóljon! Betelepíteném a kertünkbe! Mert szükség van a napi küzdelemre!” (Nagy Bandó András)

A tél közeledtével téli álomra húzódnak a mocsári teknősök is. Azt is tudjuk, hogy hosszú hónapokra az iszapba, a kihűlő tavak, holtágak aljzatára merülnek és jöhet a zimankó, a jég, ők tavaszig az orrukat sem dugják ki a páncéljuk alól.

Magyarország területére az 1990-es évek elején Nyugat-Európából indult a hódok természetes visszatelepülése, egyre több helyen észlelték nyomait, vagy látták az állatokat a Duna, Mura, illetve a Rába mentén. Napjainkra gyakorlatilag hazánk minden jelentősebb vízfolyására eljutott ez a rágcsálófaj.

Melyek a hazai nagyragadozók? Hol élnek, hogy élnek? Honnan jöttek? Miként viselkedjünk, ha utunkba kerülnek? Miként élhetünk velük békében, nyugalomban?

„Nem várhatsz mindig arra, hogy mások meglátogassanak. Néha neked kell meglátogatnod másokat.” (A.A.Milne: Micimackó, részlet)

„A legjobb éjszakát is elrontja a reggel.” (Garfield) - Amikor elkezdtem összegyűjteni azokat az ismereteket, amelyek ezt a cikket megalapozhatják, eszembe jutott egy régi történet.

Gyakran megszólal a telefon Igazgatóságunkon és általában erdők, sövények mellett élők keresnek azzal, hogy valami gyanúsan csörög-zörög éjjelente a padláson – mi lehet az? Alapvetően két emlősfaj telepedhet meg ideig-óráig a padlásokon.

A korabeli krónikák és a néphagyomány emlékezete szerint a Nagykunságban, a Hortobágyon, illetve a Nagy-Sárréten még századunk első évtizedeiben is minden ősszel kiásták a hörcsögök és a güzüegerek földalatti fészkét, majd a benne felhalmozott sok kilónyi kukoricát, gabonát bezsákolták.

Mátranovákon a hét elején egy sérült szarvas „tért be” egy lakóház kertjébe, ahol nagy mennyiségű vér maradt utána, a vadásztársaság pedig vadkereső kutyás segítséggel találta meg az akkorra már elpusztult vadat. A tetemnek a hátsó két combjából nagy mennyiségű húst harapott ki a zsákmányoló ragadozó.

„Törpeegér, törpeegér,ne mássz fel a bokorra, mert elfúj a szél!Van neki jó, hosszú farka, azt az ágra rácsavarja,fújhat a szél, fújhat a szél,kapaszkodik farkával a törpeegér…” (Gryllus Vilmos: A törpeegér, dalrészlet)

Nemzetközi filmfesztivál győztese lett a részben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság egyes geológiai, tájtörténeti értékeiről és a farkasokról forgatott dokumentumfilm.

Lakossági bejelentés alapján a Kömlő és Tiszanána között lévő út mentén húzódó középfeszültségű légvezeték mellett egy elpusztult túzokot találtunk.

A felsőtárkányi Nyugati Kapu Látogatóközpont adott otthont 2021. november 30-án a Nagyragadozók jelenlétének nyomon követése elnevezésű, az EuroLargeCarnivores LIFE projekt keretein belül a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közreműködésével megrendezett műhelybeszélgetésnek.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) szakemberei mindent megtettek azért, hogy a napok óta a hírekben szereplő, Borsodnádasdon észlelt szervált biztonságba helyezzék. Két természetvédelmi őr kollégánknak kedd délután sikerült megtalálni és befogni a rendkívül legyengült állapotban lévő állatot.

Szöcskeegér. Már a neve is ellentmondásos, hiszen azt a képzetet kelti bennünk, amire a régi korok kutatói is gondoltak, hogy a valódi egereknél sokkal hosszabb hátsó lábainak köszönhetően kiválóan és magasra tud ugrani.

Április most is bolondos időjárással teszi változatossá életünket, hol nyár melege, hogy télvégi zimankó váltogatja egymást.

Persze épeszű ember nem csókolja meg a békát, a szalamandrát pedig még annyira sem, hogy is jut ilyesmi valakinek az eszébe?

Avagy miként élvezzük és vigyázzuk a húsvéti kiránduláskor a Bükki Nemzeti Park természeti csodáit?

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság felnémeti központi épületének környékén az itt dolgozók naponta is összefuthatnak a kertben két, sötétbarnás bundájú mókussal.

Természetesen a gyöngyös hátú ürgék, akárcsak a pelék, cickányok vagy denevérek a hosszú, táplálékhiányos téli hónapokat valódi téli álomba, úgynevezett hibernációba merülve töltik.

A fenti mondat hagyta el munkatársunk száját mikor megjelent az Igazgatóságunk udvarán, kezében egy kis műanyag dobozkával, melyben két riadt törpedenevér lapult csendben.

Jó gyakorlati módszer a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságtól

Vasárnap este egy közösségi oldalon kezdett terjedni a hír, hogy vélhetően több farkas támadott meg egy kutyát az Eger határában található a Vécsey-völgyben.

„Surranva kell most élned itt, sötétvadmacskaként, ki néma hittel ugrikés karmol is szörnyen, tíz feszes körömmel;ki hogyha alszik, félig alszik ésszembehasal a vésszel akkor iss villanva eltűnik, ha fáj a küzdelem.(Radnóti Miklós: Kortárs útlevelére. részlet)

Így ősztájékán a házakba általában házi egerek, erdei egerek húzódhatnak be, de egy nemzeti park irodája bezzeg más, ide ugyanis cickány látogatott, ráadásul itt is kölykedzett.

Az utóbbi hetekben több bejelentést is kaptunk arról, hogy medvét vagy annak nyomait vélték látni Andornaktálya, Maklár, Egerbakta, Verpelét, Egerszólát és Egerszalók környékén.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén megtelepedett farkascsaládokat, az aktuális territóriumok kialakulását, a farkasok életét és egyedszámbeli változásait folyamatosan figyelemmel kísérik munkatársaink. A közösségi médiában megmutatott farkaskölyök, illetve farkaskölykök létéről, kotorékból való kibújásukról Igazgatóságunk kameracsapdás felvételek alapján már tudomást szerzett az elmúlt hetekben.

A címbeli idézet Babiczky Tibor „Magyar ürgék” című versében szerepel, s szemléletesen érzékelteti ennek a kis rágcsálónak hányatott sorsát.

A Földikutya- és Ürgevédelmi Szakértői Csoport, ami egyben a természetvédelemért felelős helyettes államtitkárság szakmai tanácsadója, igazgatóságunk Felsőtárkányi Látogatóközpontjában tartotta idei első ülését.

Az utóbbi hetekben számos hír jelent meg a különböző közösségi- és egyéb média felületeken arról, hogy barna medvét, vagy medvéket véltek látni az Igazgatóság működési területén.

Bolygónk jelen kori történelmében a környezet- és természetvédelmi mozgalmak, törekvések története egészen az 1970-es évekre nyúlik vissza.

A nap, amikor a Bolygónké a főszerep!

„Rágni jó és ásni jó!Nem kell nekünk rádió,a híreket úgyis tudjuk: mindenütt csak lyuk, lyuk, lyuk, lyuk...”

Egyre gyakrabban bukkan fel a médiában, vagy a közösségi felületeken, hogy Igazgatóságunk működési területén barna medvét, sőt bocsokkal együtt mozgó anyamedvét vagy annak nyomait látták gazdálkodók, helyi lakosok vagy az épp erre kirándulók.

Az elmúlt hetekben két olyan lakossági bejelentés is érkezett Igazgatóságunkra, amely arról szólt, hogy hiúzt pillantottak meg az út mentén az arra autózók.

A Vadonleső Program immár hetedik esztendeje óta választja meg azt a védett vagy fokozottan védett, többnyire közösségi jelentőségű őshonos emlősfajt, amelyre szeretné egész évben ráirányítani mind a szakmai közösség, mind pedig a társadalom széles rétegének figyelmét.

Igazgatóságunkra számos bejelentés érkezett az elmúlt években arról, hogy hódok megtelepedését észlelték a különböző vízfolyások, patakok vagy épp a Lázbérci-víztározó kifolyó csatornájában.

Egyre gyakrabban jelennek meg a helyi vagy akár az országos hírportálokon olyan cikkek, amelyek a Bükkben felbukkanó, megtelepedő, sőt szaporodó farkas családokról tudósítanak. Sajnos a híradások egy jelentős része negatív színben tünteti fel ezeket a nagyragadozókat, az ember sokszor nem tudja, örüljön-e nekik, vagy inkább féljen tőlük?

Ha autóval suhanunk egy közúton, talán fel sem tűnik, hogy szinte mindenhol villanyoszlopok csíkozzák a horizontot.

A Vadonleső Program 2019-ben a fokozottan védett európai hiúzt jelölte az „Év Emlőse” címre. A számos program és pályázat mellett minden évben a Vadonleső Program egy regionális rendezvényt is szervez egy vidéki iskola tanulói részére.